Előfizetés

A Bayer Show-ban árulta el Rogán: hátrébb kerül a sorban, aki nem regisztrál a vakcinára

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2020.12.14. 07:58
Képünk illusztráció.
Fotó: JOEL SAGET / AFP
Jó tudni, hogy a kapcsolattartó adatkezelő ugyanaz a cég, amelyik a választási rendszer szoftverét üzemelteti.
A koronavírus elleni oltásnál hátrébb kerül a sorban, aki nem regisztrál a kormányzati vakcinainfo.gov.hu oldalon – vette észre Rogán Antal, a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter „figyelmeztetését” a Hír TV Bayer Show című műsorában a 444. Ugyanakkor, mint azt korábban a Népszava is megírta: a regisztrációs honlap – és ezt az Operatív Törzs tájékoztatóin többször is megerősítették – csak igényfelmérésre szolgál:
„Sem az oltás majdani beadását, sem a jelentkezés sorrendjének a figyelembe vételét nem ígéri senkinek.”

Rogán szerint a regisztrációra azért van szükség, hogy tudják, ki szeretné magát beoltatni, ami csak önkéntes alapon lehetséges. Hozzáfűzte:
„Aki szeretne oltást kapni, jelentkezzen. Attól még nem kötelező. Ha jelentkezik, meg fogják keresni, amikor itt az oltás, beosztják a megfelelő helyre, és legfeljebb akkor még úgy dönt, hogy mégsem adatja be magának.”

Viszont, amint arra lapunk is felhívta a figyelmet, aki regisztrál, beleegyezését adja, hogy érzékeny személyes adatait a Miniszterelnöki Kabinetiroda hosszú távon kezelje és őt különféle üzenetekkel bombázza.     A vakcinainfo.gov.hu adatkezelési tájékoztatójában nem is titkolják:
„adatait az adatok átadását követően az Idomsoft Zrt. (1134 Budapest, Tüzér utca 41.), mint adatfeldolgozó tárolja.”

Az Idomsoft Zrt. üzemelteti a magyarországi  választási rendszer szoftverét is.

„Mindenből lemaradok” – Diáksorsok digitális tanrend idején

Vas András Juhász Dániel
Publikálás dátuma
2020.12.14. 07:30

Fotó: Röhrig Dániel / Népszava
Noha a járvány két hulláma között lett volna idő arra, hogy a legrászorultabbakat felkészítsék a távoktatásra, ez nem történt meg.
– Mindenből lemaradok, de a matek a legnagyobb gondom, tanórák nélkül egyszerűen nem értem, a szüleim pedig nem tudnak segíteni – sóhajtotta Balogh Tamás. Az ötvöskónyi fiú a pécsi Gandhi gimnáziumba jár, koronavírusmentes időkben kollégista, a járvány miatt a középiskolákban elrendelt digitális oktatás miatt azonban hazakényszerült a somogyi faluban, mélyszegénységben élő családjához. Tamásnak öt testvére van, velük, illetve szüleivel osztozik az egyetlen szobán, tanulni jobbára a konyhában szokott. A tankönyvei, füzetei ott sorakoznak a mikrosütő mellett, s ha elakad az anyagban, néhány biztató szó kivételével semmire sem számíthat: szülei iskolázatlanok, azaz nem tudnak segíteni gimnazista fiuknak – még szakképzős testvérének sem –, akinek nemhogy laptopja vagy számítógépe, de még telefonja sincs. Az egyetlen megoldás a falu Csillagpontra keresztelt teleháza, melyet néha kinyitnak Tamás számára, s így legalább egy-két digitális tanórán részt tud venni, a tanárok küldte feladatokat azonban megfelelő eszköz híján nem tudja megoldani: sehonnét sem kap segítséget nemhogy értelmezésükhöz, de még letöltésükhöz, kinyomtatásukhoz sem. Pedig Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős államtitkár lapunknak adott interjújában azt állította, a tavaszinál zökkenőmentesebben zajlik a digitális oktatás, az iskolák a meglévő 350 ezer informatikai eszközből adtak ki otthoni használatra, bővítették a tanodák felszereltségét, az elérhető okostankönyvek körét, ingyenessé tették az internetet a digitális munkarendben tanuló középiskolások számára. Tamáshoz azonban mindezekből semmi sem jutott el, így a digitális oktatás elrendeléséig zömmel négyeseket, ötösöket gyűjtő fiú osztályzatai hirtelen romlani kezdtek. Ennél is rosszabb, hogy egyre jobban lemaradt a tananyagban, hiszen az online órákon csak rendszertelenül tud részt venni, egyedül kellene haladnia az egyes tantárgyakban. – A jegyeim romlása azért is nagy baj, mert így elveszítem az ösztöndíjat – mondta a fiú. – Harmincezer forintot kapok havonta, aminek jó része a családi kasszába kerül, s ha kiesik, nem tudjuk honnan pótolni. A szüleim ezért is nógatnak, hogy tanuljak. Hiába mondom nekik, nem az akaratomon múlik, egyszerűen nem értem például a matekot, azt mondják, oldjam meg valahogy. Nekik mindegy, hogyan, de el ne veszítsem az ösztöndíjamat… A kőröshegyi János egy siófoki középiskolában tanul, a digitális oktatás elrendelése óta nagyjából a tanórák harmadán tudott részt venni: a családban nincs számítástechnikai eszköz vagy okostelefon, az egyik Zamárdiban lakó évfolyamtársa engedte meg neki, hogy náluk nézze az online órákat, de ez a lehetőség is csak akkor él, ha a barátjának éppen nincs órája. – Úgy-ahogy lépést tudok tartani a többiekkel, de ez rengeteg plusz időmbe kerül – mondta János. – Az interneten küldött feladatokat a barátom kinyomtatja, otthon megoldom őket, aztán vissza kell mennem hozzá Zamárdiba, beszkenneljük, és így tudom beküldeni. A tanáraim rendesek, megértették, hogy a körülményeim miatt behatároltak a lehetőségeim, és egyelőre toleránsak, de nem tudom, mi lesz, ha sokáig marad a digitális oktatás. 

Civilek segítik a nehéz sorsú diákokat

Az állami iskolafenntartó Klebelsberg Központnak (KK) jelenleg nincsenek olyan adatai, hogy a hátrányos helyzetű tanulók digitális elérése bárhol hosszú távú problémát okozna – a napokban erről beszélt a KK elnöke, Hajnal Gabriella egy, a Magyar Nemzetnek adott interjúban. Az érintettek azonban teljesen máshogy érzik. Noha a járvány második hullámában nem történt a tavaszihoz hasonló, rendszerszintű átállás (most „csak” a középiskolák működnek digitális munkarendben, illetve időszakosan azok az általános iskolák, ahol többeknél kimutatták a koronavírus-fertőzést), a szegény családban élő diákoknak továbbra is problémát jelent, ha otthonról kell tanulniuk. – Annak ellenére, hogy a járvány első hulláma után több mint fél év állt a kormány rendelkezésére, hogy olyan intézkedéseket dolgozzon ki, melyek elősegítik a marginalizált közösségek, köztük megannyi roma diák oktatáshoz való hozzáférését, ez még csak igény szinten sem jelenik meg a bejelentett intézkedésekben – mondta a Romaversitas Alapítvány kuratóriumi elnöke. Dinók Henriett emlékeztetett: bár nyáron maga a miniszterelnök vallotta be, hogy tavasszal, a távoktatásra való átállást követően a diákok több mint 10 százaléka eltűnt a közoktatásból, valamint hogy a rendszerszintű különbségek is nőttek, semmilyen jelentős változás nem történt a tavaszi és az őszi időszak között. – Az oktatási vezetést láthatóan nem foglalkoztatják azok az akadályok, amik a járványügyi intézkedések gördítenek a hátrányos helyzetű fiatalok és az oktatási rendszer közé. Elég csak arra gondolni, hogy a kollégiumok bezárásáról szóló kormányrendelet még csak meg sem említi, hogy rászorultsági okok miatt is engedélyezni kellene a szegényebb diákoknak a a bentmaradást kollégiumokban – mutatott rá Dinók Henriett. Hozzátette: december 10-én a kormány ugyan meghosszabbította a járvány miatt digitális oktatásra átállt diákok és oktatók által igénybe vehető ingyenes internet-szolgáltatást, ám ez újfent nem terjed ki a mobilinternet-előfizetésekre, pedig a szegényebb közösségekben gyakran nem vezetékes, hanem mobilnet biztosítja az internethez való hozzáférést. – A Romaversitas Alapítvány ezért gyűjtést indított az Adjukössze.hu-n, a cél, hogy összegyűjtsünk másfél millió forintot, melynek több mint a fele már össze is jött. Az adományok segítségével megfelelő minőségű mobilnettel, megbízhatóan működő számítástechnikai eszközökkel, valamint az egyéni igényekre odafigyelő oktatási programmal tudjuk segíteni diákjainkat, ellensúlyozva a magyar oktatási rendszer egyenlőtlenségeit – mondta a kuratóriumi elnök. A nehéz sorsú diákok segítésével is foglalkozó Igazgyöngy Alapítvány tanodavezetője, Lencse Máté szerint történtek ugyan előrelépések, ám az alaphelyzet semmit nem javult. – Mi azt tapasztaljuk, a srácaink iskoláiban is jobban felkészültek, már szeptemberben elkezdték használni az online felületeket, hogy legyen gyakorlata az osztálynak ebben. Vannak online órák, sok a feladat, folyik a munka. Ami biztosan nem változott, az az, hogy kevés helyen van megfelelő eszköz, vezetékes internet és sehol sincs külön szoba, íróasztal, nyugi minden gyereknek. A középiskolásaink most szépen dolgoznak, de nehéz elképzelni, hogy az alapítvány segítsége nélkül is ugyanilyen minőségben és mennyiségben végeznék a feladataikat – vélekedett a tanodavezető. Az Igazgyöngy Alapítvány most is osztott eszközöket, mobilinternetet, ezeket mind a tavaszi támogatásokból, hiszen az eszközöket akkor és most is csak kölcsönözték a családoknak, éppen azért, hogy amikor szükségesek, biztosan rendben legyenek. De valódi megoldások a valódi problémákra Lencse Máté szerint nem születtek. 

„Az Isten fizesse meg kevés lesz”

A tanárok nagy része még a 2016-ban indult Digitális Oktatási Stratégiáról sem hallott – állítja Dvorácskó Balázs, a Pedagógusok Szakszervezete Ifjúsági Tagozatának vezetője. A kormány büszke a tanárok helytállására. Érzi a megbecsülést? Nagyon büszkék vagyunk az összes oktatási dolgozóra és mindazokra, akik a közellátás minden területén úgy végzik a munkájukat, hogy a kormány diszfunkcionál: képtelen konzekvens döntéseket hozni, megfelelő védelmet vagy éppen egzisztenciális biztonságot biztosítani. Igaz, ez nem a vírushelyzet miatt alakult így, hanem évek óta így van. Cinizmus, hozzá nem értés és arrogancia, ami látunk. Megbecsülésnek nyoma sincs. A közszféra dolgozói viszik a hátukon a rendszert. Az Isten fizesse meg kevés lesz. Állítólag „rengeteg" fejlesztés történt, most könnyebb digitálisan távoktatni? Az, hogy papíron van valami, nem azt jelenti, hogy mindenkinek van eszköze vagy megfelelő a wifi lefedettsége. 2016-ban elkészült a Digitális Oktatási Stratégia, ami tízmilliárdos EU-s pénzeket használt fel arra, hogy 2020-ra itthon EU átlag feletti legyen a digitális írástudás és használat. Szinte semmi nem valósult meg belőle, a pedagógusok nagy része nem is hallott a programról. Az eredményét láttuk tavasszal, a digitális átállástól való rettegést pedig tapasztaljuk jelenleg is. Ez is oka lehet annak, hogy most nem rendeltek el minden iskolában távoktatást? Az oktatási rendszer jelentős részében nem támogatták a távoktatás bevezetését: a hátrányos helyzetű régiókban és a gyógypedagógiai ellátásban az alacsonyabb életkorú gyerekeket nevelő-oktató kollégák lemaradtak, elvesztették a gyerekeket és a családjaikat. A tavaszi leállásból is megtanultuk, hogy a központi utasítások helyett az ellátóhelyek közösségeinek – dolgozók, szülők és gyerekek – döntésének megfelelően kell alakítani a munkarendet, hiszen ők a legkompetensebbek ebben. A kormány szerint a járvány ellenére nincs veszélyben az oktatás az iskolákban. Egyetért? Ha valami, akkor az oktatás veszélyben van. Még jobban szét fog nyílni a társadalmi olló és már most több ezer gyereket elvesztettünk. A digitális kompetenciák és a mentális megsegítés hiánya rengeteg problémát fog okozni hamarosan, nemcsak a gyerekeknek és az oktatásban dolgozóknak, hanem az egész társadalomnak.

Szexpartira nem lehet csak úgy besétálni

Czene Gábor
Publikálás dátuma
2020.12.14. 07:00

Fotó: Pavel Bogolepov / Népszava
Semmi jele nincs annak, hogy a Fideszben megindult volna a Szájer-ügy belső feldolgozása – állapította meg Takács Judit szociológus.
Kutatóként évtizedek óta foglalkozik az LMBTQI-közösség helyzetével. A szexpartikon való részvétel mennyiben tartozik hozzá a melegtársadalom életéhez?
Nem állítanám, hogy a kutatásaim során elsősorban ennek a kérdésnek a vizsgálatára fókuszáltam volna, de speciális alterületként előkerült a téma. Egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy az LMBTQI-közösség életének szerves része lenne a szexpartik látogatása, ez csak egy szűk kisebbségre – talán úgy lehet fogalmazni, hogy szubkultúrára – érvényes. Ugyanúgy, ahogyan a hasonló partikon való részvétel a heterók esetében sem nevezhető a szexuális kielégülés fő irányának. Ettől azonban még valóban létező dologról beszélünk.

Ezek szerint Magyarországon is?
Igen, Magyarországon is. Többeket ismerek, akik részt vettek ilyen összejövetelek szervezésében. Nemzetközi kutatások is egyértelműen alátámasztják, hogy minél inkább stigmatizált helyzetben vannak a melegek egy országban, minél inkább titkos életet kell élniük, annál inkább rákényszerülhetnek arra, hogy szexuális igényeiket intenzíven, például ilyen formában elégítsék ki. Akár azok is, akik szívesebben választanának másfajta szexuális gyakorlatot. Ez logikus kifejlete a megbélyegzett állapotnak. Ha valaki a számára megfelelő partnerrel nyíltan, félelem nélkül párkapcsolatban élhet, akkor nincs arra kényszerítve, hogy titkos utakat keressen. A társadalmi elfogadás lényeges indikátora, mutatója a jogi környezet. Itt jegyzem meg, hogy nálunk 1961-ig a konszenzuálisan, a felek kölcsönös beleegyezésével létesített homoszexuális kapcsolatot is büntették, legalábbis a férfiak között.

Szájer József vesztét egy brüsszeli „házibuli” okozta. A főszervező egy David Manzheley nevű fiatal férfi volt, aki az esetet követően készségesen nyilatkozott a sajtónak. Elmesélte például, hogy Szájer azt mondta neki, ő is rendezett már hasonló partit a lakásában. Furcsa. A diszkréció ebben a műfajban nem számít alapkövetelménynek? Nekem se stimmelt, hogy ennyire előzékenyen beszél az újságíróknak. A tapasztalataimmal ez nem egyezik. Azzal együtt sem, hogy a brüsszeli társadalmi közeg liberálisabb a magyarországinál. Viszonylag zárt társaságokról beszélünk, ahova kívülről nem lehet egyszerűen bekerülni. Nem úgy működik, hogy megnézem az újságban, hol rendeznek valahol a közelben szexpartit, aztán ismeretlenül besétálok. Ezek bizalmi alapon szerveződő körök: ebbe semmiképpen sem fér bele, hogy a házigazda intim részleteket hozzon nyilvánosságra.

Mire tippel, akkor mégis miért tette?
Nem tartom valószínűnek, hogy titkosszolgálati magyarázatot kellene keresni. Leginkább arra gondolok, hogy a bulvársajtó jól megfizette. Akármi is a valóság, ezzel valószínűleg felélte a diszkrét partiszervezéshez szükséges bizalmi tőkét. Vajon mindezek után ki venne részt szívesen egy általa szervezett szexpartin? Szerintem a botrány után a megrögzött partilátogatók közül is csak a kifejezetten kalandvágyó exhibicionisták mennének el hozzá.
A meleg szexpartik általában fizetős rendezvények? Amelyekről én tudok, nem azok. Legfeljebb a helyszínbérlés összegét vagy más, a szervezéssel járó kiadás költségeit kell összedobni. Bizonyosat egyelőre nem tudhatunk, de vannak arra utaló jelek, hogy a brüsszeli buli „chemsex” parti lehetett. Vagyis? A chem előtag ebben a kifejezésben a droghasználatra utal, mivel az ilyen típusú, sokórás szexuális készenléttel jellemezhető partiktól – mondjuk így – nem idegen az ajzószerek, akár a ténylegesen kábítószernek minősülő drogok használata. A szexuális élvezeteket a szerhasználattal fokozzák. Mi igaz abból, hogy a „chemsex” partikon képzett egészségügyisek vigyáznak arra, nehogy valaki túlságosan kiüsse magát? Ha nem is Budapesten, de például Berlinben vannak helyek, ahol beavatott szakemberek ügyelnek a résztvevők testi épségére. Ez is az olyan szolgáltatások része, ami a vendégeknek pénzbe kerül, például egy bárban megrendezett zárt körű parti esetén. A brüsszeli házigazda szerint HIV-pozitívok és koronavírusosak nem vehettek részt az eseményen. Hogyan ellenőrzik az ilyesmit? Az ajtóban be kell mutatni az igazolást? Elég életszerűtlenül hangzik. A Covid-járvány kitörése óta nem végeztem kutatásokat, a korábbi időszakokban azonban a szervezők általában „bemondásra” elfogadták a vendégektől, hogy nem HIV-pozitívok. Ahogyan már említettem: a szexpartik lényeges eleme a bizalom, ami ebben a tekintetben is megnyilvánul. Megjegyzem, előfordul az is, hogy kifejezetten HIV-pozitívoknak szerveznek ilyen partit. Szálazzuk szét: Szájer József történetében mi az, amit komikusnak tart, mi az, amit tragikusnak és mi az, ami politikailag vagy jogilag vállalhatatlan? A humor forrása gyakran abból a feszültségből ered, amit egy váratlan helyzet okoz. Jelen esetben az a váratlan, hogy egy önmagát konzervatívnak definiáló vezérpárt tekintélyes képviselője az ereszcsatornán mászva próbál elmenekülni egy meleg szexpartiról. Helyzetkomikum a javából. Az érintett számára mindenképpen tragikus, ami történt, de szerintem számolhatott azzal, hogy ez előbb vagy utóbb bekövetkezik. Politikai értelemben elfogadhatatlan, hogy a kormánypárt az átlagpolgárok felé olyan elvárásokat támaszt, amelyeket a saját politikusaitól nem kér számon. Semmi jelét nem látjuk annak sem, hogy a Fideszben megindult volna a Szájer-ügy belső feldolgozása. A kettős mérce alkalmazása sok más aspektusban, így gazdasági téren is gyakran megmutatkozik. Jogilag nyilván nem maradhat következmények nélkül, ha egy politikus megsérti a járványügyi szabályokat. Remélhetőleg kiderül majd az is, hogyan került kábítószer Szájer József hátizsákjába. Elképzelhető, hogy tényleg mások tették oda. A legfontosabb az, hogy megnyugtató módon folytassák le az eljárást, és senki ne érezhesse azt, hogy a törvények fölött áll.

Botrányban fogant lemondás

Szájer József, az Európai Parlament fideszes képviselője lelki megterhelésre hivatkozva november végén jelentette be, hogy lemond mandátumáról. Pár nap múlva a belga sajtóból derült ki, hogy a kijárási tilalom megszegésével részt vett Brüsszelben egy meleg szexpartin, amit a rendőrök oszlattak fel. Szájer egy ereszcsatornán át próbálta elhagyni a helyszínt. Hátizsákjában kábítószert találtak, amiről azt állította, nem tudja, hogyan került hozzá. A Fidesz-KDNP kezdetben a „magyar polgári konzervativizmus és kereszténydemokrácia” jeles alakjaként méltatta. Orbán Viktor kormányfő később közölte, hogy Szájer cselekedete nem fér bele politikai közösségük értékrendjébe. Tavaly ősszel Borkai Zsolt, Győr fideszes polgármestere keveredett (heteroszexuális) szexbotrányba, neki is távoznia kellett a közéletből.