migráció;Szenegál;

Európába szöknek a szenegáli halászok, mert éhen halnak

A 233 ezer fős Mbourban három lehetősége volt az embernek, ha a megélhetését szerette volna biztosítani: a földimogyoró-feldolgozás, a halászat és a turizmus. A koronavírus-járvány a turizmust ölte meg, az ipari halászat pedig a hagyományos szenegáli halfeldolgozóipart. A város tengerpartján korábban pezsgett az élet, most tele van üres halászhajókkal, csak néha fut ki egy-egy csónak, de ők már nem halászok, hanem jellemzően embercsempészek. A többségében fiatal férfiak munk híján Európában szeretnének szerencsét próbálni, ezért rengetegen szállnak a csempészek csónakjaiba, hogy azok a Spanyolországhoz tartozó Kanári-szigetekre vigyék őket.

A XIX. század elején merült fel először az ötlet, hogy alagutat kellene készíteni a La Manche csatorna alatt. 1880-ban mindkét oldalon elindult a fúrás, de a britek inváziótól tartva leállították a munkát. A brit oldalról később még kétszer nekifutottak, de mindkét alkalommal abbahagyták a munkát gazdasági nehézségek miatt. Az 1980-as években aztán újra meglett a kölcsönös politikai akarat, így Margaret Thatcher brit miniszterelnök és François Mitterrand francia államfő 1986-ban aláírta a Canterbury egyezményt, ami lehetővé tette az építkezést. Az alagútrendszert csak 1994-ben nyitották meg, de 1990 december 1-én a két szemben haladó furat már összeért.