A Budapesti Fesztiválzenekar (BFZ) Zenés körút című új hangversenysorozat hétvégi eseményei már teszteléssel együtt zajlottak, és a Zene éjszakáját a Budapest Nap alkalmából is így rendezik november 17-én. A Biztonságos Koncertek bevezetésének gondolatát a Fővárosi Önkormányzat is támogatta. Vasárnap délelőtt a hangversenyre érkezőket az Aquincumi Múzeum főépülete előtt egy kis fehér furgon fogadta, amelynek személyzete, a tesztelést végző hölgyek a látványos fehér kezeslábasban dolgoztak. Egy űrlap kitöltése után kicsit kellemetlen, vékony műanyagcsővel végzett, mintegy 15 másodpercig tartó mintavétel következett az orrüreg mélyéről, majd öt perc várakozás után megkaptuk a – szerencsére – negatív eredményt, és azt ezt bizonyító karszalaggal már el is indulhattunk az emeleti kiállítóterembe, ahol a hangverseny zajlott.
A dél-koreai gyártmányú teszt az azt végző munkatársak szerint biztonságos és megbízható, Nyugat-Európában már ezt a megszokott. 99 százalékban pontosak az eredmények, múlt hét végén is ezt használták a szlovákiai, a fél lakosságot érintő vizsgálatoknál, és nemsokára széles körben alkalmazzák nálunk is. Úgynevezett antigén-teszt, a vírus egyik fehérje-alkotórészének kimutatásán alapul, és hasonlóan a PCR-vizsgálathoz a kórokozó jelenlétét jelzi: akkor pozitív, ha a SARS-CoV-2 már megtalálható a véráramban és a légutak nyálkahártyáján: a tünetek megjelenése előtti 1-2 napban már ott kell lennie. Bármilyen gyors is azonban, nagy koncertek előtt úgy tűnik, nem alkalmazható, 200-300 nézőt már túl sok időbe telne akár több állomással is letesztelni egy koncert előtt, az egyes mintavételek között fertőtleníteni is kell.
Mindenesetre vasárnap megnyugodva léphettünk az antik emlékek, szobrok, padlómozaikok kiállítóhelyiségébe, ahol a látványosan restaurált festett falmaradvány előtt játszottak a Budapesti Fesztiválzenekar – ez alkalommal – vonósművészei. Kissé visszhangos, a két hegedűt, brácsát, csellót, vagyis egy vonósnégyes hangzását kissé az életnagyságúnál méretesebbnek bemutató akusztikája van a márványborítású teremnek, ami nem zavaró. Gershwin vonóskvartettjével kezdtek a zenészek, a Lullaby (Altató) még mit tandarab született – Kilényi Ede volt a tanár – ugyanakkor az zeneszerző első jelentős kompozíciójának tartják. Ennek megfelelő előadásban hangzott el, felüdülés volt hallgatni ilyen zenét ilyen hozzáállásban hallgatni, a most – önkéntesen vállalt – karantén hetei után. A második szám Bach E-dúr szólóhegedű partitájának Loure tétele volt, majd – más felállású együttestől Haydn 51. (G-dúr) vonósnégyese következett a rövid műsor fő számaként. A zenészek a Haydnra jellemző derűs, minden különösebb borongást – még az Adagio tételben is – mellőző, ugyanakkor összetett zenei világ megszólaltatására sikerrel törekedtek, a koncert matiné jellege a különleges helyszínen maradéktalanul teljesült.
