Előfizetés

Keith Jarrett és Magyarország

Retkes Attila írása a Népszavának
Publikálás dátuma
2020.11.11. 10:00

Fotó: ROSE ANNE COLAVITO / ECM RECORDS
Korunk talán legnagyobb formátumú jazz-zongoraművésze, a koncertezéstől betegsége miatt visszavonult Keith Jarrett szorosabb szálakkal kötődik hozzánk, mint azt sokan gondolnák.
A jazzbarátok október végén – amikor Jarrett telefoninterjút adott a New York Times-nak – szomorúan vették tudomásul, hogy a művész minden bizonnyal 2017. február 15-én, a Carnegie Hallban lépett utoljára színpadra. Ezen az emlékezetes koncerten tőle szokatlan hevességgel tiltakozott a néhány héttel korábban beiktatott Donald Trump politikája ellen, „Amerika és a szabadság elleni merényletnek” nevezve a most leváltott elnök ámokfutását. A több mint kétórás, egybefüggő improvizáció-folyam és a ráadások után a közönség – a Downbeat szaklap beszámolója szerint – „együtt sírt és nevetett Jarrett-tel.” A következő év tavaszán egymás után két szélütés érte a zongoraművész-zeneszerzőt, amelyek következtében részlegesen megbénult. Hosszú időbe telt, mire megtanult bottal járni, de a bal kezét továbbra sem tudja használni. „A legtöbb, amit remélhetek, hogy még képes leszek bal kézzel megfogni egy bögrét, de zongorázni már nem tudok. Truffaut filmje jut eszembe: Lőj a zongoristára! Nos, engem már lepuffantott a betegség” – mondta fanyar öniróniával. Visszavonulásának bejelentése után néhány nappal jelent meg Jarrett új lemeze, a 2016. július 3-án, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben adott koncertjének felvétele (ld. keretes írásunkat). Szimbolikus, hogy utolsó koncertalbumát Budapesten rögzítette, mert fontos számára Magyarország – még akkor is, ha magánéletéről, pályájának személyes emlékeiről nem beszél, így nekünk kell összerakosgatni a mozaikkockákat. Jarrett 1945. május 8-án született a Pennsylvania állambeli Allentown városban. Azon a napon, amikor a náci Németország letette a fegyvert az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és a Szovjetunió szövetséges hadereje előtt. Jarrett apja német származású volt, anyja (Kuzma Irma) pedig félig szlovén, félig magyar „vagy tán egészen az”. A család anyai ága Szlovénia legészakibb régiójából, a Muravidékről (Prekmurje) származik, amely Trianon előtt a történelmi Magyar Királysághoz tartozott. A hazai jazzmuzsikusok körében makacsul tartja magát a városi legenda, hogy Jarrett mindent megért magyarul, csak éppen nem akar nyilvánosan megszólalni. Származásánál fontosabbak magyarországi koncertjei, amelyek közül az elsőt 27 évesen, 1972. június 3-án, a székesfehérvári Vörösmarty Színházban adta, a VI. Alba Regia–Videoton Nemzetközi Jazzfesztivál keretében; Charlie Hadennel (bőgő) és Paul Motiannal (dob). Ez a hangverseny mindössze három évvel előzte meg kivételes jelentőségű kölni szólókoncertjét, amelynek világhírnevét köszönheti. Jarrett a zongorázás mellett ekkor még szopránszaxofonozott is, megjelenését pedig ma már nehéz elképzelni: csíkos trikóban, trapéznadrágban, afro-frizurával lépett színpadra. A magyar jazzélet fáradhatatlan krónikása, Márton Attila visszaemlékezése szerint „valami hihetetlen, földöntúli bűvöletet jelentett Keith Jarrett különutas művészetének közvetlen megtapasztalása azon a meleg nyári estén. Hihetetlen tömeg verődött össze: lényegesen többen szerettek volna bejutni, mint amennyi a színház befogadóképessége volt. A földön mindenfelé ültek, a korabeli tűzrendészeti közegek őrjöngése ellenére.” Szakcsi Lakatos Béla azt mesélte erről az estről, hogy a színpadon oldalt állva, takarásból figyelte Jarrett játékát, de néhány szám után önkívületi állapotba került, előrenyomult, és centiméterekre megközelítette a zongorát. A következő magyarországi Jarrett-koncertekre 17 évet kellett várni: 1989. március 20-án és 22-én, a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében, a Zeneakadémián adott két szólóestet. Az elsőn klasszikus zenei témákat dolgozott fel, a második teljes egészében improvizáció volt. A két hangversenyről Gonda János tanár úr, a budapesti jazztanszak alapítója írt elemző tanulmányt, amelyben felhívta a figyelmet az akkor 44 éves Jarrett összetéveszthetetlenül egyéni játékmódjára, zenei fantáziájának kivételes gazdaságára. Másfél évvel később (Erkel Színház, 1990. november 26.) viszont amerikai örökzöldeket játszott, Gary Peacock bőgős és Jack DeJohnette dobos társaságában. Következő budapesti szólókoncertjeinek már a Müpa hangversenyterme adott otthont – 2007 őszén és 2016 nyarán. „Egyedi és kitüntetett pillanat részesei lehettünk. Bennünk is bizonyára kitörölhetetlenül megmarad a jazz egyik legnagyobb gigászának önreflektív, olykor vallomásszerű előadása” – írta az utolsó estről az Élet és Irodalom.  Infó: Keith Jarrett: The Budapest Concert ECM Records Katalógusszám: ECM 2700/01  

Az utolsó budapesti koncert

Keith Jarrett az elmúlt évtizedekben számos hanglemeztársaság felkérésére készített felvételeket. A legintenzívebb együttműködést a müncheni producer és zenei rendező, Manfred Eicher kiadójával, az ECM (Edition of Contemporary Music) Recordsszal alakította ki. Az ECM stábja számos fellépését rögzítette, s ezek közül mindig a művész választotta ki a legjobbakat. Így történt a 2016 nyári európai turnén is, amelyből előbb a müncheni, majd most (október 30-án) a budapesti koncert jelent meg CD-n. Tizennégy tételt találunk a dupla lemezen, amelyeknek nincs címe – az egyes darabokat római számok jelölik. A bartóki aranymetszés jegyében váltakoznak súlyosabb, komorabb, illetve könnyedebb, nyugodtabb hangvételű tételek; a ráadás pedig két csodálatos ballada.  

Szomorú tükörkép az Év szava

Cs. E.
Publikálás dátuma
2020.11.10. 19:45

Fotó: Shutterstock
Ahogy a pandémia és az ahhoz kapcsolódó történések, intézkedések világszerte uralták a mindennapokat idén, úgy a brit Collins szótár (Collins Dictionary) által évről évre kihirdetett Év szava is ehhez kapcsolódik.
2020-ban ez a lezárás (lockdown) kifejezés lett, amely a definíció szerint az „utazásra, a társas érintkezésre és a közösségi terek elérhetőségére vonatkozó szabályok szigorítását” jelenti – adta hírül a Guardian. „A nyelv tükrözi a körülöttünk lévő világot, és 2020-ban a globális járvány uralkodott"– nyilatkozta Helen Newstead, a Collins Dictionary szakértője a brit lapnak. „Azért választottuk a lezárást, mert több milliárd ember közös tapasztalatait foglalja magában. Most, hogy több ország a második lezárást kezdi, ez a szó nem olyasmi, amit ünnepelnünk kellene, de mindenképpen összefoglalja az évet a világ nagy részén.” A szakértők mintegy négy és fél milliárd, weboldalakról, könyvekből és újságokból származó írott, rádióból, televízióból és beszélgetésekből származó kimondott szót vizsgáltak az elmúlt évből. A szó használata tavaly óta hatezer százalékkal nőtt, de a toplistán szerepelt a koronavírus és a szociális távolság is. A korábbi években a klímasztrájk, az egyszer használatos, az álhír és a Brexit kifejezéseket választották a címre.

SZFE:"A blokádot nem feladjuk, hanem magunkkal visszük"

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2020.11.10. 16:22
Az SZFE-hallgatók búcsúja a Vas utcai blokádtól
Fotó: Erdős Dénes / Népszava
Az ellenállást a veszélyhelyzet idején is folytató színművészetisek bírósághoz fordultak az oktatás szerintük jogsértő felfüggesztése ellen.
Az egyetem mi vagyunk, a blokád addig tart, amíg a hatalmi elnyomás meg nem szűnik – jelentették be kedd délutáni sajtótájékoztatójukon a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) autonómiájának visszaállításáért, az oktatás szabadságáért több mint 70 napja tiltakozó diákok. Az SZFE Hallgatói Önkormányzat (HÖK) Facebook-oldalán közvetített esemény kezdetén immár hagyományosan elénekelték a Kicsi vagyok én kezdetű dalt illetve a Titkos egyetemről szóló népdalátköltést.  Az egyetem általuk blokád alatt tartott Vas utcai, Szentkirályi utcai, Rákóczi úti épületeit a koronavírus-járvány megfékezésére hozott kormányzati járványügyi intézkedések, az elrendelt veszélyhelyzet miatt kedd estig elhagyják. 
Vastaps a Vas utcában
Fotó: Erdős Dénes / Népszava
Bejelentették: hétfőn bírósághoz fordultak a november 6-án meghozott fenntartói intézkedéssel, az általuk el nem ismert új vezetőség oktatást felfüggesztő döntésével szemben. Szerintük ugyanis megsértették a felsőoktatási törvény és a HÖK véleményezési jogát. Ugyanakkor, mint mondták, a vezetőség minden akadályozása ellenére az Oktatási Hivatalhoz is benyújtották az elmúlt félévük elismerését kérő dokumentumot, amely bizonyítja, hogy a blokád alatt is megtartottak minden oktatást és kurzust. Hozzátették, hogy szerdától digitális oktatásra állnak át:
„Az épületeinket most elhagyjuk, de a blokádot nem feladjuk, hanem magunkkal visszük, az ellenállás kívül folytatódik.”

Színművészetisek szolidaritása az egészségügyi dolgozókkal
Fotó: Erdős Dénes / Népszava
Az egyetemisták megköszönték a környék lakóinak türelmét, a rendőröknek a demonstrációik biztosítását, az emberek támogatását és adományait, kifejezték szolidaritásukat a világjárványban küzdő egészségügyi dolgozókkal. Sokan tenyerükre festett vöröskeresztet mutattak fel. A Vas utca az egyetemi épület előtt ismét megtelt, és stílszerűen vastapssal és „veletek vagyunk” skandálással búcsúztak a hallgatóktól.