Ilyen gyorsan kiégni még senkit sem láttam – összegezte hatodéves barátnője beszámolóját harmadéves kollégiumi szobatársainak Bori. Az Operatív Törzs kérésére az orvosegyetemek ötöd- és hatodéves egyetemistákat küldenek tesztelni. Hivatalosan önkénteseket várnak, a valóságban hiányzóként jelentik azokat, akik nem mennek. Arról, hogy menni kell, előző este értesítették őket. A kezükbe nyomták a mintavételi eszközöket, a címeket, és hajrá. Egymás után mentek címről címre, se étel, se szállás, mondván, este haza lehet menni. Igaz, másnap újra le kell nyomni 12 órát.
Káosz, ijedtség és harag fogadta őket. Bár csak 120 diákot kértek a budapesti egyetemtől, de a kiesők miatt gyakorlatilag az egész évfolyamot bevonták, majd megjelent a felhívás a negyed- és most már a harmadévesek üzenőfalain is. Egyelőre valóban önkénteseket várnak. De a többség arra számít, hogy ez igen gyorsan változni fog. S közben senki nem tudja, hogy ez miként érinti a tanulmányaikat, a vizsgákat. Ugyanakkor egy rossz tanulmányi eredmény miatt az állami ösztöndíjas képzésből kiesőknek 1,35 milliót kell fizetniük félévente. Az átsorolás legjobb esetben is egy évre szól, ami már 2,7 millió.
Az oktatást lebonyolító orvosegyetemi intézeteket kevéssé hatja meg a járvány, jó részük ugyanazt követeli meg, mint békeidőben. Ami egyfelől érthető, hiszen orvosokat képeznek, másfelől elgondolkodtató. Főként annak tükrében, hogy az egyik előadáson az oktatás részeként elvégzett stressz-teszt szerint a megjelentek között alig néhány akadt, akinek elfogadható volt a stressz-szintje, a hallgatók kétharmada jócskán a betegítő tartományban volt.
Az átlagos egyetemi terhelésnél egyébként is embert próbálóbb képzés résztvevőire néhány hete pörölyként zuhant rá az új orvostörvény. A jövőjüket eddig (még) itthon elképzelő hallgatók alatt megingott a talaj. A bizonytalanságba azután éles fénnyel hasított bele az Operatív Törzs kérése, amely egyből testközelbe hozta, milyen is a kirendelés, ami akár egy évre is szólhat.