Kíváncsi lennék, hogy az Andy Warhol beütésű könyvborító négy karakteréből hányat ismernek fel az olvasók. Az a tippem, hogy a „krimikirálynő” és az ősz, szakállas figura esetében keletkezik némi zűr.
Szederkényi Olga interjúkötetében „szakavatottak” beszélnek írókról, műveikről, irodalmi alakokról – földrajzi és korszakbeli határok nélkül, így magyar és külföldi emblematikus figurák a középkortól szinte napjainkig szerepelnek a kötetben. A kötet arra tesz kísérletet, hogy kiderüljön, mely író miért érhetett el szakmai, illetve közönségsikert, s hogy a kettő miért nem jár minden esetben együtt. Többnyire nem a legkézenfekvőbb szakértők szólalnak meg, pláne nem unalmas, irodalomtörténeti adatokkal teletűzdelt mondatokban, inkább olyanok, akik tudnak újat állítani, érdekeset mesélni vagy legalábbis újfajta nézőpontot csempészni a beszélgetésbe. Így például meseterapeuta, rajongói oldalt létrehozó mérnök, színész, rendező, vámpírkutató, filmrendező, esztéta, író, műfordító, színháztörténész lett interjúalany. A párok jól kiegészítik egymás mondanivalóját, ki-ki érdeklődési körének és szakterületének megfelelően tesz hozzá a magyar és világhírű, sőt világhírű magyar alkotók életének, sikereinek bemutatásához.
Szederkényi Olga író, újságíró, volt brüsszeli tudósító, színdarabot és dokumentumfilmeket is rendezett már, szerkesztett könyveket és magyarra fordította Dumas irodalmi szakácskönyvét. Kerüli a lila ködös kérdéseket, érződik felkészültsége, érdeklődése, próbál a felszín helyett eggyel mélyebbre menni, de nem okoskodja túl. A páros interjúkban természetesen minden alanynak más kérdéseket tesz fel, igazodva a „szakértő” profiljához és a „főszereplőhöz” köthető viszonyához. Megtudhatjuk például, hogyan lett Agatha Christie-ből a Biblia után eladott legnagyobb példányszámú könyvek szerzője. Kiderülnek a Drakula-sztorik magyar szálai és a szexen kívüli mozgatórugói, de olyan „egykönyves” írókról is olvasható beszélgetés, mint például Rideg Sándor, akinek az Indul a bakterház című műve először a Népszavában jelent meg folytatásokban 1939-ben, majd mozgóképes feldolgozásával kultfilm jött létre. Megpróbálják megfejteni a Hemingway-kultuszt is, és kevésbé ismert tények, sok esetben titkok is előbukkannak. Vagy olyan meglepő adatok, mint hogy a német Grimm fivérek (Jacob és Wilhelm) 21 évesen kezdték el gyűjteni a német meséket. Illetve, hogy Karl May, akinek könyveiből 200 millió kelt el világszerte, 50 évesen jelentkezett első regényével. Ráadásul vakon született, mérhetetlen szegénysége miatt keveredett lopási ügyekbe, amik miatt 8 évig ült börtönben, s bár sosem járt a Vadnyugaton, mégis a Winnetouval olyan cowboytörténeteket mesél el, amelyeket a világ 30 nyelvére fordítottak le és többtucatnyi filmadaptáció született a műveiből. Olvashatunk a bokszolónak, színésznek, riporternek, táncosnak, lócsiszárnak készülő Rejtő Jenő sok évtizedes sikerének titkáról is, akit a ponyvairodalom koronázatlan királyának tartanak, pedig az MTA emlékülést is szervezett a tiszteletére 2008-ban. Kéziratait Kovácsné Krausz Magdának diktálta, akinek kisestélyiben, kisminkelt, ám faarccal kellett gépelnie az író poénjait. Hašekről a világhírű rendező, Robert Wilson mesél, de Gárdonyi Géza, Fekete István, Füst Milán, Bródy Sándor, Boccaccio, Shakespeare és Jane Austin is terítékre kerül. Molnár Ferencről két unokája, Sárközi Mátyás író és a tavaly elhunyt Horváth Ádám rendező mesél. S bár a 90 évesen, olvasás közben elhunyt, a magyar irodalom nagyasszonyának is nevezett Szabó Magdát nem sokaknak kell bemutatni, a róla szóló beszélgetés a legnagyobb rajongóinak is nyújthat újdonságot.
(Helikon Kiadó, 2020. 350 o.)
