Az összefogás ereje

Az utóbbi években valahogy mindig azt reméltük, a következő esztendő ennél rosszabb már biztosan nem lehet. Újabb és újabb tragédiák rázták meg világunkat és kontinensünket, eluralkodott a félelem, és gyógyíthatatlan sebek keletkeztek a lelkekben, aminek a következményeit talán évek múltán sem lehet kiheverni.

2015-ben, a két sokkoló párizsi merénylet után Európának is szembesülnie kellett azzal, hiába szigorították a biztonsági előírásokat a kontinens egy sor fővárosában a 2004-es madridi és a 2005-ös londoni merényletek után, továbbra is védtelenek vagyunk az iszlám terrorral szemben. A két franciaországi terrorakciót sokan úgy magyarázták: az iszlamisták az európai eszmeiséget sodorták veszélybe. Abban az évben tört ki a menekültválság is, ami kapóra jött mindazoknak, akik minden rosszért a bevándorlókat tették felelőssé.

Azután következett 2016, a nizzai merénylettel, illetve a Brexittel kapcsolatos népszavazással és Donald Trump győzelmével. A két utóbbi esemény, mint utóbb kiderült, éppen azokat az iszlamistákat segítette, akiknek legnagyobb ellenfele a humanizmus, a szolidaritás, az empátia. Az iszlám veszéllyel szemben ugyanis nemcsak a kiváló titkosszolgálati munka, a rendőrök ébersége segít, hanem az összefogás is. Ha a világ államai egységesen lépnek fel, egyértelmű üzenetet küldve a terroristáknak: nem félünk.

Ez az egység nem valósult meg, az iszlám veszély a populisták számára a politikai haszonszerzés eszközévé vált. Európát egyre inkább a szétesés fenyegette, bár a legrosszabb nem következett be a tavalyi európai parlamenti választáson, mert többséget szereztek a demokratikus pártok. Aztán elérkezett 2020, a koronavírus-járvány, ami ismét komoly próba elé állít mindannyiunkat. A járvány is esélyt adott volna az összefogásra, ehelyett bizonyos helyeken a cinizmus vált uralkodóvá az empátia helyett. Ez jellemezte a véres bécsi merénylet terroristáit is. Az osztrák lezárás előtti utolsó napon követték el tettüket. Talán advent időszakában, vagy karácsonykor akartak lecsapni, de az Ausztriában keddtől érvénybe lévő vesztegzár miatt úgy érezték, most jött el az ő idejük.

A világ számos egyházi vezetője oly sokszor figyelmeztetett már arra: a vallási fanatizmus nincs összhangban semmiféle egyházi tanítással, a terrorral éppen nem a vallás felsőbbrendűségét igazolják, hanem elidegenítéshez, kirekesztéshez, megosztáshoz, szenvedéshez vezetnek, mindahhoz, ami szembemegy a vallások által képviselt értékekkel.

Azzal, hogy Bécset terroristák támadták meg, védtelen emberekre lőttek, félelmet, pánikot idéztek elő a béke, a klasszicizmus fővárosában, minket, magyarokat is megtámadtak.

Mindannyiunknak van egy kedves emléke a városról, e második Budapestről. 1956-ban Bécs volt szolidáris a magyarokkal, most nekünk kell empátiát tanúsítanunk. Meg kell mutatnunk, hogy a szolidaritás teljesen független mindenfajta politikai irányzattól. Mert az összefogás erejével idővel remélhetőleg a fanatikusokat is le lehet győzni, és begyógyulhatnak a lelki sebek. Ez az egyetlen út.