Földügyek

A magyar miniszterelnöknek, mint tőle magától tudjuk, nincsenek üzleti ügyei. Földügyei sincsenek, csak a feleségének, a vejének, meg az avatarjának lett az ő miniszterelnöksége alatt akkora birtoka, ami mellett mondjuk Horthyé egy szerényebb jobbágyteleknek tűnne.

Mindez úgy jön ide, hogy kiderült: nem nyugdíjas állás az Orbán-kormányban földügyekkel foglalkozó kormánytagnak lenni. És nem csak most, amikor Nagy János helyettes államtitkárt elvitték a rendőrök alapszintű korrupciós cselekmények gyanúja miatt. Nagy amatőr volt: a gyanú szerint saját zsebre árulta a befolyást, ezt pedig a rendszer nem tűri. Nem a befolyás árulását, a közjavak politikai érdek alapú szétosztogatását; az, amint Lánczi András kormányideológus rávilágított, a Fidesz legfőbb politikája. A saját zseb itt a vízválasztó, pontosabban az, ha valaki úgy töltögeti a sajátját, hogy közben elfelejti megfizetni a császárnak, ami a császáré.

Ott van például a fideszes földcsaták hadvezére, a volt államtitkár Bitay Márton Örs. Neki a haja szála sem görbült, pedig pontosan az ellenkezőjét csinálta annak, amit a Fidesz nyilvánosan hirdetett – t. i. az állami földek jó kétharmadát fideszes oligarchák, családtagok és strómanok zsebébe pakolta át. Bitayt olyannyira nem háborgatják, hogy épp a napokban vásárolhatta meg az egyik kormányközeli think tanket, a Strategopolist. Hogy miből, az talány, de hát van az a mondás a nyomtató lóról meg a száj bekötéséről.

Kontrasztként érdemes megnézni, mi lett Ángyán professzorral, a második Orbán-kormány földügyekben szintén érintett államtitkárával. Neki ugyan még az ellenségei szerint sem tapad egyetlen négyzetméternyi elsíbolt föld, egyetlen forint sem a kezéhez, viszont szóvá tette, hogy talán nem kellene ilyen nyíltan szétlopni az ország földvagyonát. Nos, neki nemcsak a pályáját, hanem a szellemi örökségét is szétverte a hatalom.

Hármójuk sorsából pedig pontosan összerakható, mi az, ami a fent lévők szerint még belefér, és mi az, ami nem.