Budapest;helytörténet;

Szabadtéri tárlaton láthatók a nyertes pályaművek

- Se vele, se nélküle – 100 szóban Budapest

Száz szóban a fővárosról? Nem lehetetlen. Évről évre erre tesznek kísérletet a 100 szóban Budapest pályázat jelentkezői. A nyertes írásokat most a Városháza Parkban is megismerhetjük.

Budapest (tényleg) mindenkinek mást jelent. E mondat igazságát mi sem bizonyíthatná jobban, mint a hatodik éve megrendezett 100 szóban Budapest történetíró pályázat, amelynek kiválasztott írásait idén a Városháza Parkban szabadtéri kiállítás keretében is megismerhetjük. Vámpírról és zombiról, kórházi nővérről, a mezítlábas második osztályos Szűcs Martinról, Öcsiről, és a János kórház karbantartójáról is olvashatunk a legfeljebb száz szóból álló, a fővároshoz lazábban vagy szorosabban kapcsolódó írások között. A Mindspace által szervezett, nem csupán városlakóknak szóló pályázatra idén több mint kétezer pályamű érkezett, amelyekből Boncsér Sára Luca színésznő, Szabó Benedek zenész és Závada Péter költő választotta ki a legjobbakat. Ezekből 12 + 1 kortárs magyar grafikusok által készített színes, frappáns illusztrációk társaságában látható a plakátkiállításon, és száz szöveg POKET zsebkönyvben is megjelent.

Az első helyezést Janecskó Katalin abszurd, a hatvanas évekbe kalauzoló Fekete opálüveg című írása kapta, másodikként Geréb János került ki groteszk Hétköznapi történetével, míg a harmadik helyezett Dizseri Barnabás lett korrajzszerű A Jánosban címet viselő szövegével. A 18 év alatti kategóriában a Mezítláb című történet szerzőjét, Babják Sárát díjazták. Noha a díjazott alkotások ezúttal talán meglepőbb választásnak tűnhetnek, és nehezebb lehet őket megfejteni, mint a korábbiakban, biztosan lesz olyan rövid írás, amelynek sorait bólogatva, mosolyra húzódó szájjal olvassuk. Hiszen kivel ne történt volna már valami furcsaság egy erkélyről kihajolva, esetleg a Moszkva téren vagy a Petőfi Sándor utcán sétálva, ahogy sokunknak lehet ismerős a „se vele, se nélküle” érzés is, ha erre a nyüzsgő, időnként bosszantóan szeszélyes, máskor nagyon szerethető városra gondolunk. A chilei Santiago-ból indult kezdeményezés mintájára hazánkban 2014-ben alapított pályázat évről évre erre a felemás, máshoz nem hasonlítható viszonyra emlékeztet minket.

A 2020-ban kiválasztott plakátoktól kissé arrébb sétálva, a park hátulsó részén az előző évek díjazott szövegeit is felidézhetjük, és talán arra is eszmélhetünk, az aktuális fővárosi problémák apró pontnak tűnnek csak a számos meghatározó élmény mellett. A kijárási korlátozások, és a kultúrastop idején talán örömöt jelenthet testközelből is találkozni mindezekkel, ám ha valaki inkább a kanapéról kalandozna Budapesten teret és időt átszelve, a budapest.in100words.eu/hu weboldalon keresztül is megteheti. Bárhogy is, az egyes írásokat olvasva könnyedén megállapíthatjuk, száz szó olykor sokkal több mint gondolnánk, és van, hogy egy kis világ, vagy akár egy fővárosnyi életérzés is belefér.

Hogyan lett Kolosi Tamás magyar-filozófia-esztétika szakos bölcsészhallgatóból elismert társadalomtudós, majd a könyves szakma meghatározó alakja? Erről is olvashatunk a Tények és tanúk sorozat legújabb, Polgárnak lenni című kötetében.