A pandémia hatása nyomán ritkán látott erőforrások kerültek világszerte az orvostudományi kutatóközpontokba. Ahhoz, hogy az élet visszatérjen a rendes kerékvágásába, vakcina kell, ezért a laboratóriumok sorra ütemezték át a kutatásaikat, a tőzsdék pedig beárazták a leendő oltóanyagok jelentőségét. A németországi BioNTech részvényindexe az év eleje óta megduplázta az értékét. Az amerikai Moderna papírjai – ez az amerikai cég készítette el az oltóanyagát elsőként a vírus DNS-szekvenciájának január 11-i kínai izolációja után, február 24-re – mára négyszeres árat érnek. Áramlik a pénz a tudományba, és ez óriási lökést adhat a humán gyógyászat hosszadalmas és forrásigényes kutatásainak. Ebben az ágazatban jelen lenni kivételes lehetőség az emberiség számára létfontosságú eljárások kifejlesztésében dolgozóknak.
Szívek és molekulák
Szabó Gábor Tamás annak a cégnek a kutatóorvosa, amelyre a koronavírus-fertőzés elleni vakcinafejlesztés miatt az egész világ figyel. Oltóanyaggal foglalkozik, jóllehet nem virológus, nem biológus, „csak” gyakorló kardiológus, aki amióta az eszét tudja, nyitott a világra, kíváncsi az újdonságokra. Az elmúlt évtizedben széles körű szakmai hálózatot épített, amely a tudományos élet több területéhez, a világ számos nemzetének kutatóihoz köti. A tudását olthatatlan lelkesedéssel tovább is adja: a Kardiológia Klinika kedvelt oktatójaként két éve Alma Mater kitüntetést kapott az egyetemétől.
A debreceni kardiológus az elmúlt hetekben több online előadást tartott, legutóbb a Mensa HungarIQa tagjainak. Két és fél órán át szögezte a monitorokhoz a hallgatóságát, a kérdések tucatjainak megválaszolását csak akkor hagyta abba, amikor késő este a következő „meetingje” kezdődött. Szabó Gábor Tamás nyolcosztályos gimnáziumba járt Kisújszálláson. Az idegen nyelvek közül latint, angolt, németet tanult, majd később az olasz és a francia nyelvvel is megismerkedett. Az orvosok között nem ritka művészeti érdeklődésének is teret engedett, orgonán és zongorán játszik, és a könnyűzenébe is belekóstolt. A biológia és a kémia iránti szenvedélyének elsőségét azonban semmi sem kérdőjelezhette meg. Debrecenben végzett az orvostudományi egyetemen, majd a végzős vizsgáit követően egy európai mobilitás program Németországba repítette egy évre. Ott is számos hasonló érdeklődésű kollégával kötött szoros barátságot. Orvosi pályáját az egyetem elvégzését követően a cívisváros Kardiológiai Intézetében kezdte, oktatott-kutatott.
Bekapcsolódott a nemzetközi gyógyszercégek által indított klinikai kutatásokba, eddig több tucat projektben vett részt. Egyebek között infarktusos betegeket vizsgáltak a koszorúér-megnyitás előtt és után, protokollokat állítottak föl a különféle gyógyszeres kezelésekre. Igyekezett elmélyülni a kutatások hátterében lévő mechanizmusokban, amiből a molekuláris folyamatok érthetővé váltak számára.
Finn művészkapcsolat
A szerencsés véletlenek – nevezzük sorsnak – többször játszottak szerepet a debreceni kardiológus életében. Évekkel ezelőtt egy finn származású festőművészt kezelt, és követte a felépülését. A művész kiállításokat szervezett. Kisújszálláson, az orvos szülővárosában meghonosodott egy programsorozat, amelyen a városból elszármazottak találkoztak a ma is ott élőkkel. Szabó Gábor Tamás beajánlotta a programra a finn művész munkáit, majd a tárlat megnyitóján szerepelt is. Akkor találkozott először Karikó Katalinnal – a pennsylvaniai egyetem professzorával, a BioNTech jelenlegi kutatócsoport-vezető alelnökével –, aki szintén a kisújszállási gimnáziumban végzett, majd Szegeden fejezte be egyetemi tanulmányait. Első beszélgetésük máig tartó tudományos kapcsolat kezdete lett. Rendszeres szakmai levelezés követte ezt, amelyben a kardiológus megismerkedett az mRNS, vagyis a messenger – hírvivő – ribonukleinsav terápiás jelentőségével, a kutatások irányaival.
Ugyanebben az évben a biokémikus ajánlásával meghívták a stockholmi Karolinska Intézet kardiovaszkuláris (szív- és érrendszeri) kutatócsoportjába. Ekkor azonban gyakorló orvosként még nem tudott elszakadni mindennapi munkájától, inkább folytatta betegei gyógyítását és a klinikai kutatásokat. Teltek az évek, miközben nagy tudásszomjjal olvasta a biokémikus által küldött tudományos közleményeket, köztük a Karolinskán vezetett kutatás fejleményeiről. Ott a VEGF-A (vaszkuláris endoteliális növekedési faktor) mRNS-sel történő bejuttatás hatásait vizsgálták különböző betegcsoportokban. A fő célkitűzés a sérült szívizomzat regenerációja volt.
Ugyancsak igen széles terület az mRNS onkológiai felhasználása. Az állatkísérletek már évekkel ezelőtt ígéretesek voltak, de az áttörés még várat magára. „Ha az állatok tumorjába juttatunk mRNS-t, a frissen kódolt fehérjék odahívják az immunsejteket – nyilatkozta erről Karikó Katalin a Magyar Kémikusok Lapjának áprilisi számában. – Már arra is van példánk, hogy ilyenkor nemcsak az a tumor sorvad el, amelyikbe az mRNS-t injektáltuk, hanem az áttét is.”
Tengerentúli hívás
Szabó Gábor Tamás egy kardiológiai klinikai ügyeletben a negyedik infarktusos beteget várta éppen, amikor e-mailt kapott a biokémikustól.
„Ez a levél felelevenítette bennem a dilemmát: pótolhatatlan, hogy az infarktusos betegek életét megmentsük, az életminőségüket javítsuk, de közben fontos az is, hogy olyan eljárásokat dolgozzunk ki, amelyek millióknak segíthetnek. Akkor ezen komolyan elgondolkodtam. Egész éjszaka dolgoztunk, már alig láttunk a fáradtságtól, és ezzel a munkával három emberen tudtunk segíteni. Emiatt első reflexből azt válaszoltam: igen, nagyon érdekel az a munka, amivel többeknek tudok segíteni” – emlékszik a kardiológus.
Karikó Katalin révén került kapcsolatba a New York-i Mount Sinai Egyetemmel is, ahol izgalmas kardiovaszkuláris kutatásokat folytattak mRNS-sel. Intenzív levelezés után meghívták kutatni az Egyesült Államokba, de a projekt végül meghiúsult. A biokémikus professzor mainzi munkacsoportjában ugyanakkor tavaly októberben megüresedett egy hely. Ekkor már egy pillanatot sem gondolkodott, azóta a BioNTech kutató orvosa. Ez nagy változás a munkájában. A tudomány úgynevezett manuális része, vagyis hogy miként kell az mRNS-t létrehozni, mindig is érdekelte, de a debreceni klinikán erre nem nyílt lehetősége, mivel ideje nagy részében betegeket gyógyított. Új munkakezdése előtt a debreceni Orvosi Mikrobiológiai Intézet egyik docense segítségével elmélyült a molekuláris biológiai technikák és a sejtekkel való bánásmód logikájában. Egy évvel ezelőtt ezekkel az ismeretekkel felvértezve kezdett el dolgozni Mainzban.
Óriási várakozással vett részt a tavalyi berlini mRNS-konferencián, ahol a világ vezető biotechnológiai cégei képviseltették magukat: a mainzi BioNTech (alapítva: 2008), a bostoni Moderna (2010) és az elsőként alapított mRNS-cég, a tübingeni CureVac (2001). „Döbbenetes volt számomra, hogy két évtized számos kutatása, rengeteg tudományos közlemény után mennyi kérdés van még előttünk. Sokat tudunk már az mRNS-ről, de a kép még korántsem teljes. Vagy a molekuláris háttér pontos ismeretének hiányában, vagy a célzott mRNS-terápia specifikus korlátai miatt évek alatt sem jutott egy készítmény sem III-as klinikai fázisú vizsgálatra. A koronavírus-vakcina jelenlegi fejlesztése azonban igazolja, hogy az évek alatt felhalmozott tudás már elegendő volt az mRNS terápiás felhasználásához” – mondta a kutató orvos.
Ígéretes mRNS
A világ vezető biotechnológiai cégei mRNS-kutatások tucatjait folytatják. Onkológiai és ritka betegségek kezelésére a BioNTechnek is fut I. és II. fázisú kutatása, és 2018 óta működnek együtt a Pfizerrel az mRNS-alapú influenzavakcina kifejlesztésében. Szabó Gábor Tamás olyan munkacsoportban dolgozik, ahol szinte a teljes kutatási spektrumot átláthatja. Fő célkitűzése azonban a kardiovaszkuláris betegségek kezelésére alkotott mRNS-alapú terápia. Ezen a területen a Moderna cég meghatározó, II. fázisú vizsgálatban alkalmazzák a VEGF-A-t a fentebb említett kardiális (szívizomzati) regeneráció elérése érdekében. A fejlesztést a Karolinska Intézet és az AstraZeneca gyógyszercég alapozta meg. Szerinte az „érújdonképződés”, mint a szívelégtelenség-kezelés egyik célpontja, ígéretes feltevés. A növekedési faktor célzott bejuttatása egy megfelelő szövetbe, például a szívizomzatba lokálisan azt a mikrokörnyezetet biztosítja, mint amikor a szívizomzat képződik a magzati korban. Ezzel úgynevezett érújdonképződés alakulhat ki a szövetekben.
A területnek nagyon érdekes az irodalma, meséli a kardiológus, merthogy a halaknál és a kétéltűeknél például képes regenerálódni a szív, de az emlősöknél már nem, vagyis csak a születés utáni rövid ideig. Bonyolultabbá teszi a kérdést az a tény, hogy daganatképződés esetén a tumor sok esetben szintén vaszkuláris (érrendszeri) növekedési faktort termel a minél gyorsabb növekedés és vérellátás érdekében. A szív- és érrendszeri területen egyébként még nincs olyan kutatás, amely túljutott volna a II. fázisú vizsgálaton, amikor már nagy létszámú betegpopuláción, megadott dózisban, célzott betegségben tudnák tesztelni az mRNS hatását.
„Ennek azonban szintén nem a hírvivő RNS-alapú optimális terápia az oka, hanem az, hogy még nem pontosan feltérképezett a molekuláris ismereteknek a kaszkádja, amely például egy kardiovaszkuláris betegség kialakulásában szerepet játszik” – mondja a kardiológus.
A kutató szerint az mRNS-alapú terápia számos gyógyászati eljárást forradalmasíthat. Nem véletlen, hogy sokak szerint a génterápiához fűzött reményeket a következő években az mRNS-terápia válthatja be.
