Előfizetés

Nem nyílegyenes az út a bántalmazásig

Barabás Júlia
Publikálás dátuma
2020.11.28. 14:00

Fotó: Paul Biryukov
Robbanásszerűen nőtt a családon belüli erőszakos események száma a tavaszi karantén idején, a szakember szerint szinte biztos, hogy most is sok helyen szabadul el a pokol.
„A járványügyi helyzet, a korlátozások gyutacsot adnak az amúgy sem rózsás történetnek” – kezdte Gecse-Simon Orsolya bántalmazás- és traumaszakértő supervisor. A tavaszi adatok alapján lehet következtetni, mi fog történni. Az első hullám kijárási korlátozásai alatt ugyanis a világon mindenhol emelkedett a kapcsolati erőszak mértéke. 
A karanténidőszakban robbanásszerűen megnőtt a bántalmazások száma, az európai országokban nagyjából a háromszorosára.

A járványhelyzet miatt a mindenkiben megnövekvő feszültség hozzájárulhat ahhoz, hogy erőszakos cselekmény történjen. Az éttermek, a közművelődési intézmények, a sportközpontok bezárása korlátozza a stressz levezetésének színtereit. „Az a bántalmazó, aki a napközben felgyülemlett feszültséget az edzőteremben, rosszabb esetben a kocsmában némileg levezette, most otthon engedi ki a teljes »gőzt«; könnyebben csattanhat a pofon” – mondta a szakember. Mindenkinek emeli a stresszszintjét az a bizonytalanság is, amelyet a gazdasági élet beszűkülése okoz, sokan kényszerülnek újratervezésre vagy kerülnek kilátástalan helyzetbe. Ez az időszak ráadásul „kedvez” az otthoni alkoholfogyasztásnak, a gátlások oldódása is könnyebben vezet bántalmazáshoz – tette hozzá. 

Csökkenteni a feszültséget

„Mindenkinek foglalkozni kellene azzal, hogyan lehet ezt a sok tilalommal, aggodalommal járó időszakot jól megélni, miként lehet az egyébként teljesen természetesen felgyülemlő feszültséget pozitívan csökkenteni” – hangsúlyozta Gecse-Simon Orsolya. Léteznek relaxációs technikák, sok szakember nemcsak online, de ingyenes konzultációs lehetőséget is biztosít. „Viszont csak akkor lehet valakin segíteni, ha felismeri, hogy erre szüksége van. A rendszeresen bántalmazó módon viselkedő emberek között ugyan vannak ilyenek, de viszonylag kevesen” – tette hozzá a szakember. 

Nem csak pofon

Fontos tudni, hogy nemcsak az ütés számít bántalmazásnak, hanem például az olyan, önbecsülést, önbizalmat teljesen leépítő, becsmérlő szavak is, mint például „Minek vetted fel ezt a ruhát, neked úgysem áll jól semmi?”, de az „Anyád megint milyen hülye volt!” is. Ezek, különösen ha hosszasan kapja egy, ráadásul fogékony személyiség, teljesen be tudnak épülni. Bántalmazás a kapcsolati rendszer beszűkítése, az egész életre kiterjesztett kontroll is. Az, ha valaki az online térben is figyeli áldozata tevékenységét, megakadályozza, hogy telefonálhasson. Ennek következménye lehet az egyéb kapcsolatok megszakadása, így erőszak esetén az áldozatnak nincsenek kapaszkodói, amelyek megmenthetik, és ez tragédiához is vezethet. „Sajnos végtelenül egyszerűen. 
Olyan ördögi kör ez, amibe még vírusmentes időben is nagyon nehezen és ritkán lehet beavatkozni”

– mondta a szakember.

Még nehezebb jelezni

Egy bántalmazó kapcsolatnak sajátos dinamikája van, az áldozat tudja, mikor várható a következő hullám, sőt sokan azt is „megjósolják”, mikor következik be a végzetes támadás. A ciklusok változása spirálként egyre gyorsuló ütemben, egyre drasztikusabb bántalmazásokkal jelenik meg. Ahogy halad előre a folyamat, egyre kevesebb a kilépési lehetőség és egyre nehezebb is ezt megtenni. Most az áldozatoknak most még inkább beszűkült a mozgásterük, kevesebb lehetőségük van segítséghez jutni. A kijárási korlátozásról szóló rendeletben szerepelnek kivételek, olyan esetek, amikor el lehet hagyni a lakást, de a kapcsolati erőszak miatti fenyegetettség nincs közöttük. A világ több helyén próbáltak bevezetni olyan kódokat, amelyekkel például vásárlásnál lehet jelezni a fenyegetettséget. Nálunk vannak olyan civil szervezetek, amelyek próbálnak alternatív módon segíteni, például cseten vagy olyan programokon keresztül, amelyek a beszélgetés után törlik az oldal használatának nyomait a gépről, az állami rendszerben ilyenekre nincs példa – jegyezte meg Gecse-Simon Orsolya.

Segíthetünk?

Sokan leplezik, titkolják és szégyellik, ha bántják őket, nem mernek segítséget kérni, sőt magukkal is próbálják elhitetni, nem súlyos a helyzet. Ezért is fontos, hogy a társadalom milyen választ ad a bántalmazó helyzetekre, ki tudja-e mondani azt, hogy „egyik ember nem verheti a másikat”, hogy az életünk legbiztonságosabb közegében a párkapcsolatban és a családban nem történhet meg az, hogy bárki bántja a másikat.  
Tragikus, hogy Magyarországon nincs társadalmi közmegegyezés arról, hogy senki nem élhet bántalmazó kapcsolatban.

Néha elhangzik ugyan, de az ellenkezője is, ahogy a „minek ment oda” és hasonló, áldozathibáztató kijelentések is gyakoriak a közbeszédben – mondta a szakember.
Ha nehéz is, segíteni mindig lehet(ne). Leginkább azzal, ha tudatjuk az áldozattal, ha akar, van lehetősége kapcsolódni, segítséget kérni. Sokszor már ennyi is elég. Célszerű elérhetőségeket adni, hiszen nem biztos, hogy van módja keresni. A legtöbb településen van olyan intézmény, ahol lehet szólni, ha a szomszédból váratlanul furcsa hangokat hallunk, és azt vélelmezzük, bántalmazás történik. Ilyenkor a bejelentő titokban tartása mellett ki szoktak menni a szakemberek. Sokszor már ez, a figyelem is visszatartó erejű – mondta Gecse-Simon Orsolya. 

Ki bánt?

Sok olyan személyiségvonás és tényező van a szocializációban, az életútban, a korai tapasztalatokban, amelyek előrevetíthetik a bántalmazóvá válást, de nincs nyílegyenes út vagy biztosnak tekinthető kritérium. Nagyon fontos a családi minta, a konfliktusokat kezelő megoldáskészletek, a szülők férfi-női szerepeinek működése, és sok bántalmazó volt maga is áldozat. Gecse-Simon Orsolya kiemelte, a bántalmazói magatartás nem végérvényes, ki lehet belőle lábalni. Igaz, viszonylag kevés az erre irányuló támogató program, Magyarországon nincs is. A kapcsolati erőszak valódi megoldása nem az áldozatok kiemelése,
ha lehetne foglalkozni a bántalmazókkal, közelebb juthatnánk az erőszak mértékének csökkentéséhez

– tette hozzá.

Az ENSZ 1999-ben nyilvánította november 25-ét a a nők elleni erőszak megszüntetésének nemzetközi napjává, de aktivisták már 1981 óta tartják. Magyarországon a világnap alkalmából már sok éve tartanak néma felvonulást, ez a járvány miatt idén ez elmaradt, de nagyon fontos minél többet beszélni az ilyen helyzetekről, hogy a társadalom eljusson arra a felismerésre: valamit tenni kell, nem szabad megengedni, hogy több tragédia történjen – hangsúlyozta a szakember. 

Éjjel-nappal hívható

Az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT) 24 órán keresztül hívható telefonszáma: +36 80 20 55 20

A Nők A Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület (NANE) és az IKEA például megrázó videóval kampányolt. Mint a közös közleményükben írták, az otthonnak biztonságos helynek kell lennie, ez azonban nem mindenkinek adatik meg. Jelenleg több mint 200 ezer nő él Magyarországon fizikailag bántalmazó kapcsolatban. Az Európai Alapjogi Ügynökség reprezentatív kutatása szerint körülbelül minden ötödik felnőtt nőnek volt vagy lesz élete során legalább egy olyan párkapcsolata, amelyben rendszeresen éri testi erőszak. Az adatok szerint az egész régióban lesújtó a helyzet: Közép- és Kelet-Európában a nők harmada tapasztalt fizikai erőszakot 15 éves kora óta. A lelki bántalmazás számadatai sem megnyugtatóbbak, a magyar nők 49 százaléka volt már lelki vagy szóbeli erőszak áldozata. A NANE segélyvonalára (+36 80 505 101) évente körülbelül kétezer hívás érkezik, a tavaszi lezárások alatt ez a duplájára emelkedett.
„A Covid-19 miatt elrendelt korlátozások következtében nőhet a családon belüli erőszak kockázata. Ne hagyjuk, hogy megtörténjen!” – olvasható az Egészségügyi Világszervezet (WHO) magyar közösségi oldalán. A felhívás szerint az érintett azonnal kérjen segítséget, az ingyenes segélyvonalat (+36 80 205 520) a hét minden napján 0-24 óráig lehet hívni. Azt ajánlják, a bántalmazott készítsen tervet, hova, milyen átmeneti otthonba tud menekülni.
Egy másik posztjuk arra a megdöbbentő adatra hívta fel a figyelmet, hogy a WHO európai régiójában 4 nő közül 1 erőszak áldozatává válik. Azt kérik, aki teheti, december 10-ig, az Emberi Jogok Világnapjáig narancs színű ruhadarabbal fejezze ki együttérzését. 

16 Akciónap

A 16 Akciónapot 1991 óta világszerte a nők elleni erőszak felszámolásának világnapja és a december 10-én tartott emberi jogok világnapja között rendezik meg. A kampány, amelynek fő célja a nők elleni erőszak minden formájának felszámolása, az emberi jogi alapelveket követi, így a nők elleni erőszak megelőzése, az áldozatok védelme és az elkövetők felelősségre vonása fontos üzenetei az eseménysorozatnak. A 16 Akciónap cselekvésre hív a hatékony és szakszerű állami, intézményi, hatósági fellépés érdekében és teret ad arra, hogy a csatlakozók kifejezzék szolidaritásukat, támogatásukat az áldozatok felé – olvasható a kampány honlapján, ahol az idei - online - eseményeket is meg lehet találni.

A gyerekeket se!

Mint megírtuk, az UNICEF új jelentése szerint a járvány következtében a gyermekbántalmazások száma is megnövekedett. A világon egymilliárd gyereket érint évente a szexuális, fizikai vagy pszichológiai erőszak, közülük 40 ezernek ez az életébe kerül. A járvány alatt becslések szerint akár 30 százalékkal is nőhetett a gyermekbántalmazási esetek száma. 
Az UNICEF Magyarország felmérése szerint bár a legtöbb ember (83%) nem tartja elfogadhatónak, hogy a szülő fizikai fenyítéssel „nevelje” gyermekét, a megkérdezettek 38 százaléka szerint egy-egy pofontól nem lesz baja a gyereknek. Ugyanennyien értenek egyet azzal a kijelentéssel, hogy a gyerekeknek elsősorban kötelességei vannak, nem jogai. A felmérés résztvevőinek többsége (66%) szerint a szülőnek joga van belenézni a gyereke telefonjába, személyes üzeneteibe.

A kutyasétáltatás is fertőzésveszélyes lehet

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2020.11.28. 11:43

Fotó: Creative Touch Imaging Ltd. / NurPhoto / AFP
Azt a kutatók sem tudják, hogyan terjeszthetik az ebek a betegséget, de nem árt az óvatosság.
A kutyatartók 78 százalékkal nagyobb eséllyel kaphatják el a koronavírus-fertőzést – derült ki egy spanyol kutatásból, amelyről a brit Metro nyomán a HáziPatika számolt be. A tudósok szerint ennek fő oka az, hogy a kutyák „összeszedhetik” és terjeszthetik a vírust azzal, hogy fertőzött felületekkel majd pedig a gazdáikkal érintkeznek. Azt ők sem tudják, hogyan terjeszthetik az állatok a betegséget, de találtak már koronavírusos házi kedvenceket, igaz, nem voltak tüneteik, és nem is pusztultak el attól, hogy a kórokozó jelen volt a szervezetükben.
A tanulmány, amelyet a Granadai Egyetem és az Andalusian School of Public Health kutatói készítettek, az Environmental Research című folyóiratban jelent meg. A 2086 résztvevő megkérdezésével készült felmérés arra az eredményre jutott, hogy a válaszadók 4,7 százaléka, vagyis 98 ember esett át a fertőzésen, a fertőzésveszély szempontjából a legkockázatosabb tevékenységek az online bevásárlás, az irodába járás, a koronavírusos beteggel egy háztartásban élés, illetve a kutyasétáltatás volt, ami 78 százalékkal növelheti a koronavírus-fertőzés kockázatát a tudósok szerint.
A szokásos óvintézkedések – a távolságtartás, a maszkviselés és a rendszeres kézmosás – mellett ezért kutyasétáltatás közben is fontos kerülni a zsúfoltabb helyeket, most nem célszerű „bandázva” sétáltatni, viseljünk kesztyűt, ne simogassuk más kutyáját, és ne hagyjuk másoknak sem, hogy a mienkhez nyúljanak. Ne engedjük az ebnek, hogy más kutyák ürülékét szaglássza, mert bár egyelőre nincs elég tudományos bizonyíték arra, hogy ez is hozzájárulhat a vírus terjedéséhez, a tudósok szerint lehetséges. Séta után fertőtlenítsük a póráz fogantyúját, és a kutya lábát is mossuk meg.

Védelem helyett szabad rablás – Viszik az utolsó kavicsot is

Hargitai Miklós
Publikálás dátuma
2020.11.28. 09:00

Fotó: Shutterstock
Utat enged az egyik legveszélyeztetettebb természeti erőforrás, a kavics utolsó hazai tartalékai kitermelésének a kormány, saját korábbi álláspontjával szembefordulva.
Amikor nyolc éve az Illés-féle koncepció megfogalmazódott, egy olyan ombudsmani állásfoglaláson alapult, amely összegyűjtötte, milyen problémák vannak Magyarországon a felszíni kavicsbányászattal. A teljesség igénye nélkül: tájsebeket hoz létre, a bányagödrökbe beszüremlő víz sérülékennyé és a szennyezésre érzékennyé teszi a felszín alatti vízbázisokat, maga a kavics pedig egy meg nem újuló természeti erőforrás, amely fokozódó tempóban tűnik el. Ráadásul nem csak a magyar építőipar igényei miatt (mióta Ausztriában gyakorlatilag lehetetlen felszíni bányát nyitni, egyre több magyar kavicsot importálnak az osztrákok; a magyar kavicsbányákból minden tizedik teherautó az osztrákokhoz gurul). A témához a Levegő Munkacsoport is hozzászólt, kifejtve: a kockázatok közül talán a legsúlyosabb a kavicsbányatavak vízháztartás-befolyásoló hatása: egyedül Pest megyében egy Velencei-tónyi felületű ilyen kisebb-nagyobb mesterséges vízfelület van; az együttes párolgási veszteségük egy nyári napon elérheti a 20 ezer köbmétert naponta, ami már egy közepes magyar város ivóvízszükségletével egyenlő. Negatív hatással van a kavicsbányászat a talajvízszintre is, ez a trend Pest megye déli részén, a Kisalföldön, a Szigetközben és Miskolctól délre, a Sajó egykori törmelékkúpján riasztóan felgyorsult. Ahogyan az ombudsmani jelentés fogalmaz: „A többletpárolgás elszívó hatást vált ki, így a környező mezőgazdasági területek alatt a talajvíz szintje csökken. Sokkal nagyobb terület károsodhat azonban, mint amekkora a bányatelkek tényleges, engedélyezett, összességében már sok ezer hektáros területe. Ez az ország azon területein is így van, ahol sok, illetve nagy kiterjedésű tó keletkezett. A bányászat hatására létrejött tavak a talajvíz-mérlegre negatív hatással vannak, mivel a szabad vízfelületről több víz párolog el, mint az eredeti felszínről. Ez a talajvíz szintjét csökkenti. Az elvégzett hatásvizsgálatok szerint a bányák külön-külön nem okoznak 10 cm-nél nagyobb talajvízszint-süllyedést, de például a Pesti-síkság térségben a tavak olyan sűrűn helyezkednek el, hogy valószínűsíthető egy jelentős regionális depressziós tér kialakulása. (...) Ha a bányák száma tovább nő, és az éghajlat szárazodik, elkerülhetetlen a szigorúan védett vegetáció degradálódása is.” Hasonlóan súlyos következmény a termőföld pusztítása is: mint az ombudsman rámutatott: „Sem a földtulajdonos gazdák, sem az önkormányzatok nem tudnak ellenállni a nyersanyag-kitermelésben érdekelt csoportok nyomásának az adott szabályozási környezetben (…) Magyarországon hiányzik annak a szabályozása, hogy az átlagosnál jobb minőségű termőföldet csak kivételesen lehet a mezőgazdasági művelésből véglegesen kivonni.” Márpedig a szóban forgó szabályozási környezet azóta tovább romlott: a kormány újabb termőföldvédelmi garanciákat törölt a bányatörvényből, a mostani javaslat pedig tovább könnyíti a kutatást, és azt is, hogy az ígéretes lelőhelyeket az állam megszerezze, majd továbbadja annak, akinek szeretné. Az új törvényjavaslat legaggasztóbb kitétele ugyanakkor a folyóvizekhez kapcsolódik. Eddig a mederszabályozási célból kitermelt kavics jogilag továbbra is meder-alapanyag maradt, maga a tevékenység pedig nem számított bányászatnak. A kitermelt anyag a nemzeti vagyon része volt, azt tehát a kitermelő nem vihette el, hanem másutt vissza kellett töltenie a folyóba. Ennek könnyen érthető oka van: a Duna és néhány mellékfolyójának a határokon túli belépcsőzése miatt drasztikusan csökkent a Magyarországra érkező hordalék, a meder pedig mélyül – nyaranta visszatérően alig jut víz például a paksi atomerőmű üzemvízcsatornájába a medermélyülés miatt, de hasonló gond mutatkozhat rövidesen az értékes ártéri erdők, például Gemenc mellékágrendszerénél is. Most ezeket a korlátokat is feloldják, vagyis a folyókból kitermelt nyersanyag szabadon vihető prédává válik, amelyre még a bányászati törvény sem vonatkozik, vagyis az állam járulékot sem kap utána. Ezt semmilyen gazdasági vagy környezetvédelmi érvvel nem lehet megindokolni: a magyar állam egy szűk, politikaközeli vállalkozói kör érdekében állami javakról mond le úgy, hogy a szabályozásváltozás folytán keletkező környezeti károkért neki kell helytállnia. Közben pedig az alternatíva, vagyis a kavics-szükséglet jelentős hányadának kiváltására képes építési és bontási törmelék felhasználása érdekében az elmúlt években semmi sem történt. Nem születtek meg a hiányzó szabványok, nem kezdődtek el a feldolgozást segítő beruházások. A törmeléket (gyakran veszélyes hulladékkal keverve) sokszor a bányászat okozta tájsebek féllegális feltöltésére, vagy, mint a napokban történt, egy bányató betemetésére használják.