Előfizetés

Politikai ukáz a köztévében: egy sor alapelvvel szembe mennek a hangfelvételen szereplő kijelentések

Doros Judit
Publikálás dátuma
2020.11.13. 08:00

Fotó: MARKOSZOV SZERGEJ
Az alaptörvény például értéknek tartja a sokszínű tájékoztatást, a médiaalkotmány szerint „a sajtószabadság kiterjed az államtól, bármely szervezettől és érdekcsoporttól való függetlenségre is”.
„Mindenki tisztában van vele, hogy május végén európai parlamenti választások vannak, és biztos vagyok benne, hogy senkit nem ér váratlanul az, ha azt mondom, hogy bizony ebben az intézményben nem az ellenzéki összefogást támogatják. Ha ez a kijelentés valakit váratlanul ér, az most menjen haza… Aki be van osztva, rákerülhet a sor, hogy a megfelelő narratíva, a megfelelő módszer és irányvonal mentén anyagot kell írjon róla.” A fenti mondatok a köztelevízió külpolitikai rovatának egyik belső értekezletén hangzottak el 2019 márciusában: a hangfelvételt a szabadeuropa.hu hírportál hozta nyilvánosságra csütörtökön. Ebből kiderült, Bende Balázs akkori vezető szerkesztő – ma a teljes közmédia külügyi kabinetjének vezetője – miként adott egy értekezleten utasításokat beosztottjainak. Hasonló ukázokat fogalmazott meg Németh Zsolt hírigazgató is: szerinte a kollégái lehetnek korrektek, de akkor hívjanak be egy „szakértőt” – példaként említette Szánthó Miklóst, a kormánypárti Alapjogokért Központ vezetőjét –, aki majd „odabassza, hogy ez mit jelent”. Bende és Németh is célozgatott rá, hogy a közmédiában politikai színezetű elvárások vannak. Megkérdeztük az MTVA sajtóosztályát, szerintük a hangfelvételen elhangzottak nem sértik-e a médiatörvény, indul-e belső vizsgálat a szerkesztői instrukciók miatt, de cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ. Pedig a felvételeken elhangzott kijelentések szembe mennek egy sor olyan alapelvvel és előírással, amelyeket a parlament fideszes többsége alkotott 2010 óta. Az alaptörvény például értéknek tartja a sokszínű tájékoztatást, a médiaalkotmány szerint „a sajtószabadság kiterjed az államtól, bármely szervezettől és érdekcsoporttól való függetlenségre is”. A 2010-es médiatörvény nem ismer pardont, ami a közmédia kiegyensúlyozottságát illeti. Így elvárja „a tárgyilagos és felelős hírszolgáltatást”, „az eltérő vélemények ütköztetését”, a „többféle értékrendet bemutató műsorok közzétételét”. Az évi több mint 100 milliárd forint közpénzből működő közmédiára Közszolgálati Kódex vonatkozik, amit a médiahatóság dolgozott ki. Ez többek között leszögezi: „a pártoknak, kormányzati szerveknek, politikai és ideológiai mozgalmaknak (...) nem lehet befolyásuk” a műsorpolitikára, a közszereplőket sem negatív sem pozitív értelemben nem lehet minősíteni. Úgy fest, Németh és Bende azzal az előírással is szembe megy, mely szerint a vezetőknek feladata a pártatlanság, a sokoldalúság biztosítása. A Kódex szerint esetenként a műsorok készítőinek lehet álláspontja, de „nem kelthetnek olyan benyomást”, hogy „egyoldalúan, előítélettel” közelítenek a témához. Ezeket az elveket és előírásokat az is sérti, hogy a két szerkesztő munkajogi szankciókat lengetett be azon kollégáikkal szemben, akik rossz néven veszik a fenti utasításokat, pedig a médiatörvény szerint a műsorok készítői a közmédiában „szakmai autonómiát élveznek”.  

Tiltakozás

Az ügy kirobbanása után Kránitz László, a Közszolgálati Alapítvány ellenzéki delegáltja hivatalos levélben kér magyarázatot a Duna Médiaszolgáltató Zrt. vezérigazgatójától, hogy szerinte ez az ügy megfelel-e a közszolgálatiság normáinak. A Párbeszéd lemondásra szólította fel a Papp Dánielt, az MTVA vezérigazgatóját, panaszt tesznek a médiahatóságnál, és Hadházy Ákos parlamenti képviselőhöz hasonlóan feljelentették a köztelevíziót. A Magyar Újságírók Országos Szövetsége sürgette a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság haladéktalan vizsgálatát, a felelősök szankcionálását és az egypárti médiafelügyelet gyökeres átalakítását.

Mécs Imre: Demokratikus szocializmust akartunk

Czene Gábor
Publikálás dátuma
2020.11.13. 07:30

Fotó: Pavel Bogolepov / Népszava
Hihetetlenül kezdik az emberek elfelejteni 1956-ot – állítja a forradalom után halálra ítélt Mécs Imre, aki szerint Bibó István bátor kiállása is lényegesen nagyobb figyelmet érdemelne.
„Nem itt tartanánk, ha a Szovjetunió akkori vezetői nem fojtják vérbe forradalmunkat. Nemcsak bűnt, óriási történelmi hibát követtek el, amikor brutálisan megakadályozták, hogy a magyar nép a saját útját járja” – ezt Mécs Imre mondta 1989. június 16-án a Hősök terén, Nagy Imre és társai újratemetési szertartásán. A kérdésre, hogy milyen fejlődési pályát járt volna be Magyarország, ha nem vonulnak be a szovjet csapatok, nyilvánvalóan nincs egzakt válasz. Arról viszont lehet legitim beszélgetést folytatni, hogy milyen országot képzeltek el annak idején a forradalmárok. „Át voltunk itatva szocialisztikus eszményképpel. Demokratikus szocializmust akartunk, ezen belül mindennél fontosabbnak gondoltuk a nemzeti önrendelkezést” – emlékezik Mécs Imre, akit az ötvenhatos forradalomban vállalt szerepéért 1957 nyarán letartóztattak, következő év tavaszán pedig hatodmagával halálra ítéltek. Egy zárkában ült a végül kivégzett Angyal Istvánnal. 1959 februárjában az ítéletet életfogytiglani börtönbüntetésre változtatták. A „nagy amnesztiával” szabadult 1963 márciusában. Mécs Imre 1956 októberében a műszaki egyetem hallgatójaként vett részt – egyebek között – a nemzetőrség szervezésében. A hozzá hasonló korú fiatalok úgy gondolták, hogy „a politikusok mindent elrontottak, most jövünk mi”. Nagy élmény volt számára a forradalom idején mindenfelé tapasztalt erős munkásöntudat. Napok, akár órák leforgása alatt országszerte megalakultak a munkástanácsok, amelyek egymástól függetlenül nagyon hasonló követeléseket fogalmaztak meg. Magukénak érezték a gyárakat, üzemeket. Senki nem akart színtiszta kapitalizmust, de azt sem szerette volna, hogy „eszeveszett dühvel leépítsünk mindent, ami a kapitalizmushoz kötődik”. Ebből ugyanis egy Sztálin-, vagy Rákosi-féle totalitárius rendszer következhetett volna. Tragikus paradoxon, hogy az ötvenhatos forradalom utáni megtorlásban a „munkáskommunizmus” áldozatai túlnyomórészt munkások voltak. „A siralomházban, a halálsoron is jópáran meggyőződéses baloldalinak, vagy éppen hithű kommunistának vallották magukat” – fogalmaz Mécs Imre. „Hihetetlenül kezdik elfelejteni az emberek 1956-ot” – fájlalja. Egyebek mellett azt kifogásolja, hogy méltatlanul kevés, egyre kevesebb szó esik Bibó Istvánról, arról a „nagyszerű és tiszta” emberről, aki november 4-én, a szovjet csapatok bevonulásakor a magyar kormány tagjai közül egyedüliként maradt a Parlamentben. (Mécs nem hozza szóba, de érdemes megemlíteni, hogy a nyolcvanas évek második felében a Bibó Istvánról elnevezett egyetemi szakkollégium volt a Fidesz politikai bölcsője.) 1956. november 4-én Bibó mindössze egy napja volt miniszter, mégis kötelességének tartotta, hogy abban a kilátástalan helyzetben kiáltványt intézzen a magyarokhoz és a világ népeihez. „A magyar népet felszólítom – írta Bibó István –, hogy a megszálló hadsereget, vagy az általa esetleg felállított bábkormányt törvényes felsőségnek ne tekintse (…). Fegyveres ellenállásra parancsot adni nincs módomban: egy napja kapcsolódtam be a kormány munkájába, a katonai helyzetről tájékoztatva nem vagyok, felelőtlenség volna tehát tőlem a magyar ifjúság drága vérével rendelkezni. Magyarország népe elég vérrel adózott, hogy megmutassa a világnak a szabadsághoz és igazsághoz való ragaszkodását. Most a világ hatalmain van a sor, hogy megmutassák az ENSZ alapokmányában foglalt elvek erejét és a világ szabadságszerető népeinek erejét. Kérem a nagyhatalmak és az ENSZ bölcs és bátor döntését leigázott nemzetem érdekében.” Bibó több nagykövetségre (az amerikai és a brit képviseletre egész biztosan) személyesen, gyalog vitte el a kiáltványt – idézi fel Mécs Imre. A még megmaradt szabad magyar sajtónak szerinte minél szélesebb körben kellene emlékeztetnie arra a bátor kiállásra, amit Bibó István tanúsított 1956. november 4-én és az utána következő időszakban. Kiáltványának utolsó mondata így szólt: „Isten óvja Magyarországot!”

„A gyereknek biztonság kell, mindegy, ezt kitől kapja meg”

Gulyás Erika
Publikálás dátuma
2020.11.13. 06:40

Fotó: Ujvári Sándor / MTI
Ideológiai okok miatt sokak számára lehetetlenné teszi a kormány az örökbefogadást, pedig egyre többen várnak új családra állami gondozásban.
– Az ideológia a fontos, az pedig, hogy a gyereknek jó legyen, csak másodlagos – értékelte lapunknak az azonos nemű párokat az örökbefogadás lehetőségéből gyakorlatilag kizáró alaptörvény-módosítási javaslatot Meleg Sándor szociális szakértő. Szerint ugyanis az egyedülálló szülőket az országos örökbefogadási lista végére soroló néhány héttel ezelőtti módosítás és a nem klasszikus családban élő párok örökbefogadási lehetőségeinek újabb korlátozás is azt jelzi: a kormány hátrányba akarja hozni a nem keresztényinek tartott családformákat. Az anya nő, az apa férfi – ezt akarja rögzíteni Varga Judit igazságügyi miniszter javaslata az Alaptörvény 9. módosításával és a Polgári Törvénykönyv ehhez kapcsolódó passzusainak megváltoztatásával. A módosítást a rendkívüli jogrend 90 napos meghosszabbításáról hozott parlamenti döntéssel szinte egy időben nyújtotta be a tárcavezető. Ha a tervet megszavazza a fideszes többség az egyedülállóknak – és a törvény ide sorolja az egynemű párokat is – nem marad esélyük a szülővé válásra. Az indoklás szerint ez a szöveg a gyermekek és az eljövendő generációk legfontosabb érdekeit szolgáló alapvetés, és a „minden hagyományos értéket, így a két nem (egy nő és egy férfi) teremtettségét is viszonylagossá tevő modern gondolatkészlet növekvő aggodalomra ad okot”. Meleg Sándor szerint azonban nagyon is átlátszó, hogy egy ilyen kérdéssel is megvárták a különleges jogrend bevezetését, ami nem a döntés fontosságát, sokkal inkább a lehengerlés szándékát mutatja, ahol nem számít a célcsoportok érdeke. A javaslat ellen hevesen tiltakoznak a nem hagyományos házasságban élőket képviselő jogvédő szervezetek. Visszautasítjuk, hogy a kormány politikai játékszerként használja az LMBTI embereket! – reagált a tervre a Háttér Társaság, a Budapest Pride pedig azt írta Facebook oldalán: „November az örökbefogadás hónapja, hazánkban pedig épp most tiltják be az egyéni örökbefogadás lehetőségét. Ezután csak Novák Katalin személyes jóváhagyásával lenne rá lehetőség. Ezzel a kormány alkalmatlannak nevezi az egyedülálló szülőket, a gyereknek egy szerető szülő is jobb, mint intézetben nőni fel. Nincs értelme a járvány közepén embereket bántani. Aki ezt teszi vagy nem épelméjű vagy gonosz”. Teljesen korszerűtlennek tartja az Alaptörvény módosításával megerősíteni akart keresztény családmodell-megközelítést Molnár László gyermekvédelmi szakember is. A Család, Gyermek, Ifjúság Kiemelten Közhasznú Egyesület munkatársa, aki évtizedeket töltött el a gyermekvédelem területén azt mondja, eddig is főszabályként házaspárok vihették haza a gyerekeket, de nem zárták ki az egyedülállókat, és minimális eséllyel a másságukat felvállalók is sorra kerülhettek. A napi tapasztalat azonban az, hogy még a házasságban élők is megfontolják ezt a lépést, különösen, ha nem csecsemőről van szó, nem egyszer elköltöznek addigi lakóhelyükről és a környezet várható negatív reagálásának veszélyére a gyermekvédők is többször felhívják a párok figyelmét. Ez azt jelzi, hogy a magyar társadalom nem befogadó, amin oldani kellene és nem ezt erősíteni. Molnár László kitért arra is, hogy a nagy vitát kiváltó módosítás mellett az utóbbi hónapok örökbefogadással kapcsolatos kormányzati lépései között akad hasznos is. Így jó, hogy 5 évig nyomon kell követni a gyerek sorsát, jó, hogy a vér szerinti anya hat hétig meggondolhatja az örökbeadást a gyermek megszületése után. Helyes az is szerinte, hogy tágították az örökbefogadó szülővé válás korhatárát, hogy a gyermekkel való megismerkedés idején tíz napig a teljes bért kapja a közszolgálatban dolgozó, utána fizetett szabadságra mehet. Érthetetlen ugyanakkor a szakértő szerint az örökbefogadó szülők kötelező felkészítő tanfolyamának júniusi önkéntessé tétele, bár a tapasztalatok azt mutatják, a jelentkezők felelősebben gondolkodnak, mint az állam és változatlanul eljárnak a foglalkozásokra. A mostani Alaptörvény módosítás pedig abban az értelemben teljesen felesleges, hogy nem befolyásolja a gyermekek kötődését. Nekik az a jó, ha biztonságban élhetnek, mindegy, ezt kitől kapják meg – mondta a szakértő.