Hazabeszéd – Párbeszéd-képtelen illiberalizmus kommunikáció és megbélyegző mondások

Jókorára hízott a Fidesz kommunikációs jószága, a kormány- és pártpropaganda-hálózat több ezer fősre duzzadt, de még mindig éhes. A fiatal kádereknek rendre kell a hely, a „dumagép” újabb és újabb kutatóintézettel és alapítvánnyal bővül. Az eredmény elsősorban mégsem a költségek miatt visszatetsző, hanem az illiberalizmus kommunikáció párbeszéd-képtelensége és megbélyegző mondásai miatt – a végeredmény: a 30 éves köztársaság a szellemi tönkszélre sodródott.

„A baloldalra nem lehet számítani” – egy pállott gondolat Dömötör Csaba államtitkár (a kormány egyik kommunikációs pitbullja) aktuális parlamenti fellépéséből, aminek lényege: mondogasd az agytröszt „napi üzenetéből” kovácsolt klisét napestig. A play gombot egyébként Orbán Viktor nyomta meg Tusnádfürdőn, amikor kinyilatkozta, hogy „a baloldal, amikor csak teheti, ráront nemzetére”. Azóta ezt ragozza, erősíti fel a szócsőhadosztály.

Ha volna időnk kivárni a lebutított beszéd evolúciós hatását, megdöbbennénk a végére. De nincs. Igaz, a végét így is sejteni lehet. Az történik, ami a mitológiai gorgókkal. Akik hárman voltak, és szépek. Eurüalé mint messze üvöltő, Sztheinó mint erőteljes és Medusza mint az uralkodó. És akiket Pallasz Athéné olyan rúttá változtatott, hogy aki rájuk nézett, kővé dermedt.

Szépnek és erőteljesnek indult a Fidesz is, aztán a hazafiságot és az értelmet lecserélte Finkelstein cinikus, amerikai kampánystratégiájára, miszerint: a győzelemért mindent. Visszatérve a gorgóanalógiára: ha az uralkodó a kormány, az erőteljes a párt, akkor a messze üvöltő nem lehet más, csak a médiaármádia. Sziklává is dermesztették az országot, amely mintha mégis unná már a kőkemény tétlenséget.

Elégetett milliárdok

Nincs könnyű helyzetben, aki pontos organogramon kívánja felvázolni (és beárazni) a Fidesz kommunikációs rendszerét, noha egy működő demokráciában bármely állami intézmény átláthatósága és közpénzköltése sem lehetne kétkattintásnyinál bonyolultabb. Egy unortodox kereszténydemokráciában viszont ha a közpénz érdekel, akkor pereld ki az adatokat.

A látható nyomok a Karmelitába és a 2015-ben létrehozott Miniszterelnöki Kabinetirodába vezetnek. Nem magától értetődő, hogy – a Miniszterelnökség mellett – a Miniszterelnöki Kabinetiroda is minisztérium.

A kormánykommunikáció költségeinek gerincét öt éve a kabinetirodába csoportosították. Idei, 153 milliárd forintos költségvetésből 24 milliárdot terveztek be kommunikációval és konzultációval kapcsolatos feladatokra. Ezt augusztusban a gazdaságvédelmi alapból hétmilliárddal megtoldották, azaz 31 milliárd a számla vége. Ebből kijönne egy bőséges Lánchíd-felújítás, de átlagos stadionból is vagy három. A büdzsé évközi kipótlása nem ritka a propagandatárcánál, a hvg.hu összegzése szerint 2016-ban 2, 2017-ben pedig 10 milliárddal turbózták föl az „alultervezett” költségvetést. Kormányzati üzenetközvetítésre (háttérmunkával együtt) közvetlenül és elismerten 120 milliárd mehetett el a lap számításai szerint az utóbbi öt évben.

Emlékeztetőül: a Rogán-tárca Lázár János egykori Miniszterelnökségéből kiválva, 15 milliárddal vágott neki a népámításnak, azaz nagyjából tízszeresére hízott a kezdőtőke (igaz, számos terület is érkezett a tárcához, például a haveri érdekeltségek finanszírozásában jeleskedő turizmusfejlesztés 31 milliárddal képviselteti magát). A forrásokkal együtt bővült az állomány: a minisztériumnál öt éve mintegy másfél százan kezdtek, mára 330 körüli a betöltött álláshelyek száma.

A kabinetiroda bukszájában nemcsak azért nehéz eligazodni, mert számos, egymással lazán sem kapcsolódó terület finanszírozási tételét rejti (csak a példa kedvéért: Magyar Corvin-lánc Testület 73 millió, digitális ügynökség 1 milliárd), hanem mert rejtélyes fogalmakkal és finanszírozási láncokkal takar el jelentős kiadásokat.

Mert vajon mi fán terem a „közösségépítő kezdeményezések támogatása”, és mi kerül benne 1,5 milliárd forintba? Az egyik megfejtés, ha kormányközeli civilek lojalitását etetnék e forrásból. Végtére az MVM sem tudott sokkal okosabbat kitalálni, amikor 2016-ban „közgondolkodás javítására” csúsztatott 508 millió forintot a CÖF-nek (Civil Összefogás Fórum). Van egy hatalom, amelyik a támogatóit dotálja közpénzből. Vagy egy állami cég, amely az energiáit közvetve „békemenetes buszok” kifizetésére fordítja. És ezt a tényt az Átlátszónak kell kiperelnie.

Busás kifizetőhelyek

A kormánykommunikációs masinát nemcsak minisztériumi, kormánytisztviselők működtetik, de kutatóintézetek, alapítványok is. Ilyen a Kommentár, valamint a Batthyány Alapítvány. A kettő együtt tetemes summával, 5,5 milliárd forinttal részesül a Miniszterelnöki Kabinetiroda idei költségvetéséből. (A Miniszterelnökséghez tartozó Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásért Közalapítvány ugyanennyit költ, a kurátorok többek között: Schmidt Mária, Lánczi András, Szájer József.) Nem kevés pénz, annyi, amennyiről a kormánynak nem kedves, egyébként az elesettekért, a rászorulókért dolgozó alapítványok sok éven át dolgozhatnának.

A Kommentár Alapítvány idén 2 milliárd forintból gazdálkodik, kiadja a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója, Békés Márton azonos című folyóiratát, szervezi a Tranzit fesztivált, amely Orbán Viktor igehirdetései mellett arról nevezetes, hogy idén elmaradt. Illetve eddig egy garázsvitát menedzselt, amelyen Varga Judit miniszter és Földi-Kovács Andrea vitatkozott a momentumos Donáth Annával. A Kommentár Alapítványt a közelmúltban a kormány „működési helyszínekkel” is kitömte: budapesti képzési központhoz kapták meg a Puskin u. 4. szám alatti fővárosi ingatlant.

A mérsékelt jobbról a kormánypárti széljobbra csúszó Batthyány Alapítvány szintén a hűséges párt- és megmondóemberek kifizetőhelyének látszik. A szervezetet 1991-ben hozták létre Antall József miniszterelnök kezdeményezésére a nemzet iránt elkötelezett, az európai egység irányába mutató, a közös keresztény értékek és a demokratikus, képviseleti kormányzás alapján álló közélet támogatására. Nem is volna baj, ha tényleg ezt építené a szervezet a kabinetiroda idei költségvetésében szereplő 3,5 milliárd forintból. A tavalyi hasonló összegből félmilliárdot egy balatonszepezdi ingatlan megvásárlására és a Jogállam és Igazság Nonprofit Kft. támogatására fordítottak. A kft. tulajdonos-ügyvezetője Szánthó Miklós, a kormány szavait visszhangzó Alapjogokért Központ igazgatója és a KESMA, a fideszes médiaholding vezetője (aki az Igazság, erő, felemelkedés című harcias filmet az SZFE átvételében segédkező Lajos Tamás producerrel jegyzi).

A kormánytámogatás nagyságrendje 2018-ban változott, amikor a kuratóriumba bekerült Kobza Miklós, Orbán Viktor korábbi fotósa, az MTVA egykori sajtófőnöke, Habony Árpád bizalmi embere, valamint megjött Illés Géza Márton, a Mathias Corvinus Collegiumot (MCC) alapító háttérember, Tombor András ügyvédje, és az SZFE-szabadságharc előtti időkig ismeretlen Szarka Gábor, a honvédelmi tárca volt kabinetfőnöke. A kuratórium átalakítása után a különböző jogcímeken érkező pénzek is megugrottak, írja a Mancs. 2020-ban a Trianon-emlékév büdzséjéből is kiutaltak 353,8 millió forintot az alapítványnak, amely – Dezső Tamás történész-asszirológus egyetemi tanár, a Migrációkutató igazgatója elnökletével – a Professzorok és a Képzőművészek Batthyány Körét is támogatja.

Összehangolt szóvivősereg

A kormányzati kommunikáció alig leplezhető sajátossága az „elit papagájkommandó” működése. A rendszerben tucatnyi hivatalos és saját jogú szóvivőt számolhatni össze. A beszédmód operatív törzsfőnöke Rogán Antal közgazdász, miniszter. Jobbkeze Dömötör Csaba parlamenti államtitkár, akiről kevésbé a nemzetközi tanulmányok és a magas szintű idegennyelv-tudása jut eszünkbe, mint pártja reflexív „gyurcsányozása”. A kabinetiroda kormányzati kommunikációért felelős államtitkára Tuzson Bence jogász. Rogán alá tartozik a szintén jogász Szentkirályi Alexandra hazai kommunikációért felelős kormánybiztos, kormányszóvivő, valamint Kovács Zoltán történész, államtitkár, aki a nemzetközi kommunikációt és kapcsolatokat ügyezi precíziós kalapáccsal és lobbivásárlással. A Miniszterelnöki Sajtóiroda vezetője Havasi Bertalan jogász, helyettes államtitkár, aki mellett egy elemzésért felelős helyettes államtitkár, Kern Tamás is dolgozik, aki a Századvég Politikai Iskolában nevelődött (Stumpf Istvánnal és G. Fodor Gáborral írt „Gyurcsány-könyvét”, a Hazárdjátékot is a Századvég adta ki).

A rendszerben működik egy Nemzeti Konzultációs Központ is, amely valójában a kabinetiroda két főosztályát jelenti, ebből az egyik az online kommunikációért felelős. Rogánnak van egy Kormányzati Tájékoztatási Központja és egy Nemzeti Kommunikációs Hivatala is, utóbbi a kormány költségvetési szerveinek médiafelület-vásárlásait és közbeszerzéseit intézi.

A pártszövetség beszélő fejei szintén központi iránymutatás szerint dolgoznak, Hollik István tanár a Fidesz kommunikációs igazgatójaként, volt kormányszóvivőként, Halász János matematikus-művelődési menedzser a Fidesz-frakció szóvivőjeként, Nacsa Lőrinc (olasz és nemzetközi tanulmányok) a KDNP és a frakció szóvivőjeként mondja, amit mondania kell.

Sajtóosztályai a minisztériumoknak is vannak, amelyek annyiban különböznek elődjeiktől, hogy lelkiismeret-furdalás nélkül politizálnak. Így egy tárcától ugyanakkora eséllyel kapni „sorosozó” vagy „üzeneteket” mantrázó választ, mint a pártközponttól.

Egyik-másik tárca maga is pörgeti a kommunikációt, Szijjártó Péter mint volt kormányfői szóvivő előszeretettel szerepel, a miniszterrel világszerte stáb utazik a hatékony Facebook-fotó- és videomegjelenések érdekében. De a szintén a külügy szolgálatában álló Menczer Tamás tájékoztatásért és Magyarország nemzetközi megjelenítéséért felelős államtitkár is készségszinten beszél szóvivő nélkül. Orbán Balázs miniszterhelyettes, jogász, politológus (Miniszterelnökség), parlamenti és stratégiai államtitkár is rendre szerepet kap a kommunikációs csörtékben. A minap a szenvedélyes megszólalásairól ismert Jakab Péter Jobbik-elnököt igazította el egy békebeli pedellus modorában, erkölcsi alapon az Országgyűlés tekintélyét védve, ami a közpénzmágnes Mészáros Lőrinc és a T. Ház szólásszabadságát milliós büntetésekkel fojtogató Kövér László országában legalábbis megmosolyogtató.

Lojális intézetek

A kormány három létező üzenetét (rezsit nem emelünk, idegenek befogadása helyett szüljenek a magyar anyák, a liberális diplomás kommunista) nemcsak a propagandatárca és a belőle közvetlenül leágazó alapítványok közvetítik főállásban. Lényegében a kormányzati tájékoztatásban dolgozik az említett Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója, Lomnici Zoltán jogász, a Századvég jogi szakértője és az MTVA házi nyilatkozója, Deák Dániel politológus és Nagy Ervin filozófus, a Schmidt Mária-féle XXI. Század Intézetének munkatársai, vagy éppen Farkas Örs, akit szintén ebből a körből, az Oeconomus igazgatójaként ismerhettünk meg, de újabban (még két évig) a Kormányzati Tájékoztatási Központ szóvivő miniszteri biztosaként mondja a kormányét a párthű médiában.

A legütőképesebb csapat még mindig a Századvégé: 2010–2016 között több mint 12 milliárd forint értékben nyertek közbeszerzést az Átlátszó közlése szerint. Vezetői büszkék is a kormányzati befolyásukra, előfordult, hogy „gondolatminisztériumként” (origo.hu, 2017) vagy a magyar politikai háttérvilág „Prezijeként” hivatkoztak magukra (Heti Válasz, 2014), idézi Bíró-Nagy András. Hozzátéve: „Az Orbán-kormány idején a gyakorlatban is működő mobilitási csatornává váltak a Fideszhez közeli intézetek. Számos think tank-munkatárs vállalt a későbbiekben kormányzati, akár politikusi szerepet…”

Az említett szervezetek mellett a Transzparens Újságírásért Alapítvány is jó szolgálatot tesz. A Partos Bence pszichológus (Mathias Corvinus Collegium médiaszakirány), volt Mandiner-főszerkesztő-helyettes nevével fémjelzett alapítvány utóbb azt igazolta egy tanulmányban, hogy a Médiahatóság igazságos, egyenlően bünteti a „két oldalt”. A csak fideszesekből álló Médiatanács és a pókerarccal pártszekértoló közmédia országában ez föltétlenül megkérdőjelezi a szervezet szellemi kapacitását.

A kiterjedt kormányzati think tank finanszírozása embert próbáló feladat. A fentebb már bemutatott pénzcsorgatási szisztéma szerint a kormány időnként nyíltan beleáll a támogatásba, így vette szárnyai alá a milliárdokkal kitömött Batthyány és Kommentár alapítványokat, és így működik Boros Bánk Levente vezetésével a Médianéző Intézet, amelynek az ITM adott 1,3 milliárdos médiamonitoring-megbízást tavaly. A céget Győri Tibor, a Miniszterelnökség egykori jogi ügyekért felelős államtitkára öt éve vette át (ugyanekkor alapította az azóta a KESMA-ba olvadt, a Ripostot és a Lokált kiadó vállalkozását Habony Árpád miniszterelnöki tanácsadóval).

A kormány a nyílt támogatás mellett többszörös áttételen keresztül is dugdos pénzeket zsebekbe. Az Alapjogokért Központ tulajdonosa, a Jogállam és Igazság Nonprofit Kft. például az említett Batthyány Alapítványon keresztül is kap apanázst, de 2013-as alapítása óta többször támogatta a Fidesz pártalapítványa és a jegybank alapítványa is több tízmillióval. Utóbbi körülbelül annyira vérlázító, mint a villamosművek CÖF-ös forintzuhataga. A kormányzati háttérország erős pólusa a 2006-os alapítása óta a Mráz Ágoston Sámuel által vezetett (és a Médianézőt is magába foglaló) Nézőpont Intézet is. A szervezet olyan komoly megállapításokat tevő kutatásokat végez, miszerint a kuruc.info balliberális médium.

A politológustól egy emlékezetes médiaszereplést is idéznénk, ami a politikai elemző és a közszolgálati újságíró minőségéből is példát mutat. A téma a Garancsi István-féle magánrepülőzés volt. Műsorvezető: „Visszatérve a magángépen történő utazásra, az emberek meghívják, ön is meg én is, meg szerintem bárki szívesen elmenne.” M. Á. S.: „Egy magyar ember számára nem lehet meglepő, hogy a magyar miniszterelnök szívesen jár kevéske szabadidejében focimeccset nézni.” (Könny szökik Vlagyimir Vlagyimirovics szemébe – a szerk.)

Tombor szerint az idő

A már többször említett Mathias Corvinus Collegiumot mint tehetséggondozó intézményt a Tihanyi Alapítvány működteti, amely 300 millió forintot kap idén a Miniszterelnöki Kabinetiroda költségvetéséből. A gazdaságvédelmi alapból azonban egy lényegesen nagyobb vagyon jutott nekik augusztusban, 36 milliárd forint. Kaptak több értékes (az intézményhez kapcsolódó) Gellért-hegyi ingatlant és a modellt váltott Corvinus Egyetem pakettjével azonos értékű MOL- és Richter-papírt, a részvénycsomag 10 százalékát. A javaslatot még a koronavírus-járvány első hulláma kezdetén, a járványügyi vészhelyzetben Semjén Zsolt nyújtotta be. Vita és apelláta lehetősége nélkül, nem először. Szép volt, miniszterelnök-helyettes úr.

Az MCC alapítója és kurátora a már említett Tombor András, Habony híres hitelezője, akinek Mészáros Lőrinccel közös cége, az Atmedia értékesíti a közmédia, a TV2 és az ATV reklámidejét is. A 444 által közölt belső levél szerint Tombor így értékelte a pillanatot: „Eljött az idő, hogy az MCC jelentős lépést téve előre olyan kiemelt nemzeti intézménnyé váljon, alapítványi kereteit megtartva, mint a Tudományos Akadémia, a Nemzeti Múzeum vagy a Nemzeti Színház.” Az intézmény a nagyívű tervben a kormány mellett a Századvéggel is szoros kapcsolatot ápol, együtt alapították a Migrációkutató Intézetet, amelynek a szintén említett Orbán Balázs volt a főigazgatója.

De más fideszes szürke eminenciás is jövedelmezően tallóz a kormánykommunikáció háza táján. És nehéz is lenne ebben az összeállításban elmenni a Prestige Media és tulajdonosa, a hűtlen kezelésért felfüggesztett börtönre ítélt Várhegyi Attila volt fideszes pártigazgató és kulturális államtitkár, korábbi szolnoki polgármester neve mellett. Várhegyi a jobboldali sajtó több tagja mellett az MTVA-nak is adott tanácsokat. Nézve (de csak hivatalból) a közmédiát, vajon hol tartanának nélküle?