A magyar kormány gátolja az európai agrárium zöldítését – Interjú Rodics Katalinnal, a Greenpeace szakértőjével

Ha az emberiség ragaszkodik a jelenlegi élelmiszertermelési módszerekhez, nemcsak a természet és a környezet, de a saját pusztulását is okozza – mondta Rodics Katalin, a Greenpeace biodiverzitás kampányfelelőse.

Szakértők szerint a jelenlegi mezőgazdálkodás az egyik okozója a klímaváltozásnak. Nem túlzás ez a vád?

Nem. Jelenleg a nagyüzemi mezőgazdaság elképesztő mennyiségű növényvédőszert, műtrágyát használ. Legalább ekkora gond, hogy hatalmas területeken monokultúrás növénytermesztést folytatnak itthon és a világban egyaránt. Ha valaki végigjárja a magyarországi mezőgazdasági területeket, óriási búza-, napraforgó-, repce-, kukoricatáblákat láthat. Ennek a gazdálkodásnak a hatásait erősíti a nagyüzemi állattenyésztés és az élelmiszer alapanyagok nagy távolságra szállításával együtt járó környezetszennyezés. Hogy csak egy példát említsek, az európai és a magyar állattenyésztő gazdaságok Dél-Amerikából vásárolják a takarmányban felhasznált szója nagy részét, vagyis több ezer kilométerről szállítják ezt a terményt a fölhasználókhoz. Talán kevesebb figyelmet kap az a tény is, hogy a szója, de az olajpálma, avokádóültetvények és egyéb haszonnövények termesztése miatt folyamatosan irtják az amúgy is egyre fogyatkozó őserdőket. Ez a jelenlegi élelmiszerelőállítás, a termeléssel, szállítással, a talaj műtrágyaterhelésével, az üvegház hatású gázok kibocsátásának majd 50 százalékáért felelős. Ezt ismerte föl az Unió és 2019. októberében végre megszületett a „Zöld megállapodás”. A most tárgyalás alatt álló Közös Agrárpolitikai Programból sajnos az Európai Parlamentben, egy nagykoalícióval, a nagyüzemi lobbinak sikerült a zöld programot kihalványítani és sok pozitív javaslatot elvetettek a Bizottság reformcsomagjából. Az unió agrárbiztosa, Janusz Wojciechowski is úgy nyilatkozott, hogy az EP által elfogadott program távol áll a „Zöld megállapodás” céljaitól. Ebből is látszik, hogy az európai döntéshozatalban is döntő szava van a vegyipari, nagyüzemi mezőgazdasági lobbiknak.

Ennek mi a jelentősége?

A szakértők arra figyelmeztettek, ha nem tudjuk a 1,5 Celsius fok alatt tartani a Föld átlaghőmérsékletének emelkedését, akkor visszafordíthatatlanná válik a klímaváltozás.

Gyakran hivatkoznak a szakértők a biológiai sokféleség megőrzésére is. Ez miért olyan fontos?

A biológiai sokféleség, az élővilág sokszínűsége adja a földi élet stabilitásának alapját. Éppen ennek az élővilágnak a pusztulásában játszik főszerepet a jelenlegi nagyüzemi mezőgazdaság. Az arányok érzékeltetésére: az ENSZ égisze alatt 150 ország, több száz tudósa által végzett vizsgálat szerint a szárazfölddel és a tengerekkel, óceánokkal együtt, ma már a Föld felszínének háromnegyedét az emberiség átalakította. A világ eddigi legnagyobb összehangolt vizsgálata megállapította, hogy a jelenleg ismert nagyjából öt millió fajból egy milliót fenyeget a kipusztulás 10-15 éven belül. Ha ez bekövetkezik, a természetben a tápláléklánc bonyolult rendszere és más tényezők miatt, néhány évtizeden belül további fajok halhatnak ki millió szám. Összeomlik az emberiséget is fenntartó élővilág. Az ENSZ kormányközi szervezetének ajánlása szerint minden ágazatnak úgy kell átalakulnia, a támogatási rendszerekkel együtt, hogy a biológiai sokféleség megőrzése, helyreállítása legyen a legfontosabb szempont. Ezért is döntött az Európai Unió a „Zöld megállapodásról”. Ehhez kellene az összes döntést, stratégiát, támogatási rendszert illeszteni.

Milyen konkrét lépések történtek?

Az Európai Tanács, a környezetvédelmi miniszterek tanácsa már elfogadta a biológiai sokféleség védelméről szóló európai stratégiát. A magyar kormány azonnal jelezte, nem ért egyet a program bizonyos részeivel. Azzal, hogy az unióban 2030-ig a mezőgazdaság által művelt területek negyedén ökológiai, természetközeli módszerekkel termeljenek élelmiszert és 50 százalékkal csökkentsék a növényvédőszerek használatát. Emellett szintén a felére kell mérsékelni a jelenlegihez képest a műtrágyák okozta talajkárosodást. Ez azért is fontos, mert a kemikáliák pusztítják a talaj élővilágát. Márpedig a talaj élővilága alakítja ki azt a humuszréteget, aminek döntő szerepe van a növények számára felvehető tápanyagok megteremtésében és a talaj vízmegtartó képességének biztosításában.

Mire hivatkozott a magyar kormány?

A fő érv az volt, hogy ha elfogadják az uniós javaslatot, az eleve végrehajthatatlan és ellehetetlenülnének a magyar gazdák. Véleményem szerint ez nem igaz. A nagy nemzetközi műtrágya- és növényvédőszerelőállító és vetőmagcégek érdekeit képviselte most is a magyar agrárminiszter. Sajnos az is meghatározó volt, hogy a környezetvédelmi miniszterek között Magyarország esetében az agrárminiszter képviselte az élővilág védelem kérdéskörét is. Mint köztudott, nálunk megszüntették a környezetvédelmi minisztériumot és leépítették a természetvédelem évtizedek alatt felépített és nagyon hatékonyan működő intézményrendszertét is. Az ágazat az agrárminisztérium fennhatósága alá került, és a szakemberek többségét eltávolították a rendszerből. Kizárólag az ipari mezőgazdaság érdekeit veszik figyelembe, pedig hosszú távon az élelmiszerelőállítás érdekei azonosak a természet megőrzésének céljaival, a „zöldítéssel”.

Agrárközgazdászokkal, termelőkkel beszélgetve úgy tűnik, a szakminiszter nincs egyedül a véleményével. Nem lehet, hogy nekik van igazuk és az uniós megállapodás bedöntheti a magyar mezőgazdaság egy részét?

A mezőgazdaságnak is érdeke a zöld program, a vegyszerek használatának csökkentése. Úgy lehetne igazán hatékonyan termelni, ha ép a talaj, tiszták a vizek és a levegő. Van egészséges élővilág, beporzó rovarok. A vizsgálatok azt is igazolták, hogy a mezőgazdasági kártevők 95 százaléka féken tartható lenne a természetes ellenségeikkel. Csakhogy a rovarirtó szerek válogatás nélkül ölnek, s a kártevők mellett a minket segítő, őket pusztító fajokat is megölik. Emiatt egy ördögi kör alakult ki, s egyre több mérget kell fölhasználni a földeken. Mára a repülő rovarok 60 százaléka tűnt el a világon, s nem csak a beporzó rovarokat tizedelte meg a vegyszerhasználat. Márpedig a beporzó rovarok hiánya drámai hatással van a mezőgazdaságra és az élelmiszertermelésre is. A rovarvilág ritkulásával a madárvilág is szegényedik. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület kutatásai szerint az uniós csatlakozás óta 30-40 százalékkal csökkent a mezőgazdasági területeken élő madárfajok létszáma, de például az őshonos szürke fogoly, illetve mezei pacsirta állomány több mint 90 százalékkal csökkent alig tizenöt év alatt, és a fecskék 2025-ig eltűnhetnek Magyarországról! Sokkolóan drámai kép.

Mi akadályozhatja a zöldülést?

Ha nem egy nemzetközi vegyszerlobbi uralná itthon és a világban a mezőgazdaságot, akkor hosszú távon összeilleszthető lenne a természetvédelem a mezőgazdaság érdekeivel. A támogatási rendszer átalakításával pedig ösztönözni lehetne a gazdákat az környezetkímélő termelésre.

Egy másik vélemény, hogy az ökogazdálkodással nem lehetne elegendő élelmiszert termelni még a hazai lakosságnak sem?

Számos tudományos kutatás, de az ENSZ mezőgazdasági és élelmezési világszervezete, a FAO felmérése, de egy uniós vizsgálat szerint sem állja meg a helyét ez az indok. Ezek szerint is az emberiség számára az egyetlen út az életben maradásra, ha átáll az ökogazdálkodásra, a helyben termelésre és fogyasztásra, ha visszaszorítja a nagyüzemi állattenyésztést, és kevesebb élelemiszer menne veszendőbe. Ezzel a termelési móddal lehetne több és egészségesebb élelmiszert előállítani a Földön, akár 10-12 milliárd ember számára is. Persze megkerülhetetlen az egyes emberek felelőssége. Mindezt nagyban segítené, ha nem pazarolnánk annyit és változtatnánk étkezési szokásainkon. Például nem ennénk annyi húst! A világ mezőgazdasági területeinek 75 százalékán ugyanis a nagyüzemi állattenyésztés számára termelnek takarmányt. Éppen az agyonvegyszerezett, monokultúrás, a nagy húsfogyasztást támogató módszerekkel. Ráadásul Magyarország kiváló talaj adottságai miatt különösen alkalmas lenne a termelési mód megváltoztatására. Talajtani szakemberek véleménye alapján a mezőgazdasági területeink 80 százaléka alkalmas az ökogazdálkodásra. Arról nem is szólva, hogy a természetközeli mezőgazdaság növelné a vidék megtartó erejét, amire minden politikai irányzat szívesen hivatkozik és százezres nagyságrendben teremtene helyben munkahelyeket. Kétségtelen, hogy a jelenlegi uniós támogatási rendszer jelentősen hozzájárult a természetet pusztításához. Az eddigi reformkísérleteket a nagyüzemi lobbi rendre megakadályozta itthon és Európában egyaránt. Magyarország mezőgazdaságilag művelt területeinek alig 6-7 százalékán folytatnak ökogazdálkodást. A példaképnek tekintett Ausztriában ez az arány a 90 százalékot is meghaladja. Több más nyugat-európai országban is jóval nagyobbak az ilyen a területek, és ezért megfizethetőbbek is az egészséges termékek. Nálunk a piacoktól távoli kisebb gazdaságok csak a szállítási költségek miatt is drágábban kénytelenek kínálni az öko-termékeket. Egyébként óriási exportlehetőségeink is lennének. Felmérések alapján az európai lakosság 80 százaléka szívesebben fogyaszt ökológiai módszerekkel előállított élelmiszert. Hazánkban is hasonló a helyzet a Greenpeace által elvégzett közvéleménykutatási adatok szerint. Ezé az élelmiszerelőállításé a jövő. Például Franciaországban néhány éven belül a teljes közétkeztetésben kizárólag öko-élelmiszereket lehet majd fölhasználni.

Mi ébreszthetné rá az embereket és a politikusokat arra, hogy elértünk a falig?

Talán most ez a Covid-19 világjárvány sokak szemét kinyitja. A Föld már adott vészjeleket arról, hogy hová vezethet a természetpusztítás. Ilyen jelzés volt a HIV vírus megjelenése, a madárinfluenza vagy az Ebola pusztítása. Tudományos tanulmányok sora bizonyította, hogy a klímaválságnak, a biológiai sokféleség drámai szegényedésének és a járványok kitörésének közös a gyökere. Ez pedig a földhasználat alapvető megváltozása az elmúlt 30-40 évben. Egyebek mellett az erdők irtása, a vizes élőhelyek tönkretétele, az agyonvegyszerezett mezőgazdaság, a vadon élő állatok egyre nagyobb mértékű kereskedelme. Betolakodtunk a természetes élőhelyekre, megkönnyítve a vírusok és egyéb kórokozók terjedését a haszonállatok és az emberek között. Becslések szerint ezres nagyságrendben léteznek olyan vírusok, amelyek egyelőre még csak a vadon élő gazdaállatokban találhatóak, de bármikor a mostanihoz hasonló, vagy még pusztítóbb járványokat okozhatnak. A természet ellen harcolunk, de ezt a háborút az emberiség el fogja veszteni – mondta az ENSZ főtitkára. Ha nem változtatnunk, az emberiség története tragikus véget érhet.