Rögzítsük, hogy a Fidesz ismét hazudott egy nagyot, ezúttal indexszel kapcsolatban. Szépen, finoman, taktikusan, ahogy szokott. Miután hónapokig mantrázták, hogy semmi közük az egészhez, Gyurcsány aknamunkája miatt állt fel a szerkesztőség, most, a botrány elültével, a vírushelyzetben a Fidesz médiaügyi táskás-öltönyöse, Vaszily Miklós szépen nevére vette az egészet.
Pontosan úgy, ahogy anno a szintén Vaszily asszisztálásával szellemi dögkúttá züllesztett Origónál bizonyos Száraz úr strómankodása után az ifjú Matolcsy lett a tulaj, vagy ahogy a Népszabadságot magába foglaló Mediaworksnél Heinrich Pecina strómankodása után Mészáros Lőrinc dugta ki borzas fejét a habokból, majd lett végül mindebből a KESMA, a Rákosi Mátyás óta Magyarországon megalkotott legnagyobb propagandagépezet.
A Fidesz ilyen. Szemtől szembe csak a nem létező vagy totálisan esélytelen ellenséget meri megtámadni, a háborús menekültekkel, szociálisan kiszolgáltatottakkal, a magyar folyamatokra valójában vajmi kevés ráhatással bíró, ősöreg tengerentúli spekuláns-filantróppal, meg a saját szabályai által gúzsba kötött Brüsszellel mer keménykedni. Ahol valódi ellenállásra számít, ott hátulról, alulról, alattomosan támad, lassan párállik, mint a talajvízzel a salétrom, és a szépen lassan belepi a házat, beleivódik a falakba, a ruha- és tüdőszövetbe. És mindig akadnak szövetségesei. Technokrata menedzsert játszó, ám egyenesen a vezér öléből ejtőernyőztetett táskás-öltönyös alakok, akik szépen elmagyarázzák, hogy amit látunk, az egy cseppet sem einstand, leuralás, hanem piaci folyamat, megváltozott médiafogyasztási szokásokhoz való alkalmazkodás, a szinergiák kihasználása, gazdasági racionalizálás. És szemforgatva bizonygatják, hogy biza a levegő pont attól egészséges, ha penészes.