Megkönnyebbült? Kósa Lajos szerint a Fidesz nem támogatja a az iparűzési adó eltörlését.
Gulyás Gergely viszont úgy fogalmazott: a kormány még nem döntött az iparűzési adó felfüggesztéséről. Ebből még bármi lehet. A főváros semmilyen változtatást nem tud elfogadni. Ebben a fillérre kifeszített működési keretben teljesen feléljük a tartalékainkat. Nem az idei vagy jövő évit, hanem az elkövetkező három évét. Ha ehhez képest csökken az adóbevétel akár csak 10 százalékkal, akkor csődbe jutunk. Ráadásul ez a 10 százalék olyan kicsi segítség lenne a mikro- és kisvállalkozásoknak, hogy észre sem vennék. A közszolgáltatások hiányát viszont annál inkább. A jól működő infrastruktúra a gazdaság alapja.
A budapesti iparkamarának is voltak ötletei, a főváros tárgyalt is velük. Azután Nagy Elek elnök egy konferencián úgy fogalmazott, hogy nem tudják vállalni, hogy politikai célokat szolgáljanak. Karácsony Gergely pedig lemondta a részvételt. Mi történt?
Nehéz erről higgadtam beszélnem. Az iparkamarák úgy fogalmaztak meg javaslatokat, hogy nem látják át mélységében az önkormányzati gazdálkodást. Parragh László meg sem keresett bennünket, a budapesti kamara igen. Leültünk tárgyalni, majd a végén aláírtunk egy öt pontos megállapodást, amelyben az iparűzési adó felfüggesztésének elutasítása is szerepelt. Még aznap éjjel megjelent egy kamarai közlemény, miszerint ők nem akarnak a kormány dolgába beleszólni. Ebből egyértelműnek tűnik, hogy Nagy Elek választotta a politikai utat.
Összegezték már az idei járvány, válság, illetve kormányintézkedések okozta veszteségeket?
Még mindig mozgó célpont, hogy a kormány megszorításai mennyit vesznek el a fővárostól Az már bizonyos, hogy 2020-21-et nézve 38 milliárd forinttal növekszik a főváros által fizetendő szolidaritási hozzájárulás. Eddig 6 milliárdot költöttünk járványügyi védekezésre. Néhány fejlesztési projektre az érvényes támogatási szerződés ellenére sem kaptuk meg pénzt a kormánytól. Ide sorolható a Pannon Park 4,5 milliárd forintja, illetve a buszbeszerzés 3,2 milliárdja. Az utóbbira rárakodó 200 milliós árfolyamveszteséget is a fővárosnak kell lenyelnie. A kormány eltörölte a cégek iparűzési adó feltöltési kötelezettségét, emiatt több tízmilliárd forinttól esik el a főváros. Ráadásul mostantól ez mindig hiányozni fog. Ha mindezekkel nem kellene számolnunk, akkor 60 milliárddal több lenne a kasszában. S ebbe nem számoltuk be a kukaholding folyamatos elmaradását, ami lehúzza a köztisztasági ágazatot, a tavaszi kormányzati intézkedések, például ingyenes parkolás negatív hatását, illetve a többszörösére emelkedő közműadót, aminek következtében a vízművek jövőre várhatóan veszteségbe fordul. És persze ott a gazdasági válság hatása, amely önmagában leradírozza a bevételeinket.
Milyen hatással lehet a fővárosi költségvetésre a hulladékkezelésre, illetve az elektronikus jegyértékesítésre vonatkozó koncessziós törvény?
A fővárosi közlekedési cég bevételeire gyakorolt hatását most még nehéz megítélni, hiszen nem tudjuk mennyi lesz a fizetendő jutalék. A jelenlegi 5 százalék elég nagy elvonás, versenykörülmények között a tizede elég lenne. A szemétbiznisz esetében az is előfordulhat, hogy nem változik semmi és az FKF ugyanúgy alvállalkozója lesz a koncessziós jogot elnyerő cégnek, amely nem fizeti ki, mint most a kukaholding. Szerintem nincs olyan vállalkozás ma Magyarországon, amely egyedül képes lenne ezt a feladatot egyedül ellátni. Az FKF-nek vélhetőleg jut szerep az új rendszerben is. Ettől még nem az a jó megoldás, hogy a kukaholdingot úgy szünteti meg a kormány, hogy privatizálja a szemetet.
Az eredeti menetrend szerint még az idén elfogadják a jövő évi költségvetést. Hogy állnak?
A december 16-i közgyűlésre, ami furán hangzik, hiszen jelenleg a főpolgármester gyakorolja a közgyűlés jogait, benyújtjuk a költségvetési tervet. A főpolgármester minden frakcióval egyeztet és azután hozza meg a többség által támogatott döntését. A belső egyeztetéseken már túl vagyunk, az eddig beérkező javaslatokban konszenzusra jutottunk.
Ha jól értem, akkor az első körös egyeztetésből kimaradt a Fidesz.
Elsőként valóban a közgyűlési többséget biztosító frakciókkal konzultáltunk, hiszen először annak az oldalnak a támogatását kell megszerezni. De még előttünk vannak a társadalmi egyeztetések is, bár a Fővárosi Érdekegyeztető Tanáccsal már októberben ismertettük a jövő évi pénzügyi kereteket. Akkor azt is elmondtuk, hogy béremelésre nem látunk fedezetet a jövő évi költségvetésben, viszont nem készülünk a közszolgáltató cégek feladatainak változatlansága mellett csoportos létszámleépítésre sem.
Ezek szerint a budapesti fürdőket üzemeltető BGYH szabályt erősítő kivétel marad?
A városvezetés továbbra is úgy gondolja, hogy a dolgozók védelme a feladatunk, így a többi közszolgáltatónál nem készülünk tömeges elbocsátásra. A BGYH végül 84 alkalmazottjától válik meg, de őket sem egyszerűen utcára tettük, hiszen aki igényelte, annak kerestünk helyet másik fővárosi cégnél, illetve a Budapest Esély révén segítettünk a váltásban. Az egyeztetések most már egyéni szinten zajlanak. A korábban bejelentett cégösszevonás legfeljebb vezetői szinten jelent elbocsátást.
Készülnek további átszervezésre, cégösszevonásra?
Nem. Az összevonásból kimaradt cégek ugyanis piaci alapon működő társaságok, nonprofit szervezetek, illetve részben külföldi tulajdonosuk van.
Mennyi megtakarítást remélnek az öt társaság egy holdingba tömörítésétől?
Ez nagyban függ attól, hogy a közös beszerzések, az alvállalkozói kör megrostálása, a szinergiák kihasználása milyen eredménnyel jár. De az bizonyos, hogy jövőre 4 milliárddal kevesebb pénz jut nekik. Azt sem hallgathatom el, hogy a pénzhiány miatt kevesebb közszolgáltatást tud megrendelni a főváros. Elmaradnak például a közvilágítási fejlesztések, akár kevesebbszer söprik az utcát, ritkásabban ültetik a violákat a köztereken, hogy csak néhány példát említsek. A közszolgáltatási szerződéseket is a decemberi közgyűlés tárgyalja. Most zajlanak a filléres egyeztetések arról, hogy miképpen férnek be a cégek a szűkített költségvetésükbe. Olyan mértékűek a kormányzati elvonások, hogy ezt már nem lehet „kimozogni”. Ha a vártnál jobban alakulnak az iparűzési adóbevételek, akkor menet közben emelhetjük a kereteket. De attól tartok, hogy a válság még mélyebb lesz.
A legnagyobb költségvetési teher évek óta a közösségi közlekedés, aminek az idén a járvány is betett. Számítsunk járatritkításra?
Kétségtelen kockázatot vállalva a 2019. évi tényadatokkal számoltunk a közösségi közlekedés számainak jövő évi tervezésénél. Közben ugyan volt egy béremelés a BKV-nál, de ez még kezelhető lenne a fejlesztések újabb eltolása árán. Ennél aggasztóbb a jegyárbevétel zuhanása. Hetente félmilliárd forint esik ki, már 23 milliárd forint mínusznál járunk. Ha nem áll vissza legalább tavalyi szintre az utasszám, akkor ez komoly költségvetési kihívást jelent. Az idén 17 milliárd forintot kellett beletolni a cégbe. 2021-ben azonban az ilyen célokat szolgáló teljes költségvetési tartalékkeret 15 milliárd lesz. S nem lesz több. A közszolgáltatási intézmények finanszírozásába, a fejlesztésekbe 79 milliárdot kell beletölteni a folyó bevételeken, az uniós támogatásokon és fejlesztési hitelkereten túl.
Honnan teremtik elő ezt a pénzt?
A beruházásokra félretett meglévő saját forrásból. A főváros újratárgyalta az Európai Fejlesztési Bankkal a hitelfelhasználási szabályokat, amelynek eredményeként a korábbi 50 százalék helyett, elég 10 százalék önrészt biztosítani a fejlesztésekhez. Az így felszabaduló forrásokat működésre fordíthatjuk. Már az idén is hozzá kellett nyúlni a tartalékhoz részben a szolidaritási hozzájárulás összegének 12 milliárdos emelése miatt. Most számba vettük minden fillérünket és arra jutottunk, hogy csak akkor tudjuk finanszírozni a működésünket 2021-ben, ha mindent felélünk. Az idén az eredeti tervek szerint a folyó évi bevétel a működési kiadások 95 százalékára lett volna elég. Jövőre csak a 80 százalékára. Ezt a hiányzó 20 százalékot a 2022-23-24-re félretett tartalékból tudjuk előteremteni. Vagyis jövőre feléljük a következő három évet. S még így is, ha csak az iparűzési adónál bármi megbicsaklik, vagy valaki úgy gondolja, hogy bármennyit még el lehet vonni, akkor végünk van.
Elég sok a kockázati pont. Gondolom egyetlen új beruházás sem indul jövőre.
Elindul a Lánchíd-rekonstrukció, elkészül a Blaha Lujza tér, befejezzük az uniós projekteket, készülünk a Merlin Színház és a Budapest Galéria megvalósítására. Másra lényegében nem futja.
Ezek szerint örömmel lemondanak a kormány által átvenni szándékozott projektekről?
Az öröm furcsa kifejezés ebben az esetben. Még folynak a tárgyalások. A budai fonódó villamos folytatásának terveit átadjuk, erre ugyanis korábban sem volt pénz. A Biodóm, a rakpart és a sikló ügye még nem dőlt el. De mindez túlmutat a konkrét projekteken. Itt Budapest függetlenségéről van szó. Van egy város, amelynek vannak bevételei, fejlesztési tervei és egy demokratikusan megválasztott vezetése és most az a kérdés, hogy ez a demokratikusan megválasztott vezetés maga dönt arról, hogy milyen irányba fejleszti a várost vagy van egy külső erő, amely a pénz nyelvén beszélve mondja meg, hogy mit tehet és mit nem. Mire ad vissza pénzt és mire nem. A járvány és a kormány teljesen kifeszítette a várost. A kormánypárt pedig semmilyen szinten nem tolerálja Budapest szuverenitását. Lehetnek persze közös metszéspontok, mint például a rakpart felújítása. Hadd hozzak egy példát: a munka világában akkor beszélünk kizsákmányolásról, amikor a munkavállaló azt gondolja, hogy a megélhetése csak úgy biztosított, ha lemond a jogairól, hogy megmaradjon az a kevéske nyomorúságos egzisztenciája, ami még van. Az önkormányzatok esetében is egyértelmű a helyzet: ha egy települést megfosztanak minden bevételi forrásától, akkor hiába van demokratikusan választott vezetése, többé nem független. Az diktál, aki a pénzt adja.
Nem ez történik már most is?
De helyes az, hogy ez történik? Miközben a kormány szuverén, mert tud pénzt csinálni, például kötvénykibocsátással, forrásokat tud szerezni az uniótól, pénzt elvonni a településektől, közben az önkormányzati rendszer mindezt nem tudja megtenni, vagyis semmiféle függetlensége sincs. Nem szakmai alapon döntünk arról, hogy hol legyen még közvilágítás, hanem a szűkös pénzügyi
keretekre tekintettel. Holott lenne mód a bevétel növelésére, például a multicégeket sújtó újrakezdési adóval, ami a járvány és a jelenleg meglehetősen igazságtalan társadalmi újraelosztás haszonélvezőit kényszerítené némi szolidaritásra. A kormány azonban erre is nemet mond.
Mit tehetnek azon kívül, hogy ezt újra és újra elmondják?
Egyelőre meg tudjuk védeni a morális cölöpöket, Nagy kérdés, hogy mi lesz akkor, ha a főváros működése finanszírozhatatlanná válik egy újabb kormánylépés okán. Erre nyilván kevés lesz egy erős Facebook-poszt és két tévés szereplés.
Mindez az önkormányzatiság felszámolásában vagy kiszolgáló szervezetté silányításában csúcsosodhat ki?
A dolgozói kizsákmányolás is akkor teljesedik ki, ha a dolgozó feladja, nem érdeklik többé a jogai, az egzisztenciális biztonságért cserébe hajlandó követni a felülről érkező utasításokat. A magyar önkormányzatiság akkor ér véget, amikor az önkormányzatok feladják. A kormány, Parraghok és kamarák mondhatják azt, hogy bocsássunk el embereket. De mit érünk el ezzel? Ezek az emberek nem tűnnek el. Csak legfeljebb máshol, mondjuk a szociális ellátórendszerben jelennek meg. Szerintem ez már függetlenségi dilemma. A városvezetésnek az a dolga, hogy megvédje az itt élőket, ha kell a saját kormányukkal szemben is.
