Törökország;Joe Biden;Recep Tayyip Erdogan;Boris Johnson;Donald Trump;európai populisták;Dominic Cummings;

- Elfújja a szél

A következő négy évben alighanem az Egyesült Államokban is megtapasztalják, mit jelent az, ha egy párt folyamatosan ellenzékből kampányol. Donald Trump kétségbeesetten csimpaszkodik elnöki székébe, de már ő is tudja, hiába minden hazugság, január 20-án Joe Biden lesz az Egyesült Államok elnöke. Trumpnak így egyetlen esélye marad: hogy továbbra is szinte túszaként kezelje a republikánusokat, így 2024-ben - akár neki, akár valamelyik sarjának - egyenes út vezet az elnökjelöltség felé.

Hiába azonban a várható permanens kampány, nem szabad túlbecsülni Trump szerepét. Biden lesz az elnök, hozzá kell igazodniuk az állam- és kormányfőknek. Még azoknak is, akik mentorukat vélték felfedezni Trumpban. S hogy Trump hívei számára mit tartogatnak az amerikai változások, arra már most egy sor jel utal.

Recep Tayyip Erdogan török elnök szövetségesként tekintett a hamarosan leköszönő amerikai adminisztrációra, amely szemet hunyt Ankara regionális hatalmi törekvései, az újságírókkal vagy a kurd kisebbséggel szembeni represszió felett. Washington különösebb ellenállás nélkül vette tudomásul azt is, hogy Törökország NATO tagként orosz rakétavédelmi rendszert vásárolt. S hogy az amerikai történések nem hagyják hidegen Ankarát, jelzi: egyetlen nappal azután, hogy eldőlt, Biden elérte a győzelméhez szükséges elektori szavazatokat, máris távozni kényszerült a pénzügyi tárca éléről Berat Albayrak pénzügyminiszter. Ő Erdogan veje, aki a pénzügyekhez nem értett ugyan - amint ezt a nemzeti valuta, a líra zuhanása is jelezte -, de fontos összekötő volt a Trump család és a török elnök között. Erdogan bizalma már korábban megrendült a kijelölt utódban, pletykák szerint családi perpatvar áll a háttérben, így Trump bukásával neki is rögtön távoznia kellett. Erdogan sejti, változtatnia kell a politikáján, mert Biden támogathatja Európát abban, hogy kiterjedtebb szankciókat vezessen be Ankara ellen.

Az Egyesült Államok kivételes befolyását jelzi az is, hogy megbukott a Downing Street 10. rossz szelleme, Dominic Cummings, a Brexit-párti kampány agytrösztje, akinek kiemelkedő szerepe van ugyan abban, hogy Boris Johnson nagy győzelmet aratott a tavaly decemberi parlamenti választáson, de abban is, hogy a miniszterelnök azóta hibát hibára halmoz. Cummings még azt is túlélte, hogy nyáron megszegte a karanténszabályokat, és gyaníthatóan a nagy stratéga a Brexitet annyira támogató Trump győzelme esetén maradt volna. Ám Johnson most pillanatok alatt gesztust tett a Brexitet ellenző Bidennek, hiszen Washington elengedhetetlenül fontos partner a számára. Közben pedig már Aleksandar Vucic szerb elnök is próbál elhatárolódni a Fehér Házban tett szeptemberi, akkor történelminek nevezett vizitjétől.

Alig több mint egy hét telt el, mióta eldőlt, Biden nyert, de már ezek a történések is jelzik, mennyire változik a széljárás a világban. Most kíváncsian várhatjuk, mit lépnek a nagy Trump-barát jobboldali populisták. Mert hogy a pozíciójuk megroggyant, azt még az ő alternatív valóságukban is nehéz letagadni.