Mind ismerünk valakit, aki semmit sem tud elég jól, mégis mindenkinél mindent jobban tud. Vannak ilyen emberek: tanulni nem szeretnek, nem hallgatnak senkire, de mindig akad a tarsolyukban egy sokkal egyszerűbb módszer, egy olcsóbb, gyorsabb, fájdalommentesebb megoldás, ami végül rendszerint bonyolultabbnak, drágábbnak, lassabbnak, fájdalmasabbnak bizonyul. Van, aki annyira szerencsés, hogy házas- vagy élettársból fogott ki hasonlót otthonra; nekünk, többieknek be kell érnünk egy csupán távolról csodált ezermester miniszterelnökkel.
Nehéz lenne felsorolni, hogy mi mindenben volt nagyszerű már eddig is (erős forint, európai szintű ifjú focisták sokaságát kitermelő futballakadémiák, elkergetett offshore-lovagok, hogy csak párat említsünk a páratlan sikerek közül), de a jelen és a közeljövő szempontjából most az az igazán fontos, hogy a járványok elleni védekezéshez is mennyivel jobban ért másoknál. Milyen remek ütemérzékkel számolta föl például a járványügy országos intézményrendszerét (ÁNTSZ) 2017-ben, itt hagyva nekünk helyette Müller Cecíliát, és micsoda szakértelmet mutatott fel ő maga a koronavírus felbukkanása óta. Kezdődött azzal, ugye, hogy nem a kór, hanem a migráció az igazi veszély, de szerencsére nincs nagy baj, új aranykor küszöbén vagyunk (2020. február). Később megtudtuk tőle, hogy az iskolákat nem lehet bezárni (2020. március 13. reggel), az iskolákat azonnal be kell zárni (2020. március 13. este), a maszk nem véd meg a fertőzéstől (2020. március), és hogy a járvány nem fog komoly kárt tenni a magyar gazdaságban, amúgy pedig majd ő, saját kezűleg megteremt annyi munkahelyet, amennyit a Covid elvisz (2020. április). Közben kiüríttette a kórházi ágyak felét teljesen indokolatlanul, majd megvásároltatott 16 ezer lélegeztetőgépet csillagászati áron, viszont elegendő személyzet híján nagyrészt fölöslegesen. Mára az is világossá vált – kinek másnak, mint Orbán Viktornak köszönhetően –, hogy a hatékony védekezés legfontosabb feltétele a maszkhasználat; továbbá, hogy most van egy kis átmeneti megtorpanás (konkrétan a második negyedévben a hazai gazdaság zuhant a harmadik legnagyobbat Európában), de majd a kanyarban előzünk, különben is hamarosan lesz orosz vakcinánk, magyar csodagyógyszerünk, meg kínai macskakarom- és kígyóháj-tanszékünk az orvosi egyetemen.
A halálozási számok – tudjuk: a legfontosabb sikerességi mutató – azóta az egekben, a maradék orvosaink a fideszes törvénygyár újabb remekműve nyomán menekülőben, a járvány a WHO-sztenderdek szerint a kontrollálatlan terjedés fázisában, amihez a kormányfő a maga részéről annyit személyesen is hozzátett, hogy az egyértelmű protokoll ellenére a már fertőzött Vidnyánszkyval töltött délelőtt után nem vonult karanténba. Ami viszont nem volt, nincs, és láthatóan nem is lesz: tervszerű védekezés és kapacitásbővítés, a járványügyi szakma meghallgatása, az indokolt korlátozások időben történő bevezetése. Nekünk a légvonal mindig is túl hosszú volt: inkább megyünk Orbán után a rövidebb úton, az erdőn át.