Előfizetés

Csak a magyar kormány bünteti a településeket

Kósa András
Publikálás dátuma
2020.11.30. 08:30

Fotó: FRANCOIS LENOIR / AFP
Egyetlen térségbeli kormány sem vont el forrásokat az önkormányzatoktól a koronavírus-járvány okozta gazdasági krízisre hivatkozva, sőt, volt amelyik még támogatást is nyújtott a helyhatóságoknak a központi költségvetésből.
Az Orbán-kabinet a „járványhelyzetben elvárható közteherviselésre” és szolidaritásra hivatkozva egyebek mellett elvonta a helyhatóságoktól a gépjárműadó rájuk eső részét, ingyenessé tette a parkolást, miközben négyszeresére emelte az általuk fizetendő szolidaritási adót, és a központilag elrendelt tömegközlekedési járatsűrítés terheit sem kompenzálta. Ezzel nem csak a Visegrádi 4-ek (Lengyelország, Szlovákia, Csehország és Magyarország) országai között maradt egyedül, hiszen még a védekezésben „laboratóriumnak”, vagy „példának” tekintett Ausztria is teljesen más utat követ. Pedig egyébként – Szlovákia kivételével – politikai szempontból is hasonló a helyzet az érintett országokban, mint nálunk: a főváros vezetése ellenzéki szerepben van a központi kormánnyal szemben. Ehhez képest Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnöknek (vagy inkább az őt a háttérből irányító Jaroslav Kaczynskinek, a kormányzó Jog és Igazságosság Párt elnökének) eszébe sem jutott hasonló plusz terheket kiróni a helyhatóságokra. Igaz, ebben szerepet játszhatott akár az is, hogy az abortusztörvény szigorítása miatt már így is hatalmas a felháborodás a kormánnyal szemben és a jellemzően inkább ellenzéki vezetésű nagy-, és közepes városokra kivetett gazdasági intézkedések csak tovább fokoznák a kormánnyal szembeni ellenállást. Szlovákiában sem merült fel, hogy a kormány plusz terhekkel sújtsa a helyhatóságokat, sőt, az önkormányzatok az igazolt helyi-adó kiesés kompenzálására még eseti jelleggel kérhetnek is pénzt a központi költségvetésből. Szlovákiában az elmúlt hetekben amiatt alakult ki vita, mert Igor Matovic kabinetje nem volt hajlandó átvállalni a helyhatóságoktól a minden felnőtt lakosra kiterjedő országos tesztelés költségeit. Csehországban és Ausztriában még plusz támogatást is nyújtott a kormány a járványhelyzet miatt bajba került önkormányzatoknak. Csehországban egy nyári törvénymódosítás nyomán a kormány minden felnőtt lakos után 47 eurónyi (körülbelül 16500 forint) támogatást fizet a helyhatóságoknak. (Igaz, egy személyi jövedelemadó módosítás nyomán, az ottani szuperbruttó bérek megszüntetésével viszont bevételkiesést is elszenvednek az önkormányzatok, de ez nincs összefüggésben a járvánnyal.) Ausztriában szintén kormányzati segítségre pályázhattak az ottani önkormányzatok, erre szeptember végéig a Wiener Zeitung cikke szerint összesen 42 millió eurót fizettek ki 214 helyhatóságnak, a legkülönfélébb célokra, szociális helyiségek felújításán át alsóbbrendű utak rendbetételéig. Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter lapunk kérdésére a kormányinfón azt mondta, a 2021-es költségvetésben 16 százalékkal nő a helyhatóságok állami támogatása, így a kormány is segít a bajban lévő önkormányzatoknak, de „a római jog óta érvényes alapelv a közteherviselése a bajban”. A kormány célja pedig az, hogy a gazdasági növekedést mielőbb újraindítsa, ez az érdeke az önkormányzatoknak is. Van még egy ügy, amiben az említett kormányok más utat követne, mint a magyar: a válság okozta szolidaritásra hivatkozva egyik országban sem csökkentették a pártok állami támogatását. Idehaza ezt még áprilisban a felére vágta meg a kormány a 2020-as évet tekintve, a Népszava kérdésére Gulyás Gergely azt mondta a Kormányinfón, hogy 2021-re „nincs ilyen terv egyelőre”.

Ha 2022-ben is veszít az ellenzék, nem lesz több esélye

Kósa András
Publikálás dátuma
2020.11.30. 08:00

Fotó: Erdős Dénes / Népszava
A 2022-es választás lesz az ellenzék utolsó esélye: ha zsinórban a negyedik választást is elbukják, ráadásul összefogással, akkor nem marad semmilyen politikai innovációs lehetőség a számukra – Vermes Ádám, a Méltányosság Politikaelemző Központ munkatársa.
A választási törvény módosítása után a közös lista maradt az ellenzék egyetlen lehetősége, ha valóban tartani akarja magát ahhoz a vállalásához, hogy 2022-ben csak egy jelölt áll majd a kormánypárti indulóval szemben. Ez azonban növeli az ellenzék esélyeit, vagyis adódik a kérdés: miért így módosították a jogszabályokat a kormánypártok?
Egyelőre nem látszik, mi a Fidesz valódi célja. Az biztos, hogy több párt esetében is gondot okozhat, hogy jelentősen csökkent a mozgástér a 2022-es választást megelőző ellenzéki tárgyalásokon. Az is egyértelmű, hogy a kormánypártok teljesen keresztülhúzták a kisebb, de önálló indulásra készülő pártok - elsősorban a Magyar Kétfarkú Kutya Párt - stratégiáját. A változtatás ugyanakkor nem tűnik racionális döntésnek abból a szempontból, hogy a közös listával nagyobb az ellenzék esélye a győzelemre. Éppen ezért arra számítok, hogy a kormány az utolsó pillanatban módosít még a választási törvényen, szerintem például a választókerületek egy részét is átszabják majd.

Milyen módosítások jöhetnek szóba?
„Elengednek” pár ellenzéki szavazókörzetet, de cserébe „fideszesítenek” néhány jelenleg billegőnek számítót. Ezzel még nehezebbé tennék a győzelmet az ellenzék számára, pedig a rendszer már most is torzít a kormánypártok javára.

Az ellenzék közös listára kényszerítése azt jelzi, hogy a kormánypártok stratégiájának alapja a „gyurcsányozás” lesz 2022-ben is. Ez mennyire lehet hatásos?
Már valóban látszik, hogy a „Gyurcsány listája”, és a „Soros listája” lesz a Fidesz-kommunikáció alapja. Innen nézve persze a választókerületek átrajzolása nélkül is érthető a választási törvény módosítása. Ez a taktika viszont csak a lemorzsolódó fideszes szavazók körében működhet hatásosan, de a passzív választókat, akik nem is foglalkoznak a politikával, nehéz lesz vele mozgósítani. Őket már nem érdekli, mi volt tizennégy - 2022-ben tizenhat - évvel korábban. Ugyanígy nem alkalmas ez a stratégia a fiatalok meggyőzésére sem. Ehhez képest Gyurcsány Ferenc a fiatalok körében mára képes lett egy olyan képet felépíteni magáról, ami teljesen más, mint a 2006-os.

Mit kezdhet a Fidesz Budapesttel? Egyre inkább látszik, hogy a fővárosról lemondtak a kormánypártok. Ezt támasztja alá az is, hogy több magasan jegyzett fideszes politikus is jelezte, nem indul egyéniben Budapesten. Fürjes Balázs kormánybiztos révén ugyanakkor rendszeresen mézet is csöpögtet a kabinet a fővárosnak, például bizonyos fejlesztések átvállalásával. Ez azonban már csak azt a célt szolgálja, hogy a vidéki Fidesz-szavazók felé tovább erősítsék a képet: az „alkalmatlan, tehetetlen” Karácsony Gergely főpolgármesterrel és csapatával szemben a kormány viszi előre az ügyeket a fővárosban.

Vidéken mennyire hatásosan tudják így csökkenteni Karácsony Gergely támogatottságát? Szerintem jelentősen, különösen azok körében, akik nem tájékozódnak ellenzéki médiából és nem is járnak Budapesten. A helyi iparűzési adó elvonása körüli vita is szolgálhatja ezt a célt, a főpolgármester például kénytelen volt azt nyilatkozni, hogy enélkül leállna a tömegközlekedés Budapesten, ami szintén a várost irányító ellenzéki koalíció kormányzóképességébe vetett bizalmat erodálhatja. Szerintem a választások szempontjából döntő lesz, hogy a Fidesz képes-e a jelenleg passzív, a táborához nem tartozó választói csoportokat meggyőzni, el kell menniük szavazni és meg kell akadályozniuk a „kormányképtelen ellenzék” győzelmét. Vagy épp fordítva: az ellenzék meg tud-e győzni olyan szavazókat, akik passzívak ugyan, de nem ellenségesek velük szemben.

A kormánykritikus politikusok gyakran beszélnek arról, hogy a csalódott fideszeseket is meg kellene győzni arról, érdemes az ellenzékre szavazni. Van bármi esélye ennek a stratégiának?
Ebben nem hiszek. Nincs meggyőzhető csalódott fideszes szavazó. A Fideszből kiábrándultak vagy otthon maradnak 2022-ben, vagy ismét a kormánypártokra szavaznak, hiába csalódtak bennük valamiért. Ez a csoport az ellenzék számára nagyobb létszámban elérhetetlen. Ettől függetlenül az ellenzéknek – ha nyerni akar – sokakat kell meggyőznie a jelenleg passzív választók közül. Ehhez viszont nagyon erős kampány kell, amelyhez az ellenzéknek meg kell teremtenie saját nyilvánosságát. A Brexit-népszavazás például megmutatta, hogy ilyen alternatív módszerekkel olyanokat is sikerült - igaz ott a populista jobboldalnak - mozgósítania, akik akár évtizedek óta nem vettek részt semmilyen választáson.

Több felmérés szerint is az ellenzéki pártok támogatottsága beérte, vagy minimálisan előzi a Fideszét. Ez a járványkezelés miatt van?
Biztos, hogy ennek nagy szerepe van a tendenciában. Tavasszal azt láttuk, hogy a járvány miatt több kormánynak erősödött a népszerűsége, mert a védekezésben óhatatlanul is melléjük álltak a szavazók. Ez jól ismert jelenség. Most azonban a Fidesz nem tudta elkerülni, hogy a járvány miatt csökkenjen a népszerűsége, augusztus óta ez egyértelmű tendencia.

Ez hosszabb távon is érvényesülhet? Ezt még nem lehet megmondani: ha tavaszra sikerül visszaszorítani a járványt és lesz vakcina is, akkor akár teljesen meg is fordulhat a trend. Amíg a valódi kampány el nem kezdődik, csak jelzésértékűek a támogatottsági adatok. A kampánykezdet pedig hagyományosan a választási évet megelőző október 23-át jelenti. Az akkori pártpreferenciák lesznek majd igazán fontosak. Addigra elvileg meglesz az ellenzék közös listája, a 106 közös egyéni induló és a közös miniszterelnök jelölt.
Igen, és furcsa módon ez akár gyengítheti is majd az ellenzéket. Most még mindenki azt lát bele ebbe a képletbe, amit szeretne, ami neki tetszik. Ha meglesznek a konkrét nevek, ha az egyes ellenzéki választó számára világos lesz, hogy a kedvenc pártja politikusa nem kapja meg azt a szerepet, amit az illető szeretett volna, csökkenhet a lelkesedés.

Ön szerint is ez az utolsó esélye a jelenlegi ellenzéknek? Ebben a formában biztosan. Ha zsinórban a negyedik választást is bukják, ráadásul teljes összefogással, akkor már tényleg nem marad semmilyen politikai innovációs lehetőség a számukra.

Erőltetett menet a haderőfejlesztésben

Batka Zoltán
Publikálás dátuma
2020.11.30. 07:30

Fotó: Clemens Niesner / AFP / dpa Picture-Alliance
A százmilliárdos modernizálás egyik legfőbb célja, hogy Magyarország legalább addig kitartson, amíg megérkezik a NATO-támogatás. A régióban egyre többet költenek fegyverkezésre.
Nemcsak a Magyarország, hanem az egész közép-európai régió dolgozik a saját hadserege megújításán – derült ki a Stockholm International Peace Research Institute (SIPRI) nyilvántartásából. Románia például 2019-ben, Lengyelország pedig már 2018-ban megfelelt annak a NATO-elvárásnak, amely szerint a katonai büdzsének el kell érnie a GDP 2 százalékát. Magyarországon hivatalosan 1,6 százalék (a NATO becslése szerint 1,33 százalék) ez a szint, de a kormányzati ígéretek szerint 2024-re átlépi a 2 százalékot is. A védelmi kassza növekedésének ütemét jelzi, hogy Szlovákia a 2019-es 1,1 százalékról egy év alatt felével növelte a katonai költéseit, 1,6 százalékra emelve azt.
Szenes Zoltán nyugállományú vezérezredes, volt vezérkari főnök, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára is úgy látja, Magyarország nem lóg ki a térség államai közül a hadsereg modernizációjával. Szerinte a várhatóan 2028-ig kiépülő lánctalpas nehézfegyverzet miatt a Magyar Honvédség jelenleg valamivel jobb képességekkel rendelkezik, mint Ausztria, Horvátország vagy Szerbia hadereje, ugyanakkor a román, lengyel, valamint a balti államok hadsereg-modernizációja előrébb tart. Ezekben az országokban ugyanis már évekkel korábban elkezdődött az új eszközök megvásárlása. Az sem véletlen, hogy leginkább az Oroszországhoz közelebb lévő NATO-tagállamok gyorsították fel a fejlesztést: a térségi haderőreform a 2014-es krími megszállás következménye.
Az Orbán-kormány az eredetileg 2026-ig tartó Zrínyi haderőfejlesztési programot már 2030-ig tervezi, egyelőre ismeretlen büdzsével. Becslések szerint az eddig lekötött, valamint – részben – leszállított tételek értéke már megközelíti a kétezer milliárd forintot, és még messze nem látszik a haderőfejlesztés vége. Ráadásul nemcsak a „vasat” azaz az eszközt kell megvásárolni, hanem csaknem ekkora befektetést jelent a háttértámogatás kiépítése (szervizháttér logisztikája, infrastruktúrája), valamint a megfelelő kezelőszemélyzet kiképzése.
A haderőbeszerzés menetét szakmai forrásaink úgy írták le, hogy alapvetően a katonai vezetők határozzák meg, pontosan milyen paraméterű eszközökre van szükség, de az már politikai döntés, hogy az igények alapján kivel kötnek üzletet. A kabinet tehát a high-tech haditechnikával együtt külpolitikai támogatást is vásárol magának: a beszerzések segítették Magyarország német, amerikai, brazil, valamint török kapcsolatait is.
A hadsereg modernizációja egyébként az orbáni erőpolitikával párosítva aggályokat váltott ki, mert sokak szerint veszélyes, ha az autoriter vezetés fegyverkezéssel párosul. Erre erősítettek rá az olyan politikusi nyilatkozatok, miszerint a magyar lesz „Közép- Európa egyik meghatározó hadereje” vagy – ahogyan Orbán Viktor kormányfő fogalmazott – az ország NATO nélkül is meg tudja védeni magát. Utóbbi megállapítás egyébként biztosan nem igaz, de ez nem is cél: a NATO alapját jelentő Washingtoni szerződés szerint ugyanis külső támadás esetén az az elvárás, hogy a NATO-segítség megérkezéséig az országnak fel kell tudnia tartóztatni a támadót.
Szenes Zoltán lapunknak azt mondta, a NATO-nak a globális terrorizmus elleni háború időszakában leginkább expedíciós elvárásai voltak, így Magyarország is azt vállalata, hogy könnyű fegyverzetű dandár felszerelést vásárol. Az akkori évek fő vezérelve az volt, hogy a nagyhatalmak közötti reguláris háborúk kora lejárt, a kisebb, helyi konfliktusok „kezelésében” pedig a lánctalpas haderő helyett sokkal inkább a mozgékonyabb gumikerekes járműveké lesz a jövő. Ezen változtatott jelentősen az orosz birodalmi ambíciók újraébredése. Ráadásul – mint szakmai forrásaink emlékeztettek – a krími fronton arra eszmélt a NATO, hogy az orosz hadsereg már nem az az orosz hadsereg, mint ami volt, a putyini haderőnek jól felszerelt harci alakulatai lettek. Az orosz nyomulás nyomán egyre inkább előtérbe került az új elrettentési és védelmi doktrína, amely szerint a tagállamoknak képesnek kell lenniük önálló védekezésre is, ehhez pedig közép-és nehézfegyverzetre van szükség. Ennek megfelelően változott az ország vállalása is: 2028-ra egy nehézpáncélos dandárt kell kiállítani az országnak harckocsikkal, önjáró nehézlövegekkel, lánctalpas gyalogsági harcjárművekkel. A nehézpáncélos erő fejlesztése melletti másik érv az volt, hogy ugyan jelenleg még középtávra sincs háborús forgatókönyv a térségre – NATO szövetséges, valamint részben uniós államok veszik körül Magyarországot –, ám az eltelt évek nagypolitikai hajtűkanyarjai azt sugallták: megjósolhatatlan, hogy mi lesz 10-20 év múlva. Márpedig egy modern, azonnal bevethető, harckocsikkal rendelkező haderő kialakítása nem megy egyik napról a másikra, így a legyártás és a kezelőszemélyzet kiképzése is évek kérdése. Az is legalább négy-öt év mire a hadsereg kellőképpen kitapasztalja az új eszközöket, és azok „becsiszolódnak” a magyar hadigépezetbe.

Időhúzásra elég lehet a fejlesztés

A magyar nehézpáncélos arzenál zömét a Varsói Szerződés időszakából megörökölt, a mai, modern harci környezetben teljesen elavultnak számító szovjet eszközök adták: T-72-es tankok és BTR-80 és 80A páncélozott szállító- és harcjárművek. A T72-es tank harcértéke mára gyakorlatilag lenullázódott, az iraki és szíriai háborúk ugyanis bebizonyították, hogy nyílt terepen védtelen a páncéltörőkkel szemben, ráadásul a városi harcászatban is gyenge a bevethetősége. Az eszközök javítása, felújítása (például a becsapódó lövedék hatására kifelé robbanó, úgynevezett reaktív páncélzattal való felszerelése) az orosz fegyverembargó miatt nehézkes lett volna. A magyar haderőben eddig rendszeresített páncélozott csapatszállító BTR-80-asok (eredetileg orosz belügyi egységeknek kifejlesztett) páncélzata sem véd a modern páncéltörőkkel szemben, továbbá terepjáró-képességük alacsony, hajlamosak beragadni a sárba. Mobil önjáró lövegei pedig lényegében nem voltak a magyar haderőnek, jelenleg csak vontatott D-20-as ágyútarackok állnak hadrendben. Az ukrán háború ugyanakkor megmutatta, hogy a vontatott lövegek használata ma már életveszélyes: a telepítéshez szükséges negyedóra ugyanis bőven elegendő volt ahhoz, hogy még az első lövés előtt megsemmisítsék az ukrán lövegeket. Az eddig megrendelt és részben leszállított eszközök pontosan arra alkalmasak, amire a szakmai megnyilvánulások utaltak: ideig-óráig fel tudnak tartóztatni egy külső támadást, valamint a hadrendben tartásuk elbizonytalaníthatja a támadó felet.

Mire használhatók az eszközök?

Szenes Zoltán szerint a NATO Észak-atlanti Tanácsának döntése következtében a magyar kormány dönthet arról, hogy a vállalása keretében vett felszerelést hol és mikor alkalmazza. Ennek megfelelően az eszközök – így például a műszaki – mentőjárművek és a hídvetők – békeidőben, katasztrófavédelmi célokra is felhasználhatók. A most beszerzett páncélozott harcjárművek egy része a NATO Pápai bázisrepülőterén állomásoznak a nehézszállító eszközökkel – a 77 tonnás szállítókapacitású C17 Globemaster repülőgépekkel – együtt, ezek elméletileg – nemzeti felhatalmazás alapján – expedíciós célokra is használhatók. Szakmai vélekedések szerint ugyanakkor nem valószínű, hogy a NATO rászoruljon a magyar nehézpáncélosokra. Minden további nélkül bevethetik viszont a magyar képességeket a térségben, például egy részüket vasúton gyorsan el lehet juttatni a környező országokba. Ám a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy a NATO azt várja el a tagországoktól, amit eddig is: támadás esetén addig védjék a területüket, amíg a NATO-főerők a helyszínre nem érkeznek. További kérdés, hogy a magyar nehézpáncélos haderő, milyen kiegészítőket kap majd. Nem tudni például, hogy a felderítő drónokkal szemben milyen elhárítóképessége lesz a haderőnek, de az sem világos, hogy milyen eszközökkel és hogyan bővülne a magyar radarkapacitás. A kulcskérdés – ami legalább annyira fontos, mint a harceszközök beszerzése – az, hogy sikerüljön megfelelően képzett, műszaki és informatikai ismeretekkel, angol és német nyelvismerettel felvértezett irányítószemélyzetet képezni. Jelenleg ugyanis meglehetősen magas, 20-30 százalék közötti a fluktuáció a magyar hadseregben.