Franciaországban kiengedték a düh, és a terror dzsinnjét a palackból. Direkt nem írtam „dzsihádot”, mert ennek a szónak egészen más a jelentése. Természetesen számomra is értelmezhetetlen Emmanuel Macron kijelentése és sok kérdés megfogalmazódik bennem: Mikor nem volt válságban az iszlám? Most milyen állapotban van a kereszténység? Volt-e már a kereszténység is válságban? Az elnök kijelentése azért is bájos, mert a franciák és a muzulmánok történelme sokszor volt közös.
A franciák és az iszlám
Marseille-ben született az algériai berber bevándorlók gyermeke Zinédine Zidane, aki Franciaországot a történelme során először, az 1998-as foci VB-n arany, 2006-ban pedig ezüstéremhez juttatta. Vajon ki nyert 1998-ban? A franciák, vagy a berberek? A kereszténység vagy az iszlám? Pedig a muzulmán algériai bevándorlók gyereke is jól tudja, az Idegenlégió, amit a „Szabadság, egyenlőség, testvériség!” jelszavának megszületése után alapítottak, XIX. században többek között az ő népét is mészárolta. Mégsem haragszik senkire sem. Szintén a XIX. században, a francia gyarmatbirodalom szülte a „Szenegáli lövészek” egységét, amelyben muzulmán katonák is harcolt, akárcsak a zuávok osztagaiban. Igaz, ez utóbbiban az arabok helyét idővel felváltották az európaiak. De Párizs nem csak ezeket a muzulmán katonákat fegyverezte fel. Hanem például Bagdadot is, és a Szaddám-érában (1979-2003), támogatta az iraki atomprogramot.
Miután Napóleon seregei partra szálltak Egyiptomban (1798), a francia hadvezér több beszédét is iszlám vallási formulákkal kezdte, arabul öltözködött. Az egyiptomi francia csapatok főparancsnoka, Jacques-Francois Menou (1800-1801) muszlimként egy helyi hölgyet vett feleségül. És a franciák, Egyiptom történelmében először, az Azhar szunnita teológiai egyetemen végzett vallástudósokat az általuk kialakított államigazgatási posztokba ültették.
Francia volt az I. István királyunknak koronát küldő II. Szilveszter pápa is (999-1003), aki fiatalon egy hosszabb tanulmányutat tett a muzulmán arabok lakta Spanyolországban, és annyira lenyűgözte az iszlám bölcsessége, hogy pápaként bevezettette az arab számok használatát Európában. Szintén francia volt II. Orbán pápa, aki – természetesen – Franciaországban hirdette meg az első keresztes hadjáratot (1095), amelynek egyik vezetője, Remete Péter abban az Amiens nevű városban született, ahol Macron is. A szíriai Maarrában történtekről (1098) így írt a frank krónikás: „Maarrában a mieink üstökben főzték meg a felnőtteket, a gyermekeket pedig nyársra húzták, megsütötték és felfalták”. Mindez a Libanonban született, ma Franciaországban élő libanoni író, Amin Maalouf (1949-) A keresztes háborúk arab szemmel című könyvében olvasható.
Az iszlám és a kereszténység közötti első nagy törés éppen akkor, az első keresztes hadjáratkor éveiben történt. A muzulmánok nem értették, hogy vadidegenek miért akarják őket megölni, imahelyeiket lerombolni, annak ellenére, hogy bár voltak a két vallás között atrocitások, de a helyiek alapvetően békében éltek egymás mellett. Sok muzulmán számára még ma is a legveszélyesebb ellenség a keresztes. Oszama bin Láden is kereszteseket írt dzsihádra hívó fatvájában (fetva), és nem keresztényeket. Francia volt a Templomos Lovagrend egyik megalapítója, és a második keresztes hadjárat ideológiai atyja, Clairvaux-i Bernát (megh. 1153), akárcsak a VII. és a VIII. keresztes hadjáratok főszereplője IX. Lajos (megh. 1270) francia király, aki katonai „sikerei” alapján inkább a hittanórákon tananyag, és nem a hadtudományok világában. Az uralkodó sírja még ma is látható a tunéziai Karthágóban lévő katedrálisban. A már említett Bernát a Templomos Lovagrend megalapítását segítette, a francia V. Kelemen pápa pedig 1311-12-ben a vienne-i zsinaton felszámolta azt, és a keresztes hadjáratok eredménytelensége miatt, előtérbe helyezte a missziókat, és elrendelte az arab nyelv tanítását Európában.
Isten szava
Minden vallásban vannak tabutémák, az iszlámban is: Isten, a vallás, a Korán, és Mohamed. Minden muzulmán számára természetes, hogy Istenről rosszat, vagy csúnyát nem mond, ezért is elképzelhetetlen egy a magyar nyelv teljes szókincsét bemutató magyar-arab, arab-magyar szótár elkészítése. Az iszlámot sem szabad kritizálni, mert ezt minden muzulmán személyes sértésként értelmezi. Természetesen a muszlimokat lehet, de a kettő nem ugyanaz. A Korán Isten szava, melyet a Teremtő Gábriel arkangyal közvetítésével üzent meg Mohamednek. Ezért, pl. a muzulmánok a Koránra nem tesznek semmit sem, még egy szemüveget sem, mert ezzel megsértik Istent. Mohamed próféta számukra a „Tökéletes Ember, al-Inszán al-Kámil.” Ugyanakkor őt nem lehet isteníteni, és őhozzá nem lehet imádkozni sem, mert mindezeket tiltja a vallás. Viszont a tökéletességét senki sem kérdőjelezheti meg, és nem űzhet belőle gúnyt. A 632-ben meghalt arab férfi - Mohamed - egy személyben volt próféta, bíró, hadvezér, családapa, férj, nagyapa. Az életében mindenki megtalálja azt a kapcsolódási pontot, amiért a példaképe lehet. Az iszlám szerint Mohamed volt a kinyilatkoztatott monoteista világvallások – judaizmus, kereszténység, iszlám – utolsó prófétája, vele zárult le az a prófétai láncolat, ami Ádámmal elkezdődött. Tehát az iszlám számára Ádám, Noé, Mózes és Jézus is egy próféta, és senki sem lehet Isten fia, mert Istennek nem lehet gyereke. Mivel a muzulmánok a Biblia prófétáit is elfogadják, ezért egy számukra Mohamedet ért sértésre sosem fognak úgy reagálni, hogy meggyalázzák a többi prófétát. Amivel vissza tudnak vágni, az a holokauszt tagadása, vagy az izraeli zászló elégetése. Viszont a holokauszt tagadása nem antiszemitizmus, az izraeli zászló elégetése pedig nem egy zsidó vallási jelkép meggyalázása. A „poénkodással” pedig vigyázni kell, mert ami az egyiknek vicces, az a másiknak sértő lehet. Természetesen egy rosszul elsült vicc nem lehet az agresszió, vagy gyilkosság oka, de a Mohamed karikatúrákat közlő Charlie Hebdo a tengerbe fulladt kétéves kurd kisfiú, Alan Kurdi halálából is viccet csinált, amin nagyon sokan, még a keresztények közül is felháborodtak.
A karikatúrák újbóli leközlése, és az elnök kijelentése miatt felbolydult a félhold világa. És ezt az „Isten adta lehetőséget” sok érintett politikus ki is használta, ugyanis a franciákat kritizálva le tudta csillapítani iszlámista ellenzékét. Bangladesben 50 ezer ember ment az utcákra, de nemtetszésének adott hangot a pakisztáni miniszterelnök, Imrán Khán is, akit már 2019-ben távozásra szólítottak fel az iszlámisták. A francia elnökkel telefonon beszélt az egyiptomi államfő, Abd al-Fattáh Sziszi, aki az országa határain belül, és a nemzetközi politika színpadán is folyamatosan vívja dzsihádját a Muzulmán Testvérek dzsihádja ellen. (Vajon melyik dzsihád az igazi? Isten tudja.) És az iszlám világ legtekintélyesebb vallási vezetője, az egyiptomi Azhar Egyetem fősejkje, Ahmed et-Tajjeb is megbocsáthatatlannak nevezte a történteket.
Képtelenség
A VII. században megszületett iszlám megdöbbenve tapasztalta, hogy a bálványimást elítélő kereszténységben milyen sokan imádkoznak képek, és szobrok előtt. Ezért kitiltotta a vallási témájú képeket és szobrokat az imahelyekről, mondván, a kép elvonja a hívő figyelmét Istentől. Ezért a mecsetek falait stilizált virágminták, vagy Korán-feliratok díszítik. Ez a gondolat nagy hatással volt III. León (megh. 741) bizánci császárra, aki 725-ben megparancsolta az ikonok összetörését. De ami szép, az szép; és ezt már a középkori arabok is így gondolták, ezért a damaszkuszi nagymecsetben lévő ókori mozaikokat meghagyták, akárcsak Keresztelő János sírját. És a Konstantinápolyt elfoglaló (1453) II. Mehmed már olasz mesterrel, Gentil Bellinivel festette meg magát.
Mindezek ellenére a középkor folyamán a nem arab muzulmán területeken – Törökország, Irán, India, Afganisztán – csodálatos növényeket, állatokat, embereket ábrázoló miniatúrák születtek. És persze a nem arab művészek a Prófétát is lerajzolták. Az arcát fehéren hagyták, vagy egy kendővel letakarták, de a bátrabbak az arcot is megmintázták. A XX. században pedig elkészült az első film a Prófétáról. Természetesen az amerikai stáb több ország, Egyiptom, Szaúd-Arábia, Libanon vallási szaktekintélyeinek is kikérte a véleményét. Bár az Azhar engedélyezte a forgatást, a szaúdi Iszlám Világ Ligája ellenezte, annak ellenére, hogy a filmben – Az üzenet, The Message (1976) – olyan világsztárok játszottak, mint Anthony Quinn és Irene Papas. A téma érzékenysége miatt Mohamed nem szerepelt a filmben, hanem amikor ment, vagy tett valamit, akkor csak a kamera mozgott, és a próféta szemszögéből mutatta a világot, illetve egy mesélő, egyes szám harmadik személyben elmondta, hogy a Próféta mit mondott. Nem jártak ilyen szerencsével az 1926-ban megálmodott film alkotói. A színészt, aki Mohamedet alakította volna, Júszuf Vahbit (1898-1982) halálosan megfenyegették, ezért a forgatás elmaradt.
