Kamara márpedig kell! De ilyen?

Több napilapban és online felületen is olvashattuk, hogy az iparűzési adó elengedésére és az önkormányzati hatáskörbe tartozó többi adónem befagyasztására tesz javaslatot a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK). A köztestület elnöke szerint a könnyítés a teljes kis- és középvállalkozói szektorra érvényes lenne 2020-ban és a 2021-ben. Az MKIK vezetőjének indítványa – a korábbiakkal ellentétben – tehát már nem egy, hanem két évre szólna, már nem az adófizetési kötelezettség felfüggesztését, hanem annak elengedését célozza, és blokkolná az önkormányzatok hatáskörébe tartozó egyéb adók szintjét.

A javaslat szakmai szempontból való alapos bírálatát elvégezték helyettem mások, hiszen Győr és Székesfehérvár fideszes polgármestere rövid elemzést követően egyértelműen elutasította a kamara nevével fémjelzett kezdeményezést. Fejér megye legnagyobb településének polgármestere udvariasan, de rendkívül határozottan arra kérte az elnököt, hogy „hagyja már békén a vállalkozások környezetét és a munkavállalók életminőségét biztosító településeket”, majd megállapította, hogy „a Kamara és Parragh úr azonban porcelánbolti elefántként szeretné letarolni az önkormányzati szektort, az iparűzési adó felfüggesztésének javaslata teljesen ellehetetlenítené a településeket és óriási károkat okozna mindazoknak, akik számára az önkormányzatok munkája a létminőség fontos része, tehát gyakorlatilag az összes magyar polgárnak, de a fehérváriaknak biztosan. Mindezt miért? Egy szakmailag is rossz, bár látványos javaslatért.” Dr. Cser-Palkovics András összefoglalójában minden lényeges elem megtalálható, ami miatt elfogadhatatlan Parragh dermesztő – és elégtelen osztályzatot érdemlő - kezdeményezése. Talán még annyit tennék hozzá, hogy természetesen lehet gondolkodni a helyi iparűzési adó (hipa) kivezetéséről, de aki ezzel próbálkozik, az rögtön tegyen javaslatot az adókiesés ellentételezésére. Parragh ezt elmulasztotta, és – többek között – ezért is hiteltelen a kezdeményezése.

De nézzünk más szempontokat is, olyanokat, amelyek elsősorban a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara - és az elnök - szerepvállalását veszik górcső alá.

Egyszer és mindenkorra tisztázni kell, hogy a kamarai intézményrendszer politikai küldetés teljesítésére szegődött-e, vagy a vállalkozások érdekeit szolgálja. Ma úgy tűnik – és az elnök mostani fellépése is ezt igazolja -, hogy az MKIK a kormányzat végrehajtó szerve, az elnök pedig szimplán a kormányfő szócsöve és tolmácsa.

Felvetésem ezért azt a gyanút is magában rejti, hogy a mostani hipa-akciót talán nem is az MKIK, hanem az orbáni agytröszt találta ki. Parragh Lászlónak csak az a feladat jutott, hogy „adja el a cuccot”. Ez elsőre nem tűnt bonyolult feladatnak, hiszen a hipa közutálatnak örvend a vállalkozók körében, aminek van is alapja. Mégsem sikerült népszerűsítenie az ötletet, hiszen számos vállalkozó hamar belátta, hogy egyrésztaz általános elszegényedés következtében az önkormányzati megrendelések drasztikusan csökkeni fognak, másrészt a települések infrastruktúrájának romlása nem kedvez gazdasági tevékenységüknek. A hipa-javaslat felkarolásával és az önkormányzatok tervezett likvidálásával az MKIK elnöke elvállalta az ítéletvégrehajtó szerepét. A vállalkozók legnagyobb szervezetének vezetője – megbízásból vagy saját akaratából – végrehajtaná a nemzetgazdaság részét képező önkormányzati rendszer kivégzését.

Hallgatnak a megyei elnökök is, hiszen az önálló jogi személyiséggel rendelkező regionális kamarák központja a megyeszékhelyeken van. Ők – azon túl, hogy bizonyára lokálpatrióták – nem akarják kifosztani saját önkormányzatukat. De hallgatnak az önkéntes alapon szervezett munkaadói szövetségek is, hiszen látják, hogy nem szakmai indítványról, hanem politikai leszámolásról van szó. És jegyzetem szerdai írásakor még hallgat a pénzügyminiszter is.

Sok ismerősöm biztatott, hogy szóljak a kötelező kamarai hozzájárulásról is (ötezer forint évente). Nem szívesen hajlok rá, mert ezzel elterelődhet a figyelem a fontosabb kérdésekről. De el kell fogadnom, hogy a „nép szava Isten szava”, és az ellentételezés nélküli évi ötezer forint nagyon csípi a többség szemét. (Bevallom, hogy több vállalkozó barátom – polgári ellenállás gyanánt – évek óta nem hajlandó díjat fizetni.) Nem az összeg nagysága fáj a vállalkozóknak, hanem az, hogy a gazdasági önkormányzatként működő kamara nem őket, hanem a kormányt szolgálja. Számukra a kamara nem vonzó és szolgáltató intézmény, hanem csak egyszerű pénzbehajtó szervezet. Ne feledjük, hogy a KATA (kisvállalkozók tételes adója) szisztémában adózók körében sem örvend nagy népszerűségnek a kamara első számú embere. Nem véletlen tehát, hogy a kötelező kamarai hozzájárulást a kisvállalkozók döntő többsége egyszerűen kamarai adónak vagy kamarai sarcnak nevezi.

És a végén tekintsünk egy kicsit előre. Az MKIK (és elnökének) szerepvállalása szégyent hoz a teljes kamarai szervezetre. Hosszú távon megkérdőjelezi és kockáztatja az intézményrendszer létét is. Nem tudom, hogy mit hoz a jövő, de azt biztosan merem mondani: amennyiben 2022-ben alapvetően megváltozik az ország irányítása, akkor biztos, hogy a jelenlegi kamarai gyakorlat nem élhet tovább. Nem kormánypárti kamaráról álmodom, hanem vállalkozáspárti gazdasági önkormányzatról, egy olyanról, amelyik pontosan tudja, hogy hova tartozik. Ha ez megvalósul, akkor egyetlen magyar vállalkozó sem fogja igazságtalannak tartani a néhány ezer forintos összeg megfizetését.