A nők szerepét erősítő akciótervet készített Novák Katalin családokért felelős tárca nélküli miniszter az Európai Unió következő költségvetési ciklusára. A terv alapján egyértelművé válik, hogy az eddig is főként uniós pénzekből megvalósult programokon túl nincs elképzelése a kormánynak a nőket hátrányosan érintő gyakorlatok csökkentésére, helyzetük javítására.
Az egyetlen számon kérhető érték, hogy 2022-re 70 ezerre növelik a bölcsődei férőhelyek számát. Az utóbbi években 49 ezerre nőtt a bölcsődei létszám, ám a helyzetkép megrajzolásakor elismerik a dokumentum szövegezői, hogy mindössze a valós kiadások háromnegyedét fedezi az az állami pénz, amelyet a bölcsődék működtetésére utalnak át az önkormányzatoknak.
Kérdésünkre ugyanakkor lapzártáig nem érkezett válasz, hogy az önkormányzati bevételek megcsonkítása után miből egészítsék ki a települések a további sok ezer új bölcsőde fenntartásához szükséges pénzeket.
Még három célt tűz ki az akcióterv a nők helyzetének javítására, de ezek finoman szólva is komolytalanok. Egyrészt 2030-ra az atipikus foglalkoztatási formákban dolgozók arányát 8 százalékkal akarják növelni, csak épp nem tudni, mihez képest. Atipikus forma ugyanis például a távmunka vagy home office, amely a koronavírus-járvány hatására egyébként is rohamtempóban terjedt el Európa-szerte, így Magyarországon is. Mellette ugyanakkor a tavaly még forradalminak számító nyugdíjas foglalkoztatási formák a korosztály veszélyeztetettsége miatt szinte eltűntek. A foglalkoztatás átalakulásának tehát feltehetően semmi köze nem lesz a tudatos, célzottan nőket érintő változásokhoz, de majdnem biztosan teljesíthető lesz a célérték.
Tíz százalékkal akarja növelni a kormány a családbarát felsőoktatási intézmények számát. A vállalás feltehetően csak az állami egyetemeket, főiskolákat érintheti, bár ezt nem tisztázzák a dokumentumban. Ezekből idén szeptemberben összesen húsz volt, de nem ismertek a tervek, hogy még hány kerülhet alapítványi formába, tehát minek a tíz százalékában gondolkodhatunk, ahol például rugalmas munkavégzési lehetőség várja a dolgozókat. Még ennél is gyengébb az utolsó vállalás, hogy 2030-ig tíz százalékkal növelik a családbarát kórházi osztályok számát.
Ezt a négy célt rögzíti elérendő számokkal is az uniónak küldendő magyar akcióterv és ráadásként sok-sok kutatást ígér, amelyek nagy részét saját intézetük, a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) végezheti el. Erre enged következtetni, hogy nevesítve csak ez az intézet szerepel az anyagban, a KSH csak lábjegyzetben bukkan fel, a Demográfiai Kutatóintézet és az akadémiai társadalomtudományi kutatóhelyek, független műhelyek nincsenek megemlítve.
Vizsgálni akarják, hogy miért alacsony még mindig a nők munkaerőpiaci részvétele, milyen a férfiak és nők munkamegosztása, szerepe a házimunkában, és a gondozási feladatok ellátásában. Kutatná a kormány a férfiak családi szerepét, azt, hogy mi okozza a nők és a férfiak jövedelme és később nyugdíja közti különbségeket. Az akcióterv szerzői úgy tesznek, mintha ilyen kutatások és eredmények nem lennének, pedig rengeteg tanulmány foglalkozott az utóbbi években is ezekkel a kérdésekkel. Közismert, hogy a háztartási munkára továbbra is jellemző a nemi szegregáció és a jelenlegi kormánypártok épp az e mögött álló konzervatív családmodellt népszerűsítik.
Az akcióterv kikerüli azokat a véleményeket is, amelyek szükségesnek tartják a családpolitikai intézkedések felülvizsgálatát, hogy az alacsony jövedelmű, netán munkanélküli szülők és gyermekek is megfelelő ellátást kapjanak. Szó nincs az alanyi jogon járó juttatások, például a családi pótlék emeléséről, holott kutatások sora igazolja, hogy egy ilyen lépés növelné a gyermeket vállaló anyák biztonságérzetét. Szó sincs arról, hogy mi legyen az iskolába járás kötelező korhatárának 16 évre csökkentése miatt gyermekvállalásba menekülő lányokkal. Vagy mégis. A roma nők szociális munkássá képzését és elhelyezését segítő Nő az esély program kiterjesztésében gondolkodnak, ami két okból is veszélyes jövőkép. Egyrészt a projekt évek óta nem fizeti ki az oktatók egy részének bérét, ami rossz üzenet, másrészt ha a legalacsonyabb társadalmi rétegekből meríti a résztvevőket, az segít alacsony szinten konzerválni a szociális ágazat béreit.
