Kupola

Két éve ilyentájt keltett egy kis meglepetést, amikor a budapesti polgármestereknek levelet hozott a posta. Kocsis Máté, az Országgyűlés Fidesz-frakciójának vezetője kérte föl a kerületvezetőket, hogy postafordultával jelezzék, mely épületkupolák helyreállítását tartanák a leginkább sürgetőnek a városrészükben. Az sajnos nem derült ki az írásból, miről jutott ez eszébe, ahogy az sem: ha a jelek szerint bármikor adódhatnak ilyen az építészeti múlt ismeretét megkövetelő feladatok, ugyan miért kellett felszántani a magyar műemlékvédelemnek még a helyét is.

A kerületek mindenesetre szállították a listákat, aztán annak rendje és módja szerint nem történt semmi. El is felejtődött a dolog egészen a múlt hétig, amikor a HVG felfigyelt rá: a Steindl Imre program keretében meghirdették három budapesti épület háborúban elpusztult kupolájának helyreállítását. Jelesül két egyetemét, valamint a Szabadság tér tőszomszédságában lévő Vécsey utca 4-ét.

Mondjuk ha minket kérdeznek, alighanem azt mondtuk volna: ha már ilyen szépen jut a halaszthatatlan örökségvédelmi feladatokra, miközben az egészségügy mintha kissé forráshiányos volna, tessék például odapillantani az Üllői útra. Lassan megüljük a tízéves évfordulóját, hogy lekapták az életveszélyessé vált Iparművészeti Múzeum csúcsdíszét, a felújítás megkezdéséről pedig azóta sem döntött a kormány. Kupola ez is, nem lehetne például itt kezdeni?

De persze nem, hiszen valójában nem valaminek a szükséges rendbetételéről van szó, hanem egy mánia kiéléséről. Ez most éppen az „1945 előtti állapotába visszaalakított Kossuth tér” című becsípődés, amely eszerint olyan finomságokig ért el, mint hogy a Nagy Imre szobor helyére visszaállított rémes magyarfájdalom-emlékmű hátterében sem lehet másmilyen ház, csak olyan, amelyiknek a régire hajaz a kupolája.

Na ezt überelje Karácsony, ha tudja!