A kormány busza jobban gurul

Meddig terjed az állami felelősség? Például kinek kell finanszíroznia a közösségi közlekedést? Ezzel kapcsolatban számtalan kérdés merülhet fel, amire eddig sem született megnyugtató válasz. Ám ha az állam támogatást ad a személyszállítási szolgáltatások ellátáshoz, azt vajon miért nem egységes elvek szerint teszi?

A Volánbusz agglomerációs feladatainak átvételével a kormány közvetlenül beszállt Budapest és a régió közlekedési szolgáltatói közé. Az állam azonban nem csak saját cégének fenntartásáért felelős. Legalábbis az nem működhet, hogy a közösségi közlekedésből egy szeletet kiemelnek, s úgy preferálják saját vállalatukat, hogy kihasználják a helyzeti előnyt: azt, hogy az elmúlt évtized túlzó központosítása során a saját forrásaik számottevő részét elvonták az önkormányzatoktól.

A főváros bevételeinek jelentős hányadát is rekvirálták, ami odavezetett, hogy Budapest számára lehetetlenné teszik saját, kötelezően ellátandó feladatai ellátását is. A kormány tehát politikai alapokon hoz meg „szakmai” döntéseket. Így fordulhat elő, hogy a maga vállalatát, a MÁV-csoportba beolvasztott Volánbuszt előnyben részesíti, így az a versenyszabályokat is felrúgva, akár hitelfelvétel nélkül juthat új buszokhoz. Időnként persze a fővárosnak is csorgatnak valamennyi pénzt néhány tucat jármű beszerzésére. A központi hatalom ezzel azt sugallja, hogy ő képes ellátni a saját feladatait, bezzeg Budapest vezetése erre képtelen.

Mindez nem történhetne meg, ha végre olyan szabályozás születne, amely szerint a közösségi közlekedés költségeit egységes rendszerben, közös alapból fedeznék. Ma hiányzik az a finanszírozási láb, amely az utasok által fizetett jegy- és bérletárak által nem fedezett részt biztosítaná a közszolgáltatók kiadásaival szemben. Ha ennek kereteit a kormány és az önkormányzatok konszenzusos megállapodása világossá tenné, s a szükséges forrásokat is mellé rendelnék, attól kezdve azonos szabályok mentén – a szolgáltatás mennyiségéhez, minőségéhez köthető finanszírozás alapján –, tulajdonostól függetlenül teremtenék meg a szolgáltatók működésének feltételeit.

Ebben az esetben nem fordulhatna elő, hogy Budapest és az agglomeráció közlekedési rendszerén belül a kormány a saját vállalatánál kénye-kedve szerint osztogat és vásárol, üzemeltet új buszokat. Budapest viszont csak hitelből, de abból is nehezen tud vásárolni járműveket, sőt még a kabinet engedélye is kell ehhez. A főváros a jelenlegi finanszírozási keretek között csak kínlódva tud eleget tenni a szolgáltatási kötelezettségének.

Úgy tűnik, a közösségi közlekedés nem közügy, vagyis úgy várja el a kormány Budapesttől ennek a szolgáltatásnak a biztosítását, hogy a fővárost megfosztotta saját bevételeinek tetemes részétől. A kabinet tehát kettős mércét alkalmaz.

Az elmúlt hetekben látott napvilágot az a hír, hogy a Volán a budapesti és az elővárosi közlekedésben 27 új buszt állít forgalomba, az év végéig pedig további 33 fog megérkezni. Természetesen örülünk ennek a hírnek. Fürjes Balázs, a Budapest és az agglomeráció fejlesztéséért felelős államtitkár szerint is ezek a buszok a menetrend szerinti budapesti közlekedés részei, így a 169-es, a 84-es, a 89-es és a 94-es vonalakon közlekednek Csepelen, Rákosmentén, Pestszentlőrincen és Pestszentimrén, valamint kiszolgálják a Pécel, Gyál és Szigetszentmiklós felé vezető agglomerációs vonalakat is. Az államtitkár ezzel azonban elismeri, hogy az aktuális hatalomnak igenis van felelőssége Budapest közlekedéséért.

Amúgy ez a világon mindenütt így van. A kormányok vagy kiszámítható, egységes elvek alapján támogatják a helyi közösségi közlekedést, vagy a városoknál rendelkezésre állnak azok a bevételek, amelyek birtokában maguk képesek megoldani ezt a feladatot. Budapest és a vidéki városok esetében pont ez az egyértelmű szabályozás hiányzik.

Az államtitkár helyesen állítja, hogy az állami Volán-buszok a budapesti közlekedés részei. De akkor mi van a többi járattal? Feltehetném a kérdést úgy is: a kormány ezen a területen szintén csak a saját cégének akar kedvezni? Hol van az utasok érdeke, a kabinet felelőssége? A közösségi közlekedés nem így működik Európában.

A városoknak vagy meghagyják azokat a forrásokat, amelyekből finanszírozni tudják a közösségi közlekedést, vagy meghatározott, a költségekhez igazított kiszámítható támogatást adnak. Ez egy olyan rendszer, amely nem úgy működik, hogy éppen kinek a tulajdonában, érdekeltségi körében van az adott cég, hanem közös a felelősség és a teherviselés a városi közlekedést illetően. Mert miként fest, hogy az az utas, aki „kormánybuszra” száll, annak jár új, modern jármű, de ugyanezt már nem érdemeli meg az, aki a város másik részében ugyanilyen színvonalú szolgáltatásra tartana igényt?

A kormány efféle praktikákkal akarja rávezetni az utazókat arra, hogy a következő választáson miként döntsenek? Új busszal csak akkor utazhatnak, ha tudomásul veszik, hogy Orbán rendszere mindent megold, az ellenzéki főpolgármester pedig tehetetlen? Reményeim szerint ez a politikai szándék nem fog eredményre vezetni. A kormánynak rá kellene ébrednie, hogy a közösségi közlekedés közügy, amelyet senki sem sajátíthat ki. Ám a szakmai kérdések kidolgozása hosszú ideje csúszik, és nem látszik a kormány azon szándéka, hogy az utazóközönség érdekében valós felelősséget vállaljon. A választók 2022-ben dönthetnek arról, hogy tetszik-e nekik, ami eddig történt.