Éppen akkor hagyta el Hongkongot, amikor az új nemzetbiztonsági törvény életbe lépett. Tart-e valamitől, és a közelmúltbeli események alapján igazoltnak érzi-e félelmeit?
A nemzetbiztonsági törvény széles jogkörökkel hatalmazza fel a hongkongi hatóságokat, hogy önkényesen tartóztassanak le embereket, akiket a jogszabály alapján évekre vagy akár egész életükre bezárhatnak. Számomra fontos volt, hogy ettől a fenyegetettségtől szabadon folytathassam tevékenységemet, a nemzetközi erőfeszítéseimet – annál is inkább, mert már régóta tudtam, hogy az aktivizmusomért a hatóságok célkeresztjében vagyok. Peking-barát újságok már a jogszabály elfogadása előtt megírták, hogy a kínai és a hongkongi kormány körözési listáján vagyok, ezért éreztem úgy, hogy célkeresztben vagyok. Számomra a város elhagyása volt az egyetlen módja annak, hogy biztonságban legyek és folytathassam a hongkongi demokráciapárti mozgalom érdekeinek nemzetközi képviseletét.
Nem aggódik, hogy a családján, barátai vagy volt kollégáin bosszulják meg aktivizmusát?
Tartok ettől, ezért is szakítottam meg a kapcsolatot a családommal és más ismerőseimmel. Mióta elhagytam a várost, nem írtam a volt kollégáimnak sem, nehogy a hatóságok ürügyet találjanak arra, hogy a velem való összejátszással gyanúsítsák meg őket. Érzelmileg fájdalmas volt így elszigetelni magamat, de úgy érzem, egy méltó ügyért küzdök, mivel ez nagyon fontos a demokráciapárti mozgalom számára. Remélem, hogy Hongkong elhagyását követően is segíthetek az ott élőkön, azzal, hogy tájékoztatom a világot arról, hogy mi történik a városban, illetve Kínában.
A Peking-barát propaganda azzal járatja le, hogy hazaáruló, mert a saját kormánya ellen lobbizik. Mit gondol az Önnel szemben megfogalmazott vádról?
Sokatmondó abból a szempontból, hogy míg a demokráciákban a kormányváltást legitim folyamatnak tartják, addig Kínában az erre való buzdítást hazaárulásnak tekintik – ez teljesen abszurd. Azért küzdünk, hogy a népnek joga legyen új kormányt választani, ha az aktuális rosszul teljesít és hatalmával visszaélve megsérti az emberek jogait. Az ilyen, Kínából induló lejárat kampányok szerintem csak ott működnek, mert a demokratikus országokban nevelkedett polgárok egyszerűen nem hisznek el ilyen vádakat.
Sok európai politikussal találkozott a közelmúltban. Mit tapasztalt, milyen ügyek aggasztják leginkább őket Hongkonggal és Kínával összefüggésben?
Kína kapcsán mindenkit az nyugtalanítja leginkább, hogy hogyan szivárognak be az európai országokba különböző szervezetek, befektetések és beruházások révén. Ami Hongkongot illeti, a politikusokat leginkább a nemrég bevezetett nemzetbiztonsági törvény aggasztja, és az, hogy a jogszabály alapján megkezdődött a demokráciapárti mozgalom visszaszorítása.
Hogy látja, ezen tényezők befolyásolják az európai döntéshozók pekingi rezsimről alkotott véleményét?
Van hatásuk már csak azért is, mivel számos fejlett országban még a közvélemény szemében is romlott Kína megítélése. Újabb és újabb államok ébrednek rá, hogy a pekingi rezsim következmények nélkül folytathatja eddigi, az emberi jogokat sértő és a demokratikus rendszereket aláásó politikáját, ha nincsen, aki számon kérje emiatt. Számomra úgy tűnik, hogy világszerte egyre többen kezdenek aggódni a növekvő kínai befolyás miatt, és tesznek konkrét lépéseket Kínával szemben.
Kína Hszincsiang tartományában átnevelőtáborba zárja, kényszermunkára küldi és erőszakos születésszabályozásnak veti alá az ujgurokat és más kisebbségeket. Ön szerint a világ vezetői megfelelő súllyal kezelik ezeket a rendkívül durva emberijog-sértéseket?
Számomra úgy tűnik, hogy a jogsértések egyre erőteljesebb és hangosabb tiltakozást váltanak ki. Nemrég az Európai Parlament 100 képviselője nyílt levélben kérte az Európai Bizottságot, hogy tiltsák meg az ujgurok kényszermunkával összefüggésbe hozható kínai cégek termékeinek importját. Emellett más országokban is fogadnak el a kínai kormányt elítélő határozatokat, a hszincsiangi koncentrációs táborok miatt. Úgy gondolom, egyre többen vannak tisztában azzal, hogy mi folyik Hszincsiangban, és ezzel párhuzamosan remélhetőleg egyre több politikus fogja felemelni a szavát az ott élő emberek érdekében.
Mit gondol, az Európai Uniónak hogyan kéne Kínához viszonyulnia?
Általánosságban úgy vélem, hogy az EU-nak értékalapú diplomáciára kellene váltania, foglalkoznia kellene a Kínában történő emberijog-sértésekkel, és olyan rendelkezéseket hozni, amelyekkel felelősségre vonhatják az elkövetőket és a kommunista állampártot. Szükség lenne egy szankciós mechanizmusra, amellyel például mebüntethetnék azokat a kínai tisztségviselőket, akik a Hongkongban történt visszaélésekért felelősek. Továbbá a Kínával kötött kereskedelmi megállapodásokba bele kellene foglalni azt, hogy az EU elvárja az emberi jogok tiszteletben tartását.
Mit gondol azokról a véleményekről, melyek szerint már olyan hatalmas Kína befolyása, hogy nem lehet megállítani őket, így kontraproduktív próbálkozni ezzel?
A kínai propaganda is pontosan ezt sulykolja. Kétségtelen, hogy Kína gazdasági erejét tekintve erős ország, de szerintem nem szabad alábecsülnünk az Európai Unió erejét sem. Meg kell védeni az emberi jogokat és a demokratikus értékeket azáltal, hogy az EU kiáll saját magáért. Fontosnak tartom, hogy az európai országok intézkedéseket fogadjanak el Kína autoriter terjeszkedése ellen. Ha a liberális demokráciák együttműködnek a cél érdekében, akkor mindenképpen képesek lesznek csökkenteni Peking befolyását.
Orbán Viktor magyar miniszterelnök három éve azt mondta, hogy Európának nem lehet úgy nyitnia „Kína felé gazdaságilag, hogy majd minden reggel kioktatjuk őket az emberi jogokból”. Mit gondol erről?
Rossz hozzáállásnak tartom, hiszen egyáltalán nem kioktatásáról van szó. Hszincsiang esetében emberek millióiról beszélünk, akiket táborokba zártak, munkára kényszerítenek és még mindig jogsértéseknek vannak kitéve. Megértem, hogy vannak olyan országok, amelyek önmagukban képtelenek a kemény kiállásra, de még ez esetben sem kellene védelmükbe venni Kínát. Azt remélem, hogy Magyarország összefog a többi az európai országgal és részese lesz a kínai terjeszkedéssel szembeni közös fellépésnek.
A magyar kormány azonban nem szeretne konfrontálódni Kínával, hanem arra törekszik, hogy a kétoldalú kereskedelemből profitáljon – és ez egyáltalán nem kirívó eset, sok másik ország vezetése is így van ezzel.
Súlyos probléma, ha bizonyos államok előbbre helyezik gazdasági érdekeiket, az értékalapú fellépésnél, attitűdjükkel a jobb világ megteremtésére irányuló erőfeszítéseknek tesznek keresztbe. Abban bízom, hogy a lakosság egyre több országban fog nyomást gyakorolni a kormányára, megértetik a vezetőikkel, hogy Kínát felelősségre kell vonni, és nem szabad hagyni, hogy nemzetközi szinten bármit megtegyenek
Mi történik akkor, ha elmarad az összefogás?
Ha következmények nélkül hagyjuk, hogy a pekingi rezsim azt tegye, amit akar, akkor Kína tovább fogja folytatni a demokratikus rendszerek aláásását, amely a demokrácia és a liberális értékek hanyatlásához vezet. Úgy gondolom, hogy az a harc, amit mi, hongkongiak folytatunk a demokráciát, valójában egy globális küzdelem, így nem csupán rólunk szól, hanem a világ összes olyan emberéről, akikkel megegyezik az értékrendük.
A koronavírus-járvány és amiatt bevezetett korlátozások azonban kényszerpihenőre küldték a hongkongiakat. Mit gondol a pandémia eltűntével visszatérhetnek a tavaly látott hatalmas tüntetések?
Úgy gondolom, hogy a hongkongiak most kivárnak, a járvány és a nemzetbiztonsági törvény miatt nem érzik magukat biztonságban az utcákon, de ha elérkezik az idő, akkor újra tömegével fognak felvonulni.
A nemzetbiztonsági törvény nem fogja eltántorítani őket a tiltakozástól?
A jogszabálynak valóban van elrettentő ereje, de az emberek hajlandóak kockáztatni, ha megfelelőnek érzik a pillanatot, szóval szerintem csak idő kérdése, hogy újrakezdődjenek a demonstrációk.
Mit gondol az önálló Hongkong gondolatáról?
Nem vagyok lelkes az elszakadás iránt, ha a hongkongiak megkaphatják a demokráciát és autonómiát, nincs értelme az önállósodásnak. Minden azon múlik, hogy mit hoz a jövő.
Van esély Kína többi részének demokratizálódására?
Látok erre esélyt, sőt bízom is abban, hogy Kína egyszer demokratikus lesz, de az odáig vezető út hosszú lesz. Évtizedekbe telhet, mire megkérdőjeleződik a rezsim legitimitása, és az emberek rájönnek, hogyan lehet egy jobb legitim rendszert felállítani.
Nem gondolja, hogy a kínai vezetés a technológiai rendszereknek köszönhetően meg tudja akadályozni a népakarat érvényre juttatását?
Nyilvánvaló, hogy Kína világelső a cenzúra és állampolgárai megfigyelésében, az embereknek emiatt kevés lehetőségük van az igazsághoz hozzáférni vagy akár fellázadni. A totális ellenőrzés azonban egyszer majd kevésbé lesz hatékony, ahogyan nő az elégedetlenség, az emberek egymás közt elkezdik terjeszteni az igazságról szóló műveket, és igény támad a rendszer megváltoztatására. A kínai rezsim hatalmas, de nem lesz örökké legyőzhetetlen.
