Egy maroknyi csoport amerikai egyetemista áll a magyar határt védő szögesdrót-kerítés előtt. Ápoltak és jólfésültek, a ruhájuk tiszta. Kezükben telefon: már csak meg kell találni a megfelelő szöget, ahonnan a lehető legjobb kép készülhet Európa elmúlt évtizedének legmerészebb és legvitatottabb építményéről. “Szürreális”, “megfoghatatlan”, mondják döbbenten. Egyiküknek a berlini fal jut az eszébe. Nem értik azt a rosszindulatot, amely egy 175 kilométeres tüskés acélrácsot állít a határhoz érkező menedékkérők elé. Nem tűnődnek el a lehetséges indítékokról, a politikai vetületet szóra sem méltatják. A washingtoni George Mason Egyetem hallgatói öt hónapig tanulnak Budapesten migrációról, európai kisebbségekről, nemzeti identitásról. Azért jöttek a déli határra, hogy megnézzék, milyen az élet a szerbiai menekülttáborokban.
Csalódni fog, aki Surányi András filmjétől kifinomult, részletgazdag rajzot vár az Európa kapuin kopogtató emberekről. A menekültek most mellékszereplők, akiket a képek a lehető legrokonszenvesebb oldalukról, sematikusan ábrázolnak, még akkor is, ha igyekeznek arcot adni nekik, amikor néhány rövid beszélgetés idejére kiragadnak egy-egy embert a közbeszédben végletekig démonizált tömegből.
Nem csoda: nem nehéz túlidealizálni annak az alakját, akinek útja aknamezőkön és szétbombázott házak között vezetett el idáig; csakhogy éppen a traumatikus történetekre való összpontosítás fosztja meg a szemlélőt attól, hogy dicsfény – és a háborús borzalmak kisebbítése – nélkül, valódi emberekként lássa a menekülteket: néha rendes, máskor aljas, rokon- és ellenszenves, gyarló és szeretnivaló férfiakként és nőkként.
A Tanulmányok a migrációról sokkal inkább azt vizsgálja, hogyan válaszol egy csoport felső középosztálybeli fiatal, ha szembesítik az európai menekültválság legsötétebb árnyalataival: a tranzitzónákba érkezők életének kilátástalanságával, a hatóságok kegyetlenkedéseivel, a segélyszervezetek és a rendőrség macska-egér harcával. A hatás nem marad el: a kékkárpitos turistabuszról leszálló látogatók – részben maguk is egykori menedékkérő nagyszülők és szülők unokái és gyermekei – elhűlve, tehetetlenségüktől bénultan hallgatják a szűk konténerekben hónapokig rostokoló emberek történeteit. Mindegy, hogy háborús menekült vagy gazdasági bevándorló-e, aki a céltalan és értelmetlen vesztegléstől reményvesztetten várja a bebocsátást, válaszolják, amikor Yehuda Lukács megkérdezi: van-e különbség bevándorló és bevándorló között.
A filmben szereplő amerikai egyetemisták nem fogalmaznak meg semmi újat, amikor a kirekesztésről és az öncélú gonoszságról gondolkodnak. Ám amíg megtörténhet, hogy egy európai párt program nélkül, gyűlöletkeltésre és az ismeretlentől való félelemre építve kétharmadot nyer, nem kétséges: az embertársi szeretetet illetően mindig van mit ismételni.
Tanulmányok a migrációról
Rendező: Surányi András
Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál
verzio.org
