A megoldás hete

Azt állította Orbán Viktor (a lengyel miniszterelnökkel folytatott tárgyalásai után), hogy „ami az asztalon van, jogállamisági vita alatt, az nem (…) a jog uralmát, hanem a többség uralmát teremtené meg… Én nem tehetem ki Magyarországot annak a kockázatnak, hogy egyszerű többséggel Magyarországra kényszerítsenek olyan álláspontokat, amelyeket a magyar emberek nem tudnak elfogadni”.

Ezzel szemben a tény az, hogy egyszerű többséggel semmilyen álláspontot nem kényszeríthetnek ránk az EU-ban. A jogállamisági szankciókhoz ugyanis minősített többség kellene. Orbán persze azt szeretné, ha csak egyhangú határozattal lehetne megállapítani a jogsértést, ebben az esetben ugyanis a magyarok és a lengyelek egymást védve vétózhatnának. De ha a miniszterelnök ennyire nem hajlandó elfogadni a (minősített) többségi elvet Európában, akkor vajon miért alkalmazza ugyanezt a magyar parlamentben? Nem kivételesen, hanem állandóan és gátlástalanul.

Azt állította Orbán (ugyanebben a nyilatkozatában), hogy a válság miatt létrehozott uniós segélycsomagból „nem kapnánk egy fillért se, futnánk mások kockázatát, és közben az a pénz, ami Magyarországra jön, hitelből származik. Ezért Magyarországnak semmilyen vesztesége nem származik abban az esetben sem, ha nem jön létre az európai válságkezelési alap”.

Ezzel szemben a tény az, hogy 15-16 milliárd eurót kapnánk belőle, aminek a fele vissza nem térítendő támogatás, a másik fele pedig olyan hitel, amilyen kedvezőt Magyarország egyedül soha nem lenne képes fölvenni. Ha ez nem veszteség, akkor bizonyára Orbán Viktor saját zsebből fizeti a magyar költségvetésnek a kieső összeget. Megvárjuk…

Azt állította továbbá a miniszterelnök (ugyanebben a témában, de már szokásos, pénteki rádióinterjújában), hogy „nem akarok kompromisszumot kötni (…), hanem arról van szó, hogy találjunk egy megoldást”.

Ezzel szemben a tény az, hogy a megoldás általában kompromisszum. Ha nem az, akkor diktátumnak szokták nevezni. Tessék választani.

Azt állította ezenkívül Orbán (ugyancsak a Kossuth rádióban), hogy a Nyugat már bevándorló-országokból áll, de „mi ne nyugatosodjunk, ne csináljunk magunkból bevándorló társadalmat, ne álljunk át a multikultira”.

Ezzel szemben a tény az, hogy már ezer éve átálltunk, hiszen Szent István a pogány magyarokat átállította a nyugatos, keresztény útra. Kár lenne visszamenni a Volga mellé.

Azt állította végül Orbán Viktor (azzal kapcsolatban, hogy a Project Syndicate nevű nemzetközi véleményportál nem közölte válaszát Soros György cikkére), hogy ilyen a baloldali véleményszabadság: „a saját hangjuknak mindig van tere, aki pedig vitatkozik velük, azt meg valahogy félreteszik, elhallgatják, nem vesznek róla tudomást”.

Ezzel szemben a tény az, hogy a Project Syndicate nem újság, ahol a megbírált egy-egy cikkre általában válaszolhat. Magyarországon viszont még az adófizetők pénzéből fenntartott, közszolgálatinak hazudott médiában is csak a kormány véleménye hangzik el. „Aki pedig vitatkozik velük, azt meg valahogy félreteszik, elhallgatják, nem vesznek róla tudomást”.