Váratlan őszinteségi roham szállta meg Orbán Viktort, amikor a hét elején az állami televíziónak nyilatkozott. Úgy tűnt: valódi kérdésekre, valódi válaszokat ad, egészen addig, persze, míg rá nem térhetett kedvenc témájára, Soros Györgyre, a migránsokra és a hálózatokra. De felejtsük el most ezt a kis kötelező botlást, próbáljunk meg örülni annak, hogy végre, zömében, igazat beszélt. Vagy közel állt az igazsághoz.
Nyilván nem könnyű háromnegyed évnyi mellébeszélés, propaganda szöveg után hirtelen kimondani az igazságot, nem könnyű a „minden beteget meggyógyítunk” üzenetéből átlépni az „ötven százalék esélyünk van” kimondására. Márpedig a miniszterelnök ezt tette, és bár azt akarta kiemelni, hogy éppen időben hozták meg a drasztikus korlátozó intézkedéseket a Covid megfékezésére, a hangsúly eltolódott.
Minden valamirevaló hírközlő szerv ezt az ötven százalékos gondolatot emelte ki, vagyis azt, hogy az egészségügyi ellátó rendszer jó eséllyel, ekkora eredményességgel tud megbirkózni a rázúduló feladattömeggel. Ritka pillanata volt ez az orbáni kommunikációnak; valódi szembenézés a tényekkel. És bármennyire is ünnepeltük a miniszterelnök váratlan nyíltságát, másnapra el is felejthettük ezt az ihletett pillanatot. Feltehető, hogy a komplett kommunikációs csapat rájött: a kormányfő meglepetés-szerű beszéde nem várt hullámokat kavart, sokan úgy fordították le, hogy már Orbán szerint is csak ötven százalék esélyünk van a túlélésre, ha a koronavírussal kórházba kerülünk, ezért aztán azonnali korrekcióért siettek a TV2-höz. Így kellett lennie, hisz az állami televíziónak adott interjú, mondjuk így: rossz fordítását, nem lehetett senki nyakába varrni; még sem indíthattak eljárást, álhírterjesztés miatt, a miniszterelnök ellen. Lám, milyen jól jön, ha van több házi televíziója is a kormánynak, így eljátszható, hogy nem helyreigazításra kényszerült az ország első embere; egy új interjúban mesélhetett arról, hogy az intézkedéseinek hála, 99.9 százalék, hogy az egészségügyi rendszer képes lesz ellátni faladatát. És így jutunk vissza a kezdetkehez, vagyis ahhoz a közléshez, hogy „minden embert meggyógyítunk”.
Következésképp Müller Cecília kérése, miszerint a kórházak Covid-osztályaira engedjék be azokat, akik azon fertőzött családtagjukat akarják meglátogatni, akik menthetetlennek bizonyulnak, igazában csak pár családot érint. De tegyük is ezt most félre, ne foglalkozzunk a tisztiorvos által elrendelt sajátos utolsó kenettel, maradjunk a 99,9 százaléknál. Ez ugyanis azt jelenti, hogy a miniszterelnök szerint, hála az ő keménységének és nagyvonalúságának – még a válogatott futballmeccséről, és Messi budapesti látványáról is hajlandó volt lemondani – mindössze néhány embert fogunk elveszíteni.