„Megyek póthajasnak” – Lassan mindenki lehúzza a rolót a bulinegyedben

Az egykor pezsgő fővárosi vigalmi negyed jócskán megsínylette a járványt: 70-80 százalékos forgalomkiesés, kirúgások, elmaradt borravaló. Az állami segítség pedig kevés.

A máskor élettől nyüzsgő pesti bulinegyedben csütörtök este szinte ijesztő a csend. A Kazinczy utcában, ahol békeidőben ilyenkor – kocsmaszlengben: „kispénteken” – lépni sem lehetne az ordibáló, éneklő turistáktól, jó ha tucatnyi emberrel futunk össze. Persze ez nem is annyira meglepő annak fényében, hogy a zömében külföldi vendégekből élő csapszékek már a járvány első hulláma idején is komoly bevételkiesést szenvedtek el, amit megfejelt az erzsébetvárosi önkormányzat által bevezetett csendrendelet is.

Alig akad vendég az ország legrégebben nyitva tartó romkocsmájában, a Szimpla Kertben. Mint megtudjuk, az utolsó nyitott esték egyikén érkeztünk, a Szimpla a hétvégétől határozatlan időre bezár. „Ilyet még nem láttam. Tavaly ilyenkor a Wesselényi kereszteződéséig, kétszáz méteren állt a sor” – mondja hitetlenkedve az egyik pultos. Kolléganője pedig arról beszél, hogy valószínűleg otthagyja a vendéglátást, új állást keres a járványhelyzet miatt. „Pár évvel ezelőtt nem kellett aggódnom, hol találok munkát, pillanatokon belül el tudtam helyezkedni, ennek azonban vége”. A maroknyi huszonéves vendég maszkban lép a pulthoz. Az egyikük azt mondja, ezt helyes óvintézkedésnek tartja, azt viszont nem érti, miért éjfél és hajnali öt között korlátozzák a kijárást, amikor a kocsmák este 11-kor zárnak, és amúgy sincs mozgás a városban.

„Nulla a forgalom, nulla a bevétel – én már beadtam a felmondásomat. Itt hagyom a pultot, megyek póthajasnak. Most őszintén, ezért erőlködjek?” – mutat körbe a szinte teljesen üres placcon az Akácfa söröző egyik dolgozója. A kocsmában – ahol máskor ülőhelyet is alig találni – ottjártunkkor egy négyfős társaság jelenti a közönséget. A felszolgáló szerint a maszkviselés miatt is hadakozni kell a vendégekkel: nem mindenki érti meg, hogy bezárathatják a kocsmát, ha valaki megsérti a járványügyi szabályokat.

A budapesti underground kulthelyének tartott Vittula telematricázott vasajtaja mögött decensen szórakozó vendégeket találunk. „A látogatói kör viszonylag fix, sokan visszajárnak ide. A problémát inkább az idősáv eltolódása jelenti: nálunk alapesetben éjfélkor szokott beindulni a buli, a vendégeknek viszont hozzá kell szokniuk a délutáni kezdéshez” – összegez Bobby, az egyik csapos. Később kiderül, hogy ők is megszenvedték a járványhelyzetet: a borravaló 30-40 százalékkal esett vissza.

Brutális kiesésekről számolnak be a Népszavának nyilatkozó étteremvezetők, akik már csak abban bíznak, hogy jövőre javul a helyzet. A Sir Lancelot étterem kongó kísértetkastélyra emlékeztet: a kardok és bárdok díszítette rusztikus nagyteremben egyetlen vendéget sem látunk. A hely vezetője, Donászy Péter azt mondja, 70-80 százalékos forgalomkieséssel számolnak. „A vendégkört főként a külföldi látogatók jelentették, de ők elmaradtak a beutazási korlátozások miatt, nagyon megérezzük a hiányukat”. A nyári szezon után hagyományosan a november végi-december eleji időszak szokott pörgősebb lenni az étteremben, de a járványhelyzet miatt várhatóan a céges rendezvények, családi vacsorák is elmaradnak. A visszaesés húsba vágó következményekkel járt: Donászy szerint a személyzet harmadát kellett elbocsátaniuk. Az olasz konyhát működtető Ape Reginában három asztaltársaságot találunk, főleg külföldi diákokat, ami meglepő, mert az étterem igazgatója, Laczovics György szerint augusztus óta főként magyar vendégek látogatják az éttermet. Igaz, mostanában ők is egyre kevesebben vannak. „A tavalyihoz képest 45-50 százalékra esett vissza a magyar vendégek száma, főleg a fertőzésveszélytől tartó vidékiek maradtak el – panaszolja az igazgató – „ráadásul az ingyenes parkolással a pesti vendégeket is nehéz helyzetbe hozták, alig lehet helyet találni az étterem közelében”. A látogatottság visszaesése a bevételen is meglátszik: 60-65 százalékkal kevesebb, mint 2019 azonos időszakában.

Mint megtudtuk, az Ape Regina kért munkahelyvédelmi támogatást, ám ez rengeteg papírmunkával járt, és öt hónapba telt el, mire a támogatás első részletét a munkavállalójuk végül megkapta. A Sir Lancelot is próbálta menteni a menthetőt – kollégáiknak névre szólóan igényelték a munkahelyvédelmi támogatást –, de tizenkét emberből csak hat kapott kormányzati segítséget, kizárólag a vidéki dolgozók. „A többiek visszautasításakor meg is mondták, hogy a fővárosiak könnyebben találnak maguknak munkát” – idézte fel Donászy Péter. Ám a vendéglátósok ezt másképp látják, mint a hivatalok: Budapesten jelenleg számos évtizedes tapasztalattal rendelkező szakács, pincér van munka nélkül.