A szabadság hatalmas erő - Berg Judit a félelem legyőzéséről

Ki lehet-e jönni minden nehézségből? Léteznek-e örök érvényű témák, vagy muszáj a gyerekirodalmat is aktualizálni, hogy hatással legyen? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekről beszélgettünk Berg Judit íróval a Rumini nemrégiben a Pagonynál megjelent 10. kötete, a Rumini és az elsüllyedt világ kapcsán, melynek hőse ugyan egy egérfiúcska, de életigenléséből és kitartásából, ami arra készteti, hogy soha ne adja fel, mi, felnőttek is sokat tanulhatunk.

Nem gyakoriak a 10 részes sorozatok az irodalomban, Harry Potter is véget ér 7+1-nél – mennyi van még a Rumini-Univerzumban?

Nem tudom, pontosan mennyi van még benne, jelenleg csak azt érzem, hogy sok erő vár bennem mozgósításra készen a Rumini kapcsán.

A Rumini kapitány után bejelentettem, hogy nem írok több részt – mert akkor úgy éreztem, kifutott a sorozatból, ami benne volt. Aztán pár év alatt mégis mozgásba lendült a bennem szunnyadó Rumini-gépezet, és muszáj volt újra belevágnom, annyira hiányzott nekem ez a világ. Miközben a Tükör-szigetet írtam, már kirajzolódott előttem az Elsüllyedt világ története is, így gyakorlatilag folytatólagosan, szinte szünet nélkül írtam tovább a 10. részt. Most konkrét ötletem nincs még a folytatásra, nem is akarom erőltetni, de érzem, hogy egyszer csak kidob még magából valamit a bennem kavargó massza.

Nem kezdődött még Rumini-regény annyira sötéten, mint ez a mostani kötet. Talán ennyit elárulhatunk: a második fejezetben menthetetlenül elsüllyed a Szélkirálynő. Persze Rumini egy pillanatra sem hátrál meg, és ahogy mindig, most is azt tanítja nekünk, hogy nincs az a reményvesztett helyzet, amiből ne lenne kiút. Mit gondol, tényleg nincs?

Én azt remélem, hogy mindenből vagy majdnem mindenből ki lehet jönni. Persze nem tudom, milyen lehet egy háborút túlélni és elveszíteni legféltettebb szeretteinket, effélékről nem is szeretnék most gondolkodni, de a hétköznapi életünk során is sokféleképpen kerülhetünk kilátástalannak tűnő helyzetbe, amiből mégiscsak vezet út kifelé. Ruminiben hatalmas az életigenlés és kitartás, ami arra készteti, hogy soha ne adja fel. Hogy még akkor is megpróbálkozzon a lehetetlennel, amikor tényleg semmi esély nem látszik a sikerre. Emellett kíváncsi, kreatív és nagyon komoly elvei vannak. Jó, a kamrából időnként elcsen ezt-azt, de soha nem bántana, alázna, használna ki másokat. Számára a barátság szent dolog, akkor sem hagyja cserben a szeretteit, ha ezzel saját maga kerül nehéz helyzetbe. Nagy benne az elfogadás és nyitottság mások irányába, és nem bírja az igazságtalanságot. Én nagyon szeretem benne, hogy nem hagyja szó nélkül, ha ilyet lát.

Azt tudjuk, hogy a gyerekeket is érintő aktuális jelenségek belekerülnek a regényeibe – a Drifter például a világháló veszélyeiről (is) szól. Ugyanakkor, ha igazságtalanságot érzékel a világban, arra is reflektál az írásaiban? Egyáltalán, belevihetők a gyerekirodalomba akár aktuális politikai, társadalmi jelenségek?

Kicsit úgy működöm, mint egy szűrő. Tapasztalom a világ dolgait, hatnak rám a történések, folyamatok, igyekszem megérteni őket. És igen, ezek előbb-utóbb belekerülnek valamilyen formában a történeteimbe.

A gyűlöletbeszéd felerősödése például erősítette bennem a meggyőződést, hogy mindennél fontosabb a gyerekeinket is megtanítani mások tiszteletére és elfogadására. Mivel sokat gondolkoztam ezen, lassan magától érett meg bennem a gondolat, hogy a Lengemesékben a korábbi ősellenség lengéket és harácsokat kibékítsem. Ehhez nem kellett más, mint hogy alkalmuk legyen megismerni egymást, ráébredjenek a másik nép szerethetőségére és esendőségére, és máris megindulhatott a közeledés. De előfordul az is, hogy írás közben, amikor igyekszem körüljárni egy számomra fontos témát – persze jó alaposan bebugyolálva a mese köntösébe –, olyan fontos felismeréseket teszek vagy olyan dolgokat tanulok meg, amelyek később a civil életemben is kihatnak a gondolkodásomra.

Ez vékony jég, nagyon fontos a balansz: vagyis, hogy az ügy, bármilyen fontos is, ne kerekedjen a történet fölé, ne váljék didaktikussá – hogyan ügyel az egyensúlyra?

Nagyon nehéz feladat. Szerencsére írás terén az arány- és a dramaturgiai érzék az egyik erősségem. Mintha egy belső mérleg mutatója pontosan jelezné, mikor miből mennyit engedhetek bele a történetbe. Természetesen nem vagyok tévedhetetlen, ezért nagyon fontosak számomra a szerkesztőimmel folytatott beszélgetések, de a gyerekeim és a párom véleménye is sokat számít, mert a külső szem gyakran jobban észreveszi az aránytalanságot, mint aki nyakig benne van éppen.

Egyáltalán, mennyire kell a napi aktualitásokat, életérzéseket belevonni a gyerekregényekbe? Vannak örök érvényű témák is, időtől, évszázadtól függetlenül…

Sok örök érvényű téma van, ami sosem fog elavulni: a barátság, szerelem, szabadság, hűség és árulás, szegénység, igazságtalanság, hazafiság, becsület, félelem és még hosszan sorolhatnám. Ezek azonban a különböző korszakokban más és más módon jelenhetnek meg, máshová kerülnek a hangsúlyok, más a toleranciahatár. Pár száz éve egy távolságtartó fordulattal lezárt levél keltett olyan hatást, mint ma, ha a levelünk címzettje tíz percig nem válaszol a Messengeren, noha látjuk, hogy látta az üzenetet. Ma már senki nem akad fenn azon, ha valaki „fattyú”, szinte ki is kopott ez a szó a nyelvből, helyette viszont ezer más okért csúfolnak és közösítenek ki gyerekeket. Szerintem pont ezek miatt a különbségek miatt érdemes aktualizálni és a mai világ működéséhez igazítani a történeteket, eszközöket és konfliktusokat, mert ezt ismerik, értik és szenvedik meg a gyerekek leginkább.

Hol van az a határ, amin innen még a gyerekeknek, azon túl viszont már a felnőttekhez szólva beszélhetünk ezekről a bizonyos megszenvedésekről, fájdalmakról, negatív érzésekről, kétségbe esésekről? Csupa olyan dologról, ami ma, akár a politika, akár a vírushelyzet okán benne van a levegőben.

Számomra nagyon fontos, hogy a gyerekeknek szóló könyvek mindig adjanak feloldozást, legyen bennük olyan kapaszkodó, ami reményt ad vagy megmutatja a kiutat, még akkor is, ha a könyv nehéz témákat feszeget vagy akár fájdalmas kérdéseket vet fel. Számomra az egyik legfőbb érték a szabadság, aminek legnagyobb ellensége a félelem. Fontosnak tartom, hogy sokféle módon jusson el a gyerekekhez az üzenet: ne félj! Ha nem félsz az ismeretlentől, a másságtól, a külvilág véleményétől, a látszattól, a veszteségtől, az egyedülléttől vagy bármi más nehézségtől, akkor sokkal nagyobb eséllyel találod meg a te valódi megoldásodat. Ez a szabadság hatalmas erő. Egy felnőttkönyv simán szembesíthet valamelyik félelmünkkel és annak következményeivel, az olvasóra bízva a következtetések levonását. Én úgy érzem, a gyerekeknek ebben még segítenünk kell egy kicsit, akár azzal, hogy végül jól végződik a történet, akár azzal, hogy megadjuk a szükséges kapaszkodókat ahhoz, hogy legyen kiút. Ez nem a gyerekek lebecsülése, sokkal inkább az életkoruknak szóló figyelmesség, hiszen az olvasás révén még csak most tanulják az életet.

+1 kérdés

A honlapján a „Felnőtteknek” menüpont alatt a rejtélyes, ám sokat sejtető hamarosan… szócska kecsegtet-e bármi konkrétummal?

Sajnos a régóta tervezett felnőttregényemet még mindig nem volt időm megírni, bár fejben folyamatosan építgetem, szóval itt egyelőre a felnőtteknek szóló novelláim közül lehet majd néhányat olvasni, illetve összegyűjtöm azokat az antológiákat is, amelyekben nekem is megjelent írásom. Nyár óta Az őrzők folytatásán, a Keresőkön dolgozom hatalmas lelkesedéssel, már majdnem készen van. Az előző részből ismert szereplők ezúttal a Seuso-kincs kapcsán keverednek egy elég szerteágazó bűnügybe, amelynek során sok minden kiderül a késő római kori Pannóniáról, a római kor szokásairól és kultúrájáról, de a nyolcvanas évekről is, miközben alapvetően a jelenben játszódik a történet, és egy éppen aktuális bűnténysorozatot kell a szereplőknek túlélniük és kinyomozniuk. Az Almának és a Drifternek is lesz folytatása hamarosan, a két másik főszereplő, Félix és Bella regényét is megírom majd. Természetesen mindkettő nagyobbacska gyerekeknek szóló kalandregény lesz, de ezúttal is valamilyen tudományterület kerül majd a fókuszba.