Süket és vak

A tanulás alapvető emberi jog. A tanulást betiltani nem lehet - írta Janisch Attila, a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára a legújabb hatalmi figyelmeztetésre reagálva. Azaz az oktatás felfüggesztésére, amelyet higiéniás körülményekkel indokoltak.

A múlt heti európai uniós meghallgatás kínosan borzasztó és borzasztóan kínos több mint egy óráját nézve különösebb kockázat nélkül lehetett volna fogadni a higiéniai körülményekkel való érvelésre. A kuratórium elnöke, Vidnyánszky Attila, miután többször sem volt hallható a kommunikációképtelenség metaforáját emlegette, majd sajátos – a lényegről egy szót sem szóló, sértettséggel viszont teli - monológjának végén fényképeket mutatott. Lesifotókat az egyetem egyik terméről, ahol a hallgatók két hónapja nem csupán tanulnak, hanem egyetemi autonómiájuk várát, tanuláshoz való jogukat és az alkotás szabadságát védik. Minő rettenet, a teremben, ahol tizennyolc-harminc év közötti fiatalok a napjuk 24 óráját töltik, üres ásványvizes palackok, hovatovább szeszes italos üvegek sorakoznak. És még rendetlenség is van.

Méltatlan lenne a mai korifeusok, köztük a főigazgató ifjúkori fotói után kutakodni, mint ahogy a Magyarország ötven legfontosabb ügye közé nem tartozónak titulált SZFE állóháború minden szereplőjéhez méltatlan mindaz, ami hónapok óta zajlik. Az utóbbi évek/évtizedek egyik legfelemelőbb demonstrációját baloldali kampánynyitónak nevezni, az ellenállást élvező, tanulni nem akaró diákokról és a sztrájkot a tanításnál jobban szerető tanárokról beszélni. Internetet elvenni, a félév érvénytelenítésével fenyegetőzni és az egyetem oktatási akkreditációja megújításának bizonytalanságát emlegetni. Vagy azt mondani, hogy az oktatók ideológiai háborúhoz használják a diákokat.

Az egyetemen sok alapjogot sértettek meg a sértettségüktől egyre homályosabban látók és elvakult kiszolgálóik, a tanulásé mellett az emberi méltóság alapjogát is. És nem csak a Vas utcai polgárokét. Hanem mindazon európaiakét is, akik a fényképek láttán helyettük szégyellték magukat.