Hoki és golf

Akár meglepő is lehet Magyarországon és külföldön Orbán Viktor október 27-i egyértelmű állásfoglalása, hogy az amerikai elnökválasztáson Donald Trumpnak szurkol. A nemzetközi gyakorlatban nem szokás beavatkozni más országok választási kampányaiba, bár Orbán ezt – többnyire elég szerencsétlenül, a későbbi vesztesek mellé állva – gyakorta megtette. Nagyhatalmak belső ügyeibe avatkozni azonban különösen nem tanácsos.

Ez a megállapítás helytálló lenne, ha Orbán Trump melletti nyilatkozatát külpolitikai szempontok határozták volna meg. Ehelyett azonban jól látható belpolitikai spekuláció állt a lépés mögött. Tudható: Biden egyik fő törekvése a NATO és a nyugati szövetség Trump alatt meggyengült kohéziójának megszilárdítása lesz. Ez az értékközösség erősítését, a jogállami követelmények a tagországokon való számonkérését is jelenti majd. Ez volt az Obama adminisztráció Magyarországgal kapcsolatos politikájának egyik fő jellemzője, amelynek Biden alelnökként részese volt.

Orbán úgy gondolja, hogy Biden győzelme esetén fel fognak élénkülni a politikájával – vö. illiberális állam – szembeni washingtoni bírálatok. Azt reméli, a magyarországi választói bázis előtt akkor majd arra hivatkozhat, hogy a demokrata adminisztráció azért támadja, mert a választási kampányban Trump mellé állt.

Orbán nem először használja ezt a sémát. Vera Jourova, az EU bizottság alelnöke volt felelős a bizottságnak a jogállami követelmények betartását vizsgáló jelentéséért, amely nagy nemzetközi és magyarországi visszhangot keltett. A jelentés szeptember 30-án, egy szerdai napon került nyilvánosságra. Orbán szeptember 28-án, hétfőn szólította fel Jourovát lemondásra. Az elővágás ugyanazt a sémát mutatja: a várható nemzetközi bírálat előtt kell beszólni a bírálat forrásának, hogy a hazai választói bázis előre értesüljön az érkező bírálat okáról.

A Trump melletti kiállás jelzi, hogy Orbánnak alapvetően belpolitikai, sőt a jelek szerint személyes kérdés, hogy ki az Egyesült Államok elnöke. Ez nehezen elfogadható. Ha ugyanis az ország érdekeit nézzük, a romló világpolitikai környezetben örülnie kellene a transzatlanti kapcsolatokat, a nyugati szövetséget erősíteni akaró Bidennek, ahogy kevés kivételtől eltekintve az európai országok többsége örül is.

Jellemző: az unió tanácsának elnöke, Charles Michel informális egyeztetést tartott szükségesnek, hogy összehangolja a tagállamok az elnökválasztásra adandó reakcióit. Meg is állapodtak november 7. 19.00 órában. A tagországok nagy többsége többé-kevésbé alkalmazkodott ehhez az időponthoz. Orbán ezt az egyeztetést azonban magára nézve nem tartotta irányadónak. Fennállt a lehetőség, hogy akkor legalább az általa legfontosabbnak tartott szövetségesi keret, a V4 országok hangolják össze az elnökválasztásra való reagálást. A lengyel vezérhajó körül tömörülő négy visegrádi ország azonban nem tudott egységesen kiállni egy fontos világpolitikai esemény ügyében. A lengyel elnök és Orbán (külön-külön időpontban) gratulált Bidennek a „sikeres választási kampányhoz” és nem a választási győzelemhez.

Külön blamázs érte Orbán egy másik szövetségesét, Janez Jansa szlovén miniszterelnököt, aki november 4-én gratulált Trump újraválasztásához, azóta pedig folyamatos twitter csatában szerencsétlenkedik, hogy ezt a súlyos bakit valahogy kimagyarázza.

Orbánnak van alapja a Biden törekvéseivel szembeni gyanakvásra. A megválasztott elnök egyik fontos célkitűzése a világban mutatkozó antidemokratikus tendenciákkal való szembeszállás egy globális demokrácia csúcstalálkozó keretében. Egyelőre nincs információ arról, hogy Magyarország ott milyen minőségben fog szerepelni. Ennek kiderítése a magyar ügyekben eljáró újabb számos, drága pénzen foglalkoztatott hivatásos washingtoni lobbista feladata lesz.

Orbán és Trump esetében a személyes szimpátián túl érdekes, nagyjából hasonló szokások is felfedezhetők. Emlékezetes Orbán 1994-es jégkorong világbajnokságra koncentráló figyelme az akkori magyarországi választások eredményvárója alatt. Trump golfozni ment.