Lecke

A blokádot nem feladjuk, hanem magunkkal visszük. Az egyetem mi vagyunk. A blokád pedig addig tart, amíg a hatalmi elnyomás meg nem szűnik – mondták a Színház-és Filmművészeti Egyetem foglalói mielőtt elhagyták az épületeket. Sokan kérdezik, akkor most ki győzött, ki vesztett. Van aki úgy értelmezi, hogy az egyetemisták leckét adtak sokunknak, hogyan is lehet ellenállni. Miként kell kitartani a céljaink mellett. Mások azt mondják, hogy na, a hatalom mégis csak legyűrte a magukat forradalmároknak gondolókat. A helyzet azonban az, hogy érdemben még semmi sem dőlt el. A hallgatók törvénytisztelők, így a pandémiás szabályokat betartva hazamennek, az egyetemfoglalást fizikailag nem folytatják, nem is tudnák, hiszen nem lehet gyülekezni, a kollégiumokat el kell hagyni, a demonstráció mozgástere így elfogyott. De nem azért mennek haza, mert meghátráltak, hanem, ahogy eddig is tették, nem szeretnének törvényeket felrúgni. A követeléseiket azonban nem adták fel.

Tanulnak tovább és jogi eszközökkel próbálják bizonyítani az igazukat. Persze, a blokád demonstratív és szimbolikus gesztus. Kézzel fogható, a többi pedig értelmezés kérdése és bizonytalan alapokon nyugszik. Kényszerűen tehát ebbe a mederbe sodródtak a résztvevők. Ellenállni sokféleképpen lehet. A lényeg, és ez a valódi lecke, hogy miként lehet járványban, a szabályokat betartva, ahogy eddig is szelíden, de következetesen az eredeti elképzelésekhez ragaszkodni. A hallgatók eddig nem hódoltak be és nem engedték, hogy rájuk kényszerítsenek olyan működést, amelyet ők nem tartanak szabadnak, jogszerűnek és autonómnak. Hetvenegy napig egyetemet foglaltak szavaztak, tüntettek, tanultak, énekeltek, táncoltak. De a dal és a tánc még nem ért véget, szinte biztos, hogy az akarat és a kreativitás túlmutat majd a blokádon.