Új uniós agrárpolitika a környezetvédelem, a méltányosság és a hatékonyság jegyében – hangoztatja az Európai Parlament (EP) hivatalos közleménye. Ám, hogy ez pontosan mit jelentene, milyen hatásokkal járhat az uniós és benne a magyar gazdákra nézve, igencsak megoszlanak a vélemények.
A Közös Agrárpolitika (KAP) jelenlegi szabályozása 2020. december 31-ig van érvényben. Ezt követően átmeneti szabályok lépnek életbe az új megállapodás megszületéséig a Parlament és a Tanács között. Idén a teljes közösségi költségvetés 34,5 százaléka (58,12 milliárd euró) jut a mezőgazdasági támogatásokra. Ennek 70 százaléka 6-7 millió gazda között oszlik meg, vagyis az unió mintegy 500 millió polgárának nem egészen 1,5 százaléka kapja a költségvetés egyharmadát.
A reform legfontosabb pontjai között szerepel, hogy több támogatás kell jusson az éghajlat- és környezetbarát gazdálkodóknak, ezek teljesítéséhez kötnék a közvetlen kifizetéseket. Az éves közvetlen kifizetések maximuma pedig nem haladhatja meg a 60 ezer (21,5 millió forint), illetve a 100 ezer eurót (mai árakon 36 millió forint). Jelenleg az utóbbi összeg tűnik a befutónak.
Ahhoz, hogy a kisvállalkozások több támogatást kaphassanak, a gazdálkodók egyedi igényeire válaszoló válságintézkedésekre lesz szükség és az eddigieknél szigorúbban kell szankcionálni a környezetvédelmi vagy az állatjóléti szabályokat sorozatosan megszegőket – áll az EP közleményében.
A nemzeti közvetlen kifizetések legalább hat százalékát a kis- és középméretű gazdálkodások támogatására kellene fordítani - javasolják. Európai és hazai adatok is azt bizonyítják, hogy minden pozitív diszkrimináció ellenére folytatódik a birtokkoncentráció.
A tagállamok a közvetlen kifizetésekre szánt keret legalább négy százalékát fiatal gazdálkodók támogatására fordíthatják. Az uniós képviselők szerint a vidékfejlesztési alapból további támogatás nyújtható úgy, hogy a fiatal gazdálkodók beruházásait előbbre sorolják. A tapasztalatok szerint azonban érdemben ez sem növelte eddig az agrárvállalkozási forma iránti érdeklődést a fiatal generációk között.
Lényeges változás lehet, ha a szakminiszterek tanácsa, majd az Európai Tanács (ET) a jelenleginél nagyobb mozgásteret engedne a nemzeti kormányoknak.
Az EP-képviselők ezen kívül a vidékfejlesztési források legalább 35 százalékát is különböző környezetvédelmi, illetve az éghajlatváltozás ellen ható beavatkozásokra fordítanák. A közvetlen kifizetésekre szánt források legalább 30 százalékát az önkéntesen ökogazdálkodási módszereket alkalmazók támogatására kellene kiosztani. Az ilyen módszereket alkalmazó gazdálkodók a környezetbarát lépésért cserébe több támogatást kaphatnának.
A Greenpeace szerint a magyar kormány nem kívánja a hazai mezőgazdaságot egészségesebb és fenntarthatóbb pályára állítani. Az október végén elfogadott uniós biodiverzitás stratégia szerint 2030-ig a természettel összhangban működő ökogazdálkodás (biogazdálkodás) arányát 25 százalékra kell növelni, a káros növényvédő szerek használatát pedig 50 százalékra kell csökkenteni az unióban. A magyar kormány elutasította ezeket a célokat, azzal a hamis érvvel, hogy ez ellentétes a magyar gazdák, a magyar emberek érdekével. Számos tudományos kutatás bizonyítja ennek az ellenkezőjét. A kormány lépésével az agráripari óriáscégek érdekeit védi, nem pedig a gazdálkodók, a lakosság egészségét és a természetet – állítja a környezetvédő szervezet.
A magyar gazdák jövedelmének átlagosan több mint 50 százaléka származik uniós forrásokból. A 2021-től induló, de a radikális változások miatt 2 év átmeneti időszakkal kezdődő ciklus új alapokra helyezheti a mezőgazdaság működését, ugyanis az Európai Zöld Megállapodásból eredő elvárások beépülnek a Közös Agrárpolitikába. A tagállamok gazdáinak kötelező lesz ökogazdálkodási rendszerek, így például precíziós gazdálkodás vagy ökofarmok kialakítását vállalniuk, amire a közvetlen kifizetések 20 százalékát különítik el. Ennek megvalósulásához és a fenntartható mezőgazdaság elősegítéséhez tehát hosszú távon szemléletmódváltásra és technológiai változásra lesz szükség a gazdálkodók részéről, ezért arra biztatjuk a hazai agrárgazdákat, hogy nyissanak az innovatív, környezetbarát beruházások felé – hívta fel a figyelmet Tresó István, a K&H Agrárfejlesztési Főosztályának vezetője.
Sok még a kérdőjelNagyon nyersnek tűnnek még a számok, illetve a KAP-tervezet szövege, és láthatóan nem egyformán gondolkodik erről a kérdésről a Parlament, a Bizottság és a Tanács – mondta a Népszavának Horváth Gábor, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségnek (MOSZ) főtitkára, agrárközgazdász.
A KAP-vitából mi szűrhető le?
Nagyon sok változtatási javaslatot szükségesnek tartok és számítok is arra, hogy ezekre sor kerül majd. Ami a dokumentumokból fölsejlik, az az, hogy a kétéves átmeneti idő nagyon kevés lesz a gazdák fölkészülésére.
Laikusoknak ez a két év nem tűnik kevésnek. Miért tartja túl rövidnek?
Mert nem számolnak azzal, hogy ha véglegessé válik a KAP szabályrendszere, akkor mind a 27 tagállamnak el kell készíteni a saját stratégiáját. Mégpedig úgy, hogy az illeszkedjen az uniós irányelvekhez. Ráadásul ezekre a brüsszeli illetékeseknek is rá kell bólintaniuk. Eddig még nem fordult elő, hogy a nemzeti kormányoknak kellett elkészíteniük a feltételeket. Eleget kell tenniük annak a követelményeknek, hogy a gazdák teljesíthessék a követelményeket, de egyúttal megfeleljenek az uniós elvárásoknak is.
Egyelőre nem sikerült megegyezni a környezetvédőknek, a zöldeknek az agrárium képviselőivel. Mi a választóvonal?
A fenntarthatósággal nem lenne semmi baj, ha úgy értelmezné mindenki, hogy a környezetvédelmi, ökológiai fenntarthatóság mellett idei tartozik a gazdasági fenntarthatóság is. Ha ezt nem veszik figyelembe, a mezőgazdaság szintje fenntarthatatlan lesz. Tönkremehetnek a gazdaságok, vagy képtelenek lesznek teljesíteni a követelményeket.
Újra kötelező lenne az ugaroltatás a biológiai sokszínűség érdekében. Ez korábban nem aratott nagy sikert a gazdák körében. Most is ellenállást válthat ki?
Akkor nem, ha a szövegben megjelenne, hogy a tíz százalékos aránynál figyelembe vesszük az eltérő természeti adottságokat. Nem hiszem, hogy bárkinek érdeke lehet értékes mezőgazdasági területek kivonása a termelésből. Nem tudni még ki fogja azokat a területeket megfelelő állapotban tartani, és ki pótolja a termelők a kieső hasznát?
Ha életbe lép a zöld program, az hogyan érinti az uniós és a magyar agrárium versenyképességét?
Ha nem sikerül egy közös álláspontot, feltételrendszert kialakítani, akkor az unión kívüli versenytársak előnybe kerülhetnek, hiszen rájuk nem vonatkoznak a termelés módjára, helyszínére vonatkozó uniós előírások.
Pusztuló fajok, gyengülő talajokA Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MMTE) felmérése szerint a hazai fogolyállomány az elmúlt bő félévszázadban 90 százalékkal csökkent, de a mezei pacsirta és még vagy két tucat faj is veszélyben van. A fő ok az élőhely szűkülése. A nagy táblákról eltűntek a mezsgyék, a kis bokorfoltok, a az erdősávok. A mezei madarak többsége gyommagvakkal, rovarokkal táplálkozik. A kemikáliák miatt egyre kevesebb élelemhez jutnak. A zöld programot túl szigorúnak vélőknek emlékezniük kell a 2017-18-as méh pusztulásra, ami nemcsak a méhészek számára jelentett súlyos gondot, hanem a növénytermesztőknek, kertészeteknek is. A klímaváltozás miatt ráadásul egyre több invazív rovarfaj húzódik föl délről északabbra, így a Balkánról Magyarországra is.
Szakértői vizsgálatok szerint a mélyszántással megbolygatott, műtrágyával kezelt, növényvédőszerekkel szennyezett talaj felső 60-80 centiméteres rétegében szinte teljesen kihalnak a mikroorganizmusok, jelentősen sérül a talaj ökoszisztéma. A talajborítással, a tápanyag utánpótlást szerves trágyával pótló területeken ezzel szemben egészséges marad a talaj ökoszisztéma.
Óvatosságra int az AgrárkamaraAz Európai Parlament szerint a közvetlen támogatások legalább 30 százalékát kellene az öko-rendszerekre fordítani, míg a Tanács 20 százalékot javasol. Ezzel kisebb támogatási összeg maradna az alap-jövedelemtámogatásra. Tehát ugyanazt a jövedelemtámogatási szintet csak többlet környezeti vállalásokkal lehetne elérni.
Tény az is, hogy a szabadkereskedelmi egyezmények miatt a harmadik országokból az EU piacaira érkező termékek még a jelenlegi, kevésbé szigorú környezetvédelmi, valamint nyomon-követhetőségi és minőségi szabályozásoknak sem feltétlenül felelnek meg. Így az európai gazdálkodók a harmadik országokbéli termelőkkel szemben már most is versenyhátrányban vannak, Szigorítani kellene az Unióba importált termékek ellenőrzését – vélik a Nemzeti Agrárgazdasági Kamaránál (NAK).
Magyarország több rugalmassági feltételt is javasolt, kiindulva a jelenlegi kistermelői támogatás tapasztalataiból. A számukra kedvező működési feltételek megteremtése nemcsak a hazai agrár-élelmiszeripar fenntartása szempontjából fontos, de akár a sokat emlegetett uniós környezetvédelmi célkitűzések okán is: pont ezek a kisgazdaságok azok, amelyek segítségével hazánk gazdag természeti sokfélesége megőrizhető – utalt a NAK, a a szervezet által kezdeményezett, jelenleg már a Országgyűlés előtt lévő törvénytervezetre, amely véleményük szerint új alapokra helyezi a mezőgazdasági működési formákat, megreformálja a családi gazdaságokat, egyszerűsíti, és az eddiginél is kedvezőbbé teszi az adózási rendszert.
