Előfizetés

A Halálcsillag robotosai

Balassa Tamás
Publikálás dátuma
2020.11.22. 17:00
Révfülöp
Fotó: Michal Fludra / AFP/NurPhoto
Egyetlen éjszaka alatt kétszer fordult meg a világ a Révfülöp Facebook-csoportban. Egy adminisztrátor sokak kérésére törölte a közösséget kormánypropagandával nyomasztó Fidesz-trollt. „A forradalom éjszakáján” így visszakerülhetett a csoportba a korábban kizárt mintegy ötven tag, akiknek bűne annyi volt, hogy szót emeltek a kéretlen agitpropaganda-akciók ellen, illetve szótlan családtagjai, gyerekei voltak a „száműzötteknek”. Egy „birodalmi moderátor” azonban megmaradt: törölte a „köztársasági admint”, visszavette a Fidesz-trollt, aki ismét likvidálta az ellenállókat. 2020 ősze, Halálcsillag kontra Révfülöp kereskedelmi kisbolygó.
„Nyers, fizikai erőszak. Ezt éreztem, amikor kidobott a csoportból. Egy jófiú-szerepben tetszelgő, de arrogáns, párthívő emberről van szó, aki minden vitában leszívta az ener­giáin­kat. Nincs köze Révfülöphöz, mégis lenyomja a csoportot, és eladja a pártpropagandát. Egy kocsmában, nyílt vitában nem tehetné ezt meg, mert nem tudná maga mellé állítani a közönséget, és nem tudna elbújni, ha erőt akarna fitogtatni. Végtelenül szomorú vagyok” – idézi az elmúlt hónapok érzéseit Ellenberger Rita, egy brit telekommunikációs cég szakembere.

Bumfordi agitprop

Orbán Viktor országlása alatt kormányzati stratégia lett a másként gondolkodók emberi mivoltának megsemmisítése. A Nemzeti Együttműködés Rendszerében magyar az, aki egyetért a kereszténydemokrácia állam- és családmodelljével. Aki nem, az ugyan szabadlábon és életben maradhat, de a rezsim tesz róla, hogy kevesebbnek érezze magát. Nem csoda, hogy ez a „központi kirekesztősdi” leszivárgott a végekre is. Oda, ahol átlagemberek dolgoznak, szeretnek, boltba és játszótérre járnak – jelesül Révfülöpön a Ró­zsakertbe. Fidesz-bicepsz a Facebookon – ezzel a címmel írtunk riportot augusztusban arról, hogy Szakonyi Balázs, a Fidesz–KDNP Balaton-felvidéki – tapolcai születésű, Badacsonytomajban élő, Sümegen dolgozó – erős embere (valóban ki van gyúrva) és egykori tapolcai alelnöke betette a lábát az 1300 tagot számláló Révfülöp-csoportba. Ez a láb hamar kellemetlen lett (és kilógott), mert az általa biztosított ajtórésen sétáltak be Fenyvesi Zoltán parlamenti képviselő (Fidesz) posztjai. Bumfordi politikai üzenetek taroltak ott, ahol korábban helyi nevezetességek, érdekességek, praktikus információk és – a község isteni fekvése okán – szépséges fotók forogtak. Grozdits Károly író-szerkesztő szóvá tette ezt, és az egysíkúvá váló kommunikációt a Balaton-part fideszes lerablásáról szóló momentumos aláírásgyűjtés hírével ellenpontozta. Egyszer. Ugyan Grozdits mondandójának volt helyi aktualitása (szemben a ­Fenyvesi-posztokkal), Szakonyi tö­rölte a tartalmat – a szerzőjével együtt – a csoportból. Aki ezt szóvá tette, és kulturált moderálást szorgalmazott, ugyanígy járt. És még sokan mások.

Hosszú törlések éjszakája

Október 26-án azonban történt valami. A csoport szabályszerű működését felügyelő tizenhárom moderátor közül az egyik, Cziráki Zsuzsanna képbe került, és megelégelte a Fidesz-troll rombolását. „A mai nap folyamán több tag kérésére kizártam a csoportból Szakonyi Balázst. Nincs helye a politikának. Feloldottam a tiltás alól több mint 50 embert, sajnos nem tudom, miért történt a tiltásuk. Én kérek bocsánatot, hogy nem figyeltem oda, hogy olyan ember irányítja a csoportot, akinek csak politikai érdekeltségei vannak” – fogalmazott bejegyzésében. Zsuzsanna 46 évig élt Révfülöpön, s bár most már külföldön dolgozik, mindig révfülöpi marad. „Sokáig nem igazán voltam tisztában vele, mit jelent az adminisztrátorság, s hogy ki és miért tett meg engem erre a feladatra. Nem a virtuális térben élem az életemet, így nem vettem észre, hogy az elmúlt hónapokban elutalta a csoportot egy politikai aktivista. Amikor felhívták rá a figyelmemet, cselekedtem, de véletlenül sem akartam olyanokat is kizárni, akik valóban révfülöpiek, és csak azért sem akartam kizárni senkit, mert kormánypárti. Egy település sokszínű, sokfélék vagyunk, így van ez rendjén. De óvatlan voltam, Szakonyi úr visszatért, és öt óra leforgása alatt a csoporton kívül találtam magam” – emlékszik Zsuzsanna. Pedig a posztja alatt Gajdos Attila figyelmeztette, mindkét Szakonyi-accountot ki kellene zárni, és az óvatosság – mint utólag kiderült – helyénvaló lett volna, a troll ugyanis számos „hivatalos” profillal vitézkedik a Facebookon, és sokak szerint az se volna furcsa, ha kamuprofilokkal is rendelkezne. Szakonyi a hosszú törlések éjszakáján kirúgott tíz moderátor-adminisztrátort is, és az új csapatot alaposan megrostálta. Öten maradtak, egy turisztikai attrakció (Balatoni Rózsakert), és a trollon kívül három létező személy. Kiválasztásukkor előny lehetett, ha valaki az Ország­gyűlés hivatalában személyi titkár és Orbán Viktorral, Gulyás Gergellyel közöl közös fotót (K. A.); tapolcai közalkalmazott és a kormányfő, Rákay Philip, illetve Fenyvesi posztjait osztja (M. A.); vagy egyszerűen csak lelkes Fidesz-fan. Egyikük felbukkant tagként az új Révfülöp-csoportban is. Grozdits Károly meg is kérdezte egy posztban, nem írva le a nevét: ilyen előzmények után vajon mi motiválhatja? K. K. ezt nem vette jó néven, bocsánatkérést követelt, befolyásos ismeretségi körét emlegette és perrel fenyegetett. Állította, nem tudott a kizárásos előzményekről. Most már tud, de tenni semmit nem tesz.

A szívecske visszavág

A kérdéseket (ahogy Szakonyi Balázsnak és Fenyvesi Zoltánnak is) az adminoknak is feltettük: milyennek látják a szerepüket a civil Facebook-csoport politikai leuralásában és az ötven révfülöpit megalázó kizárási folyamatban? Nem kaptunk választ egyiküktől sem. Amint arra sem, pont így képzelték-e a Nemzeti Együttműködés Rendsze­rét? (Feny­vesi képviselő augusztusban azt írta kérdéseinkre, nem nézegeti tartalmainak a megosztásait. „A sajtószabadság és a véleménynyilvánítás szabadsága, hogy mely magánszemélyek és civil szervezetek kivel szimpatizálnak, kinek az oldalait és bejegyzéseit kedvelik, osztják meg.” Miután a troll ténykedése a szólásszabadsággal ellentétes, valamint rossz fényt vet ­Fenyvesire, ezért két dolgot kérdeztünk: fellép-e valamilyen módon Szakonyi ellen; Fidesz-munkatársként dolgozik-e a troll?) Mindezek után mit volt mit tenni, a békés, politikamentes virtuális térre vágyó révfülöpiek új csoportot alapítottak Révfülöp (vagyis szív emoji) néven. Erre Szakonyi Révfülöp -re, vagyis két szívecskére emelte a tétet. És hát mi tagadás, ebben igaza van: Révfülöp valóban kétszer szívott. De talán nem kell jedikard hozzá, hogy letegye a fegyvert a troll. Csak szív, egy.

A kormánypropaganda siófoki üzelmei

A hatalom az utóbbi évtizedben alaposan bevásárolt a médiapiacon, így fejtörést leginkább a közösségi médiumok okoznak a kormányzat kommunikációs stratégáinak. Hogy a social media hírfolyamában is kellő súllyal jelenjenek meg a helyi fideszes üzenetek, hatalmas mennyiségben készültek a különböző fiktív és trolloldalak – amelyek felismerhetően helyi fideszesekhez köthető tartalmakkal kellemetlenkednek. Különösen az ellenzéki vezetésű településeken pezsdült meg a trollaktivitás. A Fidesz számára a neuralgikus városok egyike Siófok, ahol Lengyel Róbert (független) politikai előélet nélkül ült a polgármesteri székbe 2014-ben – a szavazás csaknem kétharmados fölénnyel söpörte el a húszévnyi Fidesz-rezsimet. Tavaly a Becsülettel Siófokért Egyesület színeiben (az ellenzéki pártok támogatásával) újrázott Lengyel, aki olyannyira tüske volt a hatalom körme alatt, hogy a kampányban még a Bayer Zsolt- és Huth Gergely-féle Sajtóklub helyi kiadását is bevetették ellene. Vendégeskedett a műsorokban a KESMA egyik főszerkesztője, Lengyel János is, aki túlmozgásos pártosságával régi (pártállami) időkbe szerkesztette vissza a megyei napilapot. Aminek mondandóját számos kormányzati álhíroldal támogatta: ütötte például az ellenzéket a Siófok Hírei, a Siófok Ma, a Siófok Főtér. Fent nevezett oldalak egyike ilyen gondolatokkal operál: „Ha ennyire hiányolják Potocskánéék (a Jobbik képviselője – a szerk.) az orvoSokat (sic! – a szerk.), megkérdezhetnék a nemzet Ferijét, hogy ugyan miért kellett elüldöznie őket az országból. De nem teszi, helyette megint a védekezést akadályozzák álhírgyártással.” Kocsis Máté se mondta volna szebben.

Eredményes afrikai szigor

Kuslits Szonja
Publikálás dátuma
2020.11.22. 16:15

Fotó: CHRISTIAAN KOTZE / AFP
Korrupcióval átitatott eszközbeszerzési ügyek, téves kommunikáció miatti gyógyszerhiány, romos egészségügyi rendszer és több százezer fertőzött – a johannesburgi Mia Malan (képünkön), a Bhekisisa többszörösen díjazott alapító-szerkesztője mesélt lapunknak a Dél-afrikai Köztársaságban tapasztaltakról. Az országban 757 144 igazolt koronavírus-fertőzöttet tartanak nyilván, és eddig 20 556 életet követelt a kór. Mostanra azonban harmadannyi az aktív fertőzött, mint Magyarországon. Megnéztük, mire volt elég a világ egyik legkomolyabb szigorítása.
„A dél-afrikaiaknak mindössze 16 százaléka engedheti meg magának az egészségbiztosítást, a lakosság többi része egy romokban lévő, forráshiányos állami egészségügyi rendszerre van utalva. Mindezek ellenére Dél-Afrikában az egészségügyi rendszer meglepően jól megbirkózott a koronavírussal. A legtöbb kórházban a Covid-csúcs alatt is maradt szabad ágy. Sok szakértő úgy véli, a korai szigorú intézkedések miatt laposodott el a görbe, ennek köszönhető, hogy lassabban terjedt a vírus” – erről a johannesburgi Mia Malan, a Bhe­kisisa Egészségügyi Újságírás Központ alapító szerkesztője beszélt lapunknak. Malant, aki újságírói munkájával már több tucat díjat nyert, azután kérdeztük, hogy a Reuters Intézet és az Oxford Egyetem a héten szemináriumot szervezett, amin a Dél-Afrikában tapasztaltakról mesélt. Szavaiból kitűnik, az ottani helyzet több ponton is hasonló a Magyarországihoz. A Worldometers legfrissebb tájékoztatása szerint az 59 millió lakosú, Afrika egyik legfejlettebb államának számító Dél-afrikai Köztársaság a 16. helyen szerepel azon a listán, amelyik a világ országait az igazolt fertőzésszámok alapján rendezi. Összesen 757 144 igazolt fertőzöttet tartanak nyilván, és már 20 556-an haltak bele a betegségbe. Az országban most mégis jobbak a számok, mint Magyarországon: jelenleg 35 054 aktív fertőzött van, ezzel szemben az említett lista 40. helyén álló hazánkban lapzártánk előttig 121 644-re rúgott az aktív fertőzöttek száma, 7532 embert ápoltak kórházban, közülük 580-an voltak lélegeztetőgépen.
Mia Malan

Bírta a rendszer

A Dél-afrikai Köztársaságban már az első hullám alatt érvénybe lépett az 5. szintű lezárás – ez a világ egyik legszigorúbb „belső izolációja” volt. Az állampolgárok csak alapvető célok (például élelem vásárlása, orvosi ellátás) hagyhatták el lakhelyüket. Az összes, nem létfontosságú terméket, szolgáltatást kínáló vállalkozás leállt, a cigaretta és az alkohol forgalmazását betiltották. Úgy tűnik, a szigor bejött: egyre csökkent az igazolt fertőzöttek száma, és már 702 ezer ember gyógyult fel a betegségből, miközben viszonylag szelíd a halálozási arány is. Így szeptember 21-től már csak 1. fokozatú riasztási szint van érvényben. Kötelező a maszkviselés, az 1,8 méteres távolságtartás, valamint a gyakori kézmosás vagy fertőtlenítés. Éjfél és hajnali 4 óra között kijárási tilalom van, a szárazföldi határátkelőhelyek közül 19 működik teljes kapacitással, 34 zárva tart. Persze a járvány csillapodásához vezető úton távolról sem volt egyszerű végigmenni: például a mélyszegénység miatt sokan nem tudták betartani az alapvető korlátozásokat sem. Malan egy korábbi Reuters-interjúban arról beszélt: ugyan a Dél-afrikai Köztársaságban több mint 50 millióan élnek, valójában körülbelül 3 millió ember fizeti a jövedelemadó 97 százalékát, az emberek többsége vagy munkanélküli, vagy túl keveset keres ahhoz, hogy jövedelmét megsarcolja az állam. Egy felmérés szerint három, kisebb településen élő emberből kettőnek a lezárás ideje alatt ételre sem volt pénze, az éhes emberek pedig fosztogatni kezdtek. De nem ez volt az egyetlen probléma az országban. Sok helyen nincs csatornarendszer, nem adott a „folyóvíz”, így tömegek nem tudtak rendszeresen kezet mosni. Illetve gyakori, hogy olyan sokan élnek egy helyen, hogy fizikai képtelenség a megfelelő távolságtartás, miközben a szűkös otthonokban egyszerűen nem lehet bent tartózkodni.

Korrupciós szálak

A médiaszakember lapunknak a járványkezelés mellett a korrupcióról is beszélt. Arról, hogy jelentős visszaélések történtek a védőeszközök – például maszkok, fertőtlenítőszerek és más, az egészségügyi dolgozók védelmét szolgáló eszközök – állami beszerzése során. Egyes kormányzati alkalmazottak hasznot húztak a pályázatokból, de ennek bírósági bizonyítása még hátravan. Mint mondta, a jelek szerint Gauteng tartomány egészségügyi miniszterének, Bandile Masukunak a felesége érintett volt az egyik szerződésben. Október 9-én a miniszterelnök vissza is vonta Masuku megbízatását. Az elnök szóvivőjét, Khusela Dikót pedig azért függesztették fel, mert férje neve több beszerzési szerződés esetében is felmerült. Az ügyek távolról sincsenek lezárva, Masuku például bírósághoz fordult. Malan szerint a kormány naponta közzéteszi a Covid-fertőzöttek és a halálozások adatait, azonban sokkal nehezebb információt szerezni tőlük, ha a korrupcióról van szó. Az azért ad némi reményt, pályázatok és nyertesek listájához viszont az újságírók és a nyilvánosság hozzáférhet, így kibogozhatók a szálak. Emlékeztetőül: beszerzési botrányokért és túlárazott eszközökért egyébként nekünk sem kell a szomszédba menni. Korábban a Népszavának Lantos Gabriella egészségügyi menedzser úgy nyilatkozott: semmi értelme nem volt 300 milliárd forintért 16 ezer lélegeztetőgépet vásárolni, hiszen 1400 lélegeztetőgépre elegendő ápolószemélyzet érhető el az országban. A szakember a Magyar Narancsnak azt is hangsúlyozta: egy lélegeztetőgép ára 7 millió forint körül mozog, az Állami Egészségügyi Ellátó Központ ezeket 10 millió forintért szerezte be, ami még elfogadható, hiszen ha nagy a kereslet, az árak is feljebb mehetnek. A Külgazdasági és Külügyminisztérium viszont sokkal drágábban vásárolt.

Veszélyes hamis hírek

A koronavírus terjedésének hatására nagyon sok újság, televízió és rádió kezdett anyagokat publikálni a járványról Dél-Afrikában is, de nem mindenhol dolgozott megfelelően képzett egészségügyi szakújságíró, így teret kaphattak a téves információk is, amik futótűzként terjedtek. Mia Malan előadásában kifejtette: az Egészségtudományi Kutatási Tanács felmérése szerint sok egészségügyi dolgozó a médiára támaszkodott a Covid-információkkal kapcsolatban. A Hidroxi-klorokin vizsgálati eredményeket azonban a médiában helytelenül közölték, aminek következtében úgy tűnt, mintha összefüggés lenne a gyógyszer szedése és a súlyos Covid–19-tünetek kialakulásának kisebb kockázata vagy a halálozás között. Ennek eredményeként az orvosok elkezdték felírni a betegeknek a szert, így a lupus és a reumás ízületi gyulladásban szenvedőknek már nem jutott a gyógyszerből. Ugyan gyógyszerből Magyarországon most nincs hiány, az influenzaoltásból krónikus betegek tömegeinek nem jutott, miután Orbán Viktor azt nyilatkozta, aki kér, ingyenesen kap vakcinát, és több szakértő is arra hívta fel a figyelmet a médiában: szükség van az oltásra. Ez ugyan nem hamis hír, de a kormány alaposabban is átgondolhatta volna a sajtóval való kommunikációt. 1,4 millió vakcina egy 10 milliós országra ugyanis nem elég, ahogy arra számítani is lehetett (volna).

Fény, vírus, gépkarabély

Forgács Iván
Publikálás dátuma
2020.11.22. 14:00

Fotó: Balogh Zoltán / MTI
A jelek szerint nem sok pragmatikus oka van annak, hogy a kijárási tilalmat biztosító katonák és terrorelhárítók a „megszokott munkaruhájukban” lépnek színre – azaz talpig fegyverben mászkálnak a köztereken. Inkább arról van szó, hogy a kormány „szendvicsemberei”, csak nem feliratos táblákkal üzennek.
Annak idején a tévéközvetítésekben felfigyeltem arra, és nagyra értékeltem, hogy a szovjet sporteseményeken milyen nyugodt a hangulat. A himnuszok után taps, nem hallani pfújolást, fütyülést, szitkozódó rigmusokat. Időnként felhangzik a „Sajbu! Sajbu!” (Lőjetek gólt!) vagy a „Szovjetszkij Szojuz!” biztatás, a győzelem kapujában jött a „Molodci!” (Szép volt, fiúk!). Ennyi. Tetszett a sportszerűség, ebben tényleg példát mutatnak – gondolhatta az ember. Aztán egyszer kijutottam a Luzsnyiki stadionba egy szovjet–török meccsre. És azt láthattam, hogy mikor egy helyzet vagy gól felperzseli a szurkolókat, kiskatonák állnak fel körben a tribünök első sorában, és némán a nézők felé fordulnak. Megvárják a mordulás végét, és aztán szépen mindenki visszaül a helyére. A szovjet viszonyok ismeretében felvethető, hogy ezúttal is félelemkeltéssel tartották fenn a rendet, demonstráltak sportszerűséget. De az eljárás értelmezhető a közrend kontrolljának eszközeként is: ne veszítsétek el a fejeteket! Úgy tűnt, az emberekben már kialakult, mi a „helyes” magatartás a lelátókon. Természetesen, feszengés nélkül viselkedtek, senki sem figyelt a kiskatonákra.

A polgárok nem félik

Nemrég a magyar kormány estétől reggelig tartó kijárási tilalmat rendelt el. A miniszterelnök bejelentette, hogy a rendőrök mellett a katonaság is részt vesz a járványelőírások betartatásában. Majd megjelentek a Terrorelhárítási Központ emberei is. Utóbbiak és a katonák fegyvert viseltek. Néhol harci jármű is feltűnt. A demokra­tikus ellenzék felmordult. Budapest főpolgármestere értetlenségének adott kifejezést a járőrözők harci felszerelése miatt. Véleménye szerint ez fölösleges félelemkeltés, fenyegetés, amely nem segít elérni az emberek együttműködését. Juhász Ferenc volt honvédelmi miniszter is túlzónak, értelmetlennek ítélte az intézkedést a Klubrádiónak adott nyilatkozatában. A korlátozásokkal kapcsolatban a közbizalmat kéne erősíteni, az efféle félelemkeltés viszont ellentétes hatású. Ám a társadalom részéről félelemnek, bizalmatlanságnak nemigen volt jele. A polgárok higgadtan tudomásul vették a fegyveres járőrözést. 

Amikor a rendőrség a hadsereg, és fordítva

Az állami erőszakszervezetek funkció­jának meghatározása, eszköztáruk szabályozása, a társadalommal való viszonyuk alakulása komoly rendészeti, jogi, szociológiai kérdések sorát veti fel. Miközben az Alaptörvény látszólag világosan fogalmaz: „A rendőrség alapvető feladata a bűncselekmények megakadályozása, felderítése, a közbiztonság, a közrend és az államhatár rendjének védelme. A rendőrség részt vesz a jogellenes bevándorlás megakadályozásában.” Ami pedig a Magyar Honvédséget illeti: „Alapvető feladata Magyarország függetlenségének, területi épségének és határainak katonai védelme, nemzetközi szerződésből eredő közös védelmi és békefenntartó feladatok ellátása, valamint a nemzetközi jog szabályaival összhangban humanitárius tevékenység végzése. A Magyar Honvédség közreműködik a katasztrófák megelőzésében, következményeik elhárításában és felszámolásában.” Ám a mindennapi működés szabályozásához még pontosabb, részletekbe menő értelmezések szükségesek. Hogy ezek szövevényében ne vesszünk el, Buzás Gábor véleménye szerint, amelyet Rendészet – katonai rendészet című írásában is kifejt, alapvető a rendészet és a honvédelem szigorú megkülönböztetése, már csak azért is, mert tevékenységük bizonyos esetekben – és a járványhelyzet is ilyen – összekapcsolódhat. Ennek hiánya igen veszélyes lehet a polgári demokráciára, hiszen, Finszter Gézát idézve, „a korlátozást nem tűrő önkény kedvelt megoldása az, amikor a hadsereget rendőrségként, a rendőrséget hadseregként működteti”. 

Nincs rá szükség

Hogyan kapcsolható össze mindez a jelenlegi kijárási tilalom optimális biztosításának feladatával? A felmerülő gyakorlati kérdésekről Végh József klinikai szakpszichológust, kriminálpszichológust kérdeztük, aki az évek során – többek között túsztárgyalóként – személyes tapasztalatokat is szerzett eljárási ügyekben. Véleménye szerint a konszenzus itt is meghatározó mozzanat: „Az emberek többsége megértette, hogy ez a járvány nem tréfa, szeretné minél nagyobb biztonságban érezni magát, és elfogadta a korlátozásokat, az esti kijárási tilalmat. Innentől kezdve a rendfenntartók feladata nem a kényszerítés, hanem az előírások betartásának kontrollja. A szabálysértők fegyelmezése. Ehhez fegyverhasználatra aligha van szükség. Más kérdés, hogy aki fegyveres, az fegyverrel jár szolgálatba, ha nincs más utasítás. Figyelembe kell venni azt is, hogy az éjszakai járőrözés közben nem csupán aszociális, hanem esetleg antiszociális normaszegőkkel is találkozhatnak. Hiszen lehet, hogy azért van valaki az utcán, mert bűncselekményre készül vagy lopott holmival tér hazafelé. A katonák bevonásáról is lehet vitatkozni. Hiszen intézkedési jogosultságuk nincs. De ha úgy adódik, segíthetik a rendőröket az eljárások során. Nem gondolnám, hogy adott esetben a fegyverviselés nem esetleges önvédelmet, hanem félelemkeltést szolgál.” „Akár tetszik, akár nem – folytatja Végh –, a rendfenntartóknak sokszor erőt kell demonstrálniuk, méghozzá épp azért, hogy ne kelljen erőszakhoz folyamodniuk. És ehhez nem kell előkapniuk a fegyvert. Focimeccsen is elég, ha néhány rendőr fegyelmezetten áll egymás mellett. Az ultrák megérzik, hogy nem ellenük vonultak ki, nem agresszívek, csak rendet akarnak. Hasonló a helyzet – csak persze ezerszer nehezebb –, amikor egy fegyveres bűnözővel vagy terroristával tárgyalunk a megadásról. Többségük pszichésen sérült, van, aki öngyilkosság céljából provokál. Ilyenkor sem kell azonnal tüzelni. Megpróbálunk belehelyezkedni a világról alkotott mentális térképébe, és azon haladva elvezetni a fegyverletételhez. Ha jól használjuk az erőt, nem kell erőszak.” 

Az a bizonyos fény

A kriminálpszichológus szerint egy válsághelyzet rendészeti kezelésénél a legfontosabb, hogy hagyjunk kiutat, gyújtsunk fényt az alagút végén. „Ennek hiányában biztos kitör a pánik, nincs az a rendőrség, katonaság, amely gátat szab neki. Ha szükséges, a mostaninál szigorúbb korlátozásokat is el lehet fogadtatni, ha nem ingatjuk meg a meggyőződést, hogy a járványnak vége lesz.” Úgy tűnik tehát, ha nem ragadnak el politikai indulatok, a fentiek alapján is könnyen belátható, hogy a fegyverviselésnek a jelenlegi kijárási tilalom betartatása során nincs félelemkeltési funkciója. Ha belegondolunk, a kormány nem alkalmaz fizikai kényszert, erőszakot hatalmának maximális kiterjesztése érdekében. Nem az erőszakszervezetekkel érvényesíti akaratát, hanem jogi kiskapukkal, szavazóinak kedves propagandával. Amelynek egyik fontos pillére a militáns retorika. 

Üzenet és tárgyiasítás

A mostani fegyverviselet is ebbe illeszkedik. A vírussal is harcolunk, védelmezzük tőle az országot. Ahogy a migránsoktól, Sorostól, a nemzet­áruló ellenzéktől. És a küzdelmek komolyságát, az elszántságot hitelesítés céljából tárgyszerűen is mindig megjelenítik. Ha valaki kételkedne a bevándorlók elleni fellépésben, ott van neki a szögesdrótos kerítés. Az országra veszélyt jelentő politikai erők elleni védekezést törvények jelképezik. A járvánnyal is keményen küzdünk, hiszen akik fenntartják a szükséges korlátozások rendjét, fegyvert viselnek. De ettől még az utóbbi veszedelem, sajnos, valóságos.