Kaland, játék, fantázia – hirdeti a könyvborító. Nem tévedünk, ha egyből a ’90-es években népszerű Kaland Játék Kockázat sorozatra asszociálunk, hiszen a 9-12 éves korosztálynak ajánlott, A Lidércerdő mélyén című könyv ugyanazt a szerkezetet követi: az olvasó ide-oda lapozgatva ugrálhat a helyszínek, rejtélyek és megoldások között attól függően, hogyan dönt a cselekmény által felkínált választási helyzetekben. Lineáris történetvezetésű kalandregény helyett, amely az olvasónak csak a megfigyelő szerepét kínálja, egy könyv alakba rejtett videójátékot kapunk Bojti Annától, aki hagyja, hogy az olvasója maga alakítsa a sztorit.
Az olvasó ebben az esetben úgy funkcionál, mint egy játékos, aki küldetést próbál teljesíteni, és ehhez a menet közben összegyűjtött információkat, eszközöket és mágikus tárgyakat használja fel. Az akadályok legyőzésének módja, sőt, a történet végkimenetele is többféle lehet a játékos-olvasó választásai szerint, és ez az interaktivitás kifejezetten vonzó lehet az olvasást esetleg éppen hanyagolni szándékozó kiskamaszoknak. Ha a mese túl hamar vagy nem megnyugtató módon zárul – amit a váratlanul fel-felbukkanó „Kalandotok itt véget ér” írói utasítás jelez –, akkor újra lehet kezdeni a könyvet, hasonlóan a több élettel játszható játékokhoz. Az olvasni már tudó gyerekeknek ez a könyv igazi egyszemélyes műfaj: ugyanúgy el lehet benne veszni órákra, mint egy számítógépes játékban. A kisebbeknek éppen ellenkezőleg, egy jó közös program lehet a szülőkkel, akik talán maguk is szívesebben olvasnak egy folytonos mozgásban lévő, pillanatnyi döntések alapján alakuló történetet az unalomig ismételt aktuális kedvencek helyett.
A konkrét mese érdekes keveréke a múltnak és a jelennek, a valóságnak és a fikciónak. A cselekmény napjainkban játszódik, erre utal, hogy a gyerekeknek van mobiltelefonja, apa a számítógép fölé görnyedve dolgozik naphosszat, anya pedig wellness hétvégére megy a barátnőivel. Ugyanakkor a küldetés teljesítéséhez a nagypapa idejéből maradt régi tárgyak (karóra, fogaskerék) és varázseszközök (csodanagyító, zsugorító-nyaklánc) is szükségesek. A közhelyes karakterek – mint amilyen a virágos otthonkás, cuppanós puszikkal zaklató Gizi néni vagy a mindig láb alatt lévő, titkokat kifecsegő kistestvér – miatti bosszúságot feledtetik az izgalmas helyszínek, amelyek Fülöp-Ferth Tímea képregénystílusú illusztrációin elevenednek meg.
Az eredetileg építész végzettségű Bojti Anna nem fukarkodik a különleges színterekkel: föld alatti várostól kezdve Lidércerdőn, Fátyolvölgyön és barlangi tavon át szobrokig és titokzatos romokig vezeti hőseit, a hol valóságos, hol mesebeli tereket pedig valódi és kitalált élőlényekkel népesíti be. A virágok, gombák és madarak útjelzők, amelyek irányt mutatnak a szereplőknek. A létező fajok részletes leírása kissé ismeretterjesztő-jelleget kölcsönöz a könyvnek, amelynek elolvasása után nem csak egy kalanddal leszünk gazdagabbak, hanem madár-és gombaszakértőnek is érezhetjük magunkat.
