Történelem és eszkatológia

Az emberi nem történetét, a világtörténelmet Kant a természet rejtett tervének megvalósulásaként értelmezi Az emberiség egyetemes történetének eszméje világpolgári szemszögből (1784) című, a múlt héten már idézett esszéjében. E rejtett terv a tökéletes államforma, az általánosan jogszerű polgári társadalom létrejöttére irányul. És Kant itt hozzáteszi: „A filozófia tartalmazhat bizonyos chiliasmust, de csupán olyat, amelynek megvalósításához – ha csak távolról is – maga a megvalósulás eszméje is hozzásegíthet”.

Mit jelent ez, mi az a chiliasmus, vagy khiliazmus? A fogalom a görög „ezer év” kifejezésből származik, a Magyar Katolikus Lexikon definíciója szerint a khiliazmus „eszkatologikus eretnekség Krisztus ezeréves uralmáról, amelyet még a világ vége előtt megvalósít a földön azokkal, akiket már föltámasztott az örök életre”. Az eszkatológia ugyancsak görög eredetű kifejezés, a teológiának az emberiség végső sorsát tárgyaló része, a keresztény eszkatológia a halál utáni léttel, a feltámadással foglalkozik. De hogy jön ide a (történelem)filozófia?

Konteó-hívők figyelem! A világtörténelem újkori filozófiai eszméje biblikus eredetű, a zsidó-keresztény teológiából származik, annak szekularizált változata. Legalábbis erre utal Kant, és ez a fő tézise Karl Löwith Világtörténelem és üdvtörténet – A történelemfilozófia teológiai gyökerei (1949) című művének. (Az Atlantisz Kiadó jóvoltából 1996-ban magyarul is megjelent kötetnek Miklós Tamás, a kiadó vezetője nemcsak egyik fordítója, de ő írta a könyv bevezető tanulmányát is.) Löwith tézise szerint a „történelem filozófiája” kifejezés „a történelem olyan szisztematikus értelmezését jelöli, melynek princípiuma összefüggést teremt a történeti események és következmények között, és egy végső értelemre vonatkoztatja őket. Ha így értelmezzük, minden történelemfilozófia teljességgel a teológiából táplálkozik, azaz a történelemnek üdvtörténetként való teológiai értelmezéséből.”

Löwith Heidegger zsidó származású tanítványa volt, aki első világháborús érdemei miatt csak 1934-ben hagyta el a náci Németországot, hogy előbb a fasiszta Olaszországba, majd Japánba (1936), végül pedig az Egyesült Államokba (1941) emigráljon. Itt jelent meg eredetileg angolul, Meaning in History címmel a már említett műve, amelyben – leegyszerűsítve – megkülönbözteti egymástól a történelem zsidó-keresztény és antik-görög felfogását. Míg előbbi az eszkatológiai szemléletnek megfelelően lineáris, az utóbbi a természetet – a keletkezést és a pusztulást – mintának tekintve: ciklikus. Löwith az utóbbi típusba sorolja Spengler (A Nyugat alkonya) vagy Toynbee modern történelemfilozófiáit is, akik a civilizációk felemelkedését és hanyatlását teszik témájukká. Az eszkatologikus történelemfilozófiára pedig Marx az egyik par excellence példája. Mint Löwith írja: „A történelmi materializmus a nemzetgazdaság nyelvén megfogalmazott üdvtörténet. (…) A proletariátus messianisztikus elhivatottságát nem lehet tudományosan bebizonyítani, és lehetetlen követők millióit tények puszta megállapításával lelkesíteni.”