Előfizetés

Igaz mese a holokausztról

Csepregi Evelyn
Publikálás dátuma
2020.12.09. 09:37

Nem könnyű megválaszolni a kérdést, miként lehet gyerekek számára megközelíthetővé tenni a holokauszt témáját, ám egy most megjelent mesekönyv épp erre tesz kísérletet.
Tamar Meir izraeli szerző Francesco Tirelli fagylaltozója című, Yael Albert grafikus rajzaival megjelenő, Budapesten játszódó mesekönyve nyolc-tizenkét éves gyerekeknek szól, és megtörtént eseményeken alapul. A héber, olasz, angol és cseh nyelvre lefordított mű az Infopoly Alapítvány gondozásában, Erzsébetváros önkormányzatának támogatásával magyarul is megjelent, közösségi összefogással: a történetet Szilágyi Erzsébet és Papp-Kovács Krisztina tanárnők vezetésével a Lauder Javne Középiskola és a Scheiber Sándor Gimnázium diákjai fordították héberről magyarra. A történet szerint Francesco Tirelli 1926-1948 között élt Budapesten, és olasz fagylaltosként dolgozott. A második világháború alatt sem tért vissza hazájába, bízva abban, hogy olasz állampolgárként nem eshet baja a magyar fővárosban. S ez idő alatt életeket mentett: külső-erzsébetvárosi fagylaltüzletében zsidó gyerekeket és felnőtteket bújtatott, élelmezett 1944-45 telén. Mintegy húsz ember rejtőzött a bezárt fagylaltosüzletben, akik a szigorú körülmények ellenére is megtartották a zsidó szokásokat – érdekesség, hogy a hanuka abban az évben is december 10-én kezdődött, akár 2020-ban –, s az egyik gyerek, Péter arra is rájött, miként készíthetnek hanukiát (a hanuka ünnepén használatos gyertyatartót) az üzletben fellelt eszközökből. A háborút mindannyian túlélték, s a történetben szereplő kisfiú Mayer Péter később Izraelben Jichak és kémiaprofesszor lett, majd a könyv szerzője, Tamar Meir apósa. Francesco Tirellit Giorgio Perlascához hasonlóan budapesti embermentő tevékenységéért a Világ Igazai között tartja számon a jeruzsálemi Jad Vasem intézet, 2008 óta. A szerző Tamar Meir így nyilatkozott a könyv megszületéséről: „Rájöttem, hogy apósom és Francesco Tirelli története minden gyermek és szülő számára értékkel bír. És emellett fontos nyitány lehet a holokauszt bonyolult történelmi időszakának megismeréséhez. Próbáltam ezt érzékenységgel és óvatosan megtenni. Tökéletes? Nem. Egy tökéletes világban nem lenne holokauszt, és nem kellene azon gondolkodnunk, hogyan meséljük el gyermekeinknek annak létezését. De akár akarjuk, akár nem, a világunkban, aminek a holokauszt is a része, a felnőttek felelőssége, hogy segítsék gyermekeiket a holokauszt fogalmának megértésében.” Infó: A könyvről bővebben a www.infopoly.info weboldalon tájékozódhatnak.  

Kultúra a karanténban

H. K.
Publikálás dátuma
2020.12.08. 10:30

Fotó: ©Tristram Kenton
A kijárási korlátozások és a rendezvénystop napjaira otthonról elérhető kulturális programokat ajánlunk.
Royal Balett Az 1904 és 1988 között élt táncos koreográfus, Sir Frederick Ashton az angol balett „szülőatyja”, aki szerint a táncművészet legfőbb feladata, hogy a zenét lefordítsa a mozgás formanyelvére, és mindezt szépséggel és humorral fejezze ki. Az Enigma variációk (Barátaim képen belül) az ő egyfelvonásos balettje, az eredeti zenére, Edward Elgar Enigma variációk című művére. A darabot 52 évvel ezelőtt a Royal Ballet mutatta be, majd minden ezt követő évtizedben újjáélesztették. Most online is látható. Enigma variációk 20.00 Royal Opera House Stream    Valódi közszolgálat A hazai televíziózás abszurditása, hogy az egyik leginkább a közt szolgáló műsor kereskedelmi csatornán látható. A Házon kívül-ben ma a hazai egészségügyről lesz szó.  „Nem biztos, hogy szeretném, hogy az édesanyámat így ápolják és ilyen ellátást kapjon” – ezt egy fővárosi kórház COVID-osztályán dolgozó nővér nyilatkozta a műsornak. Hivatalosan nem mesélhetne arról, milyen körülmények között ápolnak és gyógyítanak, és miért nem képesek minden beteget rendesen ellátni, ám ő mégis megtette. Borzalmasnak nevezte a kórházi állapotokat, pedig szerinte mindent megtesznek a betegekért. Bár az egészségügyben dolgozók csak külön minisztériumi engedéllyel nyilatkozhatnak a munkakörülményeikről, a nővéren kívül sokan mások is elmesélték, mennyiben más az élet a legtöbb kórház falain belül, mint amit a kormányzati kommunikáció mutat. Házon kívül 23.50 RTL Klub Karácsonyt várva A Liszt Ferenc Kamarazenekar a Müpából élőben közvetített koncertjén Bach: Dicsérjétek az urat mindenütt című egyházi kantátája, Handel Óda Anna királynő születésnapjára és B-dúr Concerto grossója, Beethoven B-dúr vonósnégyese, Telemann D-dúr koncertszonáta trombitára és kamarazenekarra című műve hangzik el. Trombitán Boldoczki Gábor működik közre, szopránt Zemplényi Eszter énekel.  A koncert ingyenes, ám a zenekar arra kéri közönségét, ha tehetik, a jegyekre szánt összeggel támogassák a Semmelweis Egyetem II. Számú Gyermekgyógyászati Klinikájának Őrzők Alapítványát. Liszt Ferenc Kamarazenekar koncertje 19.30. a Müpa honlapján és YouTube csatornáján.

Zsenilesen

Csákvári Géza
Publikálás dátuma
2020.12.08. 10:30

Fotó: Netflix
Orson Welles eleinte titkolt alkotótársa és a harmincas-negyvenes évek Hollywoodja az Aranypolgár parafrázisában, a Mank-ban.
Fenomenális vállalás a Mank – először ez a gondolat fogant meg bennem David Fincher legújabb rendezését látva. A film a Netflix úgynevezett presztízs-alkotása, azaz A produkció, amellyel az Oscar-versenyre készülnek és a kiválasztott nagyon híres és kvalitásos rendező szabad kezet kap. David Finchernek pedig az a zseniális ötlete támadt, hogy előveszi a huszonnégy éves csodagyerekként nyilvántartott Orson Welles-t, aki az RKO stúdiótól szabad kezet kapott arra, hogy készítsen bármit, bármilyen alkotótárssal. Hát, persze, hogy az Aranypolgárról van szó. Nyilván az lett volna a legegyszerűbb megoldás, hogy Fincher készít egy Orson Welles-monográfiát, klasszikus hollywoodi módon, kellő nosztalgiával. Így már előre elkönyvelhette volna az Oscart, mivel az álomgyárban imádják a saját magukról készült, könnyedebb hangvételű filmeket. A rendezőt azonban nem Welles érdekelte, hanem Herman J. Mankiewitz, akiről az átlagember nem feltétlenül tudja első gondoltara pontosan, hogy kicsoda (hiszen számos Mankiewitz dolgozott a filmtörténetben), ám a Mankból kiderül, hogy Hollywood egyik legérdekfeszítőbb zsenije volt. Az írók, aki újság- és drámaíróból lett a kor legjobban fizetett forgatókönyvírója a hangosfilmek megjelenése után, aki számos forgatókönyvön dolgozott, még több szkriptet  javított névtelenül, köztük az Óz, a nagy varázslóét. És, persze, élete műve az Aranypolgár forgatókönyve, amit úgy írt – jó pénzért –, hogy nem írják ki a nevét szerzőként. Később azonban, amikor a film megjelenését tervezték, meggondolta magát és követelte, hogy tüntessék fel forgatókönyvíróként, mert dühítette, hogy Orson Welles „mindenesként” hirdette magát. A forgatókönyvírók akkoriban alakuló és egyre erősödő szakszervezetén keresztül elérte, hogy társ-szerzőként szerepeltessék, az 1942-es Oscar-díjkiosztón pedig ő is, és Welles is kapott külön-külön szobrot, miután az Aranypolgár a nevezését díjra váltotta. Ezután Mank még évekig mondta el minden létező fórumon, hogy Welles egy betűt nem írt a forgatókönyvbe. Ez már önmagában is nagy sztori, de Fincher sokkal mélyebbre jut. Egyrészt remek karakter tanulmány – a forgatókönyvet a rendező testvére, David Fincher jegyzi, tehát egy író írt a másik íróról. El is hangzik a kritika az emberiességet nem ismerő stúdió executive-tól: „bármire képes lett volna, ha valamire feltételek nélkül koncentrálna”. Mank azonban súlyos alkoholizmussal küzdve is páratlan érzékenységgel megáldott lelkiismeretes zseni. Fincher mesteri húzása, hogy miközben Mank az Aranypolgár forgatókönyvén dolgozik, számos 1934-be visszanyúló jelenet formájában mutatja meg a forgatókönyvírót és az egymással hadakozó, régi hollywoodi stúdiórendszert, annak összes embertelenségével. Az aranykor mai szemmel, és korabeli kritikával összegyúrva: gyönyörű, ahogy a szemünk előtt csúszik össze a múlt és a filmbéli jelen, a valóság és annak a fikciója. Fincher filmje az Aranypolgár parafrázisa is egyben, hiszen megmutatja azt az embert – Louis B. Mayert, a Metro Goldwin Mayer fejét – aki ihlette Welles rendezésének központi figuráját. Mindezeken túl, a Mank stílusában, atmoszférájában is megidézi a korai hangosfilmeket. Fekete-fehér, ál celluloid hibákkal, a 35mm-es filmtekercsek végén lévő, mozigépésznek szánt figyelmeztető roncsolásokkal. Majd elfelejtettem: a címszerepet alakító Gary Oldman pedig szokásához híven egyedülálló. Infó: Mank Bemutatja a Netflix rendező: David Fincher főszereplő: Gary Oldman