A gestapózós kirohanás ellenére egyelőre maradhat a néppárti frakcióban Deutsch Tamás, csupán büntetést kap. A nagy többség így foglalt állást, többórás vita után. Vagyis elmaradt a földrengés a pártcsaládban. A sértett, Weber a tanácskozáson elfogadhatatlannak nevezte a magyar politikus kijelentését, de nem vetette fel, hogy zárják ki érte, bár megjegyezte, hogy ami sok, az sok. Ehelyett beterjesztette azt a javaslatot, amelyet végül jóváhagytak. Ugyanakkor felszólította a Néppártot, hogy az mielőbb jusson dűlőre a Fidesz tagsága ügyében. Merthogy a Fidesz folyamatosan támadja az EPP-t, illetve annak alapértékeit, ez pedig árt a pártcsaládnak.
A luxemburgi Christophe Hansen csalódottan fogadta a döntést, mondván, hogy az nem megy elég messzire. Szerinte biztos, hogy meglett volna a többség Deutsch eltávolításához.
Othmar Karas elégedett a néppárti határozattal, és úgy véli, hogy kezdeményezése elérte célját. Örül annak, hogy a frakció Deutsch szerencsétlen hasonlatát épp úgy elítéli, mint ő maga és levonta a megfelelő következtetést. Így felszólítják a Fideszt, hogy gondolja végig: politikai alapfelfogása mennyire áll még összhangban az EPP legfőbb értékeivel.
Az Európai Néppárt megbüntette Deutsch Tamást, de elnapolta a nagy kérdést, hogy továbbra is fenntartja-e kapcsolatait a Fidesszel. A magyar csoport vezetőjének eltávolításához kétharmad kellett volna, de ha összejön, az alighanem azzal járt volna, hogy veszi a kalapját a többi magyar képviselő is. A frakcióra egyre nagyobb nyomás nehezedett, hogy szakítson Orbán pártjával, mivel jó ideje feszült a viszony és Magyarországot sűrűn éri a vád, hogy visszalép a jogállam területén. De a német tagpártok ilyen messze nem kívánnak elmenni.
A szankciókat, amelyek tartalmazzák, hogy a Deutsch elleni kizárási javaslat továbbra is napirenden marad, 133-an hagyták jóvá, 6-an ellenezték, három tartózkodás mellett. A benyújtó Othmar Karas ugyanakkor kifejtette, hogy önmagában nem oldaná meg a Fidesz körüli problémát, ha kitennék a delegációvezetőt. Ezért nagyon fontos, hogy a mostani határozat után ne folytassák úgy, mintha semmi sem történt volna.
A lengyel Róza Thun, aki a 6 elutasító közé tartozott, úgy értékelte, hogy Orbán ismét pezsgőt bonthat. Amire Deutsch úgy reagált: No comment. Bennfentesek szerint azonban bonyolította volna a helyzetet, ha mennie kell, és Németország nem szeretné a partvonalra tolni a magyar miniszterelnököt, miután azzal kompromisszumra jutott a jogállam ügyében.
Az Európai Néppártnak a Szájer-ügy után Orbán újabb bizalmasával támadt baja, miután Deutsch felháborító módon a nácikhoz hasonlította Webert, de megússza, hogy kihajítsák a képviselőcsoportból. A politikus az eltelt jó 30 évben hűségesen követte vezérét, miközben az annyira jobbra sodródott, hogy tavaly tavasszal felfüggesztették a Fidesz néppárti tagságát.
Deutsch Tamás fenntartás nélkül képviseli az EP-ben a magyar álláspontot, ám legutóbbi, brutális kijelentése újabb válságot idézett elő a kereszténydemokratáknál. De az ügy nem csupán azért került terítékre, mert rombolja a frakció tekintélyét, hanem mivel a magyar párt gyökeresen más pozíciót képvisel mint szövetségesei. Ezért felmerül, hogy van-e még keresnivalója a pártcsaládban.
Brüsszelben azzal érvelnek a status quo mellett, hogy a 12 magyar törvényhozó elvesztése veszélyeztetné Strasbourgban az EPP befolyását. Azon kívül fenn kell tartani a párbeszédet Orbánnal, mert különben sok mindent blokkolhatna, miután egy sor kérdésben csak egyhangú döntéssel lehet határozni.
Ezt az aggályt főleg a CDU berlini központjában tapasztalni. Ezért a párt elérte, hogy ítéljék el élesen Deutsch magatartását, de ne váljanak meg a képviselőtől. Főleg, hogy Szájer kiesett közvetítőként, jóllehet őt briliáns stratégának és hatékony szervezőnek tartották, míg utódja inkább egyszerű ember benyomását kelt.
A német kereszténydemokraták közül csakis Dennis Radtke korteskedett a kizárás mellett, miután Deutsch pl. azt terjeszti, hogy Soros megvásárolta a Bizottságot és több EU-képviselő is a zsebében van. De a gond ezzel az, hogy az összeesküvés elmélet igazából Orbántól származik.
A Néppártnak sorra gyűlik meg a baja a Fidesszel ezért el kell döntenie, hogy megválik-e a párttól. Brüsszelben még javában törték a fejüket az érintettek a frakcióban, hogy mitévők legyenek Deutsch Tamással, amikor Gulyás Gergely magabiztosan bejelentette, hogy nem lesz voksolás a kizárásról. A Néppárt olyan megoldást akart, amely egyértelművé teszi felháborodását, de nem élezi ki a vitát Orbánnal.
A CDU és a Spanyol Néppárt azzal érvelt, hogy a járvány és Brexit miatt túl kényes a helyzet, nem beszélve arról, hogy még a magyar törvényhozásnak is áldását kell adnia a Covid-19 miatt szükségessé vált uniós hitelfelvételre.
Weber az ülésen hírek szerint azt közölte, hogy akár egy tagpártot is ki lehet tenni. Persze ha Deutsch megy, akkor vele együtt távozik a másik 11 magyar törvényhozó is.
A magyar delegáció feje csak azután kért ténylegesen elnézést, hogy kiderült: valóban kirakhatják, mert sokan támogatják az osztrák Othmar Karas javaslatát. Torkig vannak ugyanis a Fidesszel, ráadásul titkos volt a szavazás, amelynek eredményeként élesen elítélték Deutschot. Úgy értékelték, hogy véleménye szöges ellentétben áll az EPP értékeivel. Így nem beszélhet és nem is tölthet be semmilyen tisztséget a frakció nevében. Viszont az állásfoglalás történelmi megállapodásnak nyilvánítja a múlt heti jogállami megállapodást, amelyet Orbán igyekezett meglőni. Sokan úgy vélik, hogy ily módon megzsarolta az EU-t.
A határozat egyben felhívja a pártcsaládot, hogy ne halogassa sokáig a döntést a Fidesz tagságáról. Ez ügyben február elejére akarnak tanácskozás összehívni, ami persze függ a járványhelyzettől. A Deutsch kizárása mellett érvelő 14 párt ugyanakkor fontosnak tartja, hogy az indítvány nem került le az asztalról, bármikor voksolhatnak róla, ha a magyar politikus megint valami hasonló kirohanást produkál. Ám ettől függetlenül a Fidesz odahaza tovább korlátozta a melegek jogait, megnehezíti az ellenzék összefogását és már azt is bünteti, ha az iskolákban és az óvodákban a tananyag netán megértést tanúsít a nemi kisebbségek iránt.
Merkelnek ad igazat a jogállami vita kapcsán Ivan Krasztev. A Bécsben dolgozó bolgár elemző, aki rendszeresen publikál az amerikai újságban nem ért egyet azzal, hogy az EU a kompromisszummal elárulta az EU-barát magyar és lengyel erőket. 25 tagország úgy látja, hogy a jogállami mechanizmus révén a támogatások immár nem köthetnek ki az érintett kormányok vazallusainak zsebében. Ugyanakkor Budapest és Varsó úgy vélte: a feltételrendszer sérti szuverenitásukat és az unió alapszerződését.
A két kormány elárvult Trump kudarca után és úgy érkezett a múlt heti csúcsra, hogy robbanóöv volt a derekán. Azzal fenyegettek, hogy megbénítják a szervezetet, pont akkor, amikor tetőzik a járvány és a gazdasági összeomlás. Sok civil szervezet sürgette a kancellárt, hogy ne menjen bele az alkuba. A liberális bírálók szerint az egyezség jól mutatja a közösség minden baját. Hogy nincsen jövőképe, és csak a túlélésre játszik.
A szerző szerint a kompromisszum mindig azt jelenti: nem győzhetnek az elvek. Jelen esetben ha nincs következő költségvetés, miközben távoznak a britek, az nagy lökést adott volna az EU-ellenességnek és az egész unió jövőjét veszélyeztette volna. A megállapodással viszont Merkel azt üzente az európaiaknak, hogy a szolidaritás megvan, és éppen akkor, amikor a legnagyobb az igény rá. Egyben rávilágított, hogy mennyire üresek a szuverenitást szajkózó magyar és lengyel érvek. Mert immár látni, hogy a két kormány számára csakis a hatalom megtartása a fontos.
Sok liberális úgy ítéli meg, hogy az illiberális erők kerekedtek felül, de nincs igazuk. A lengyel vezetés majdnem belebukott a kérdés körüli belpolitikai csatározásba. A magyar hivatalos propaganda pedig a győzelmet harsogja, de a választási törvény sokat vitatott átalakítása arról árulkodik, hogy 10 év óta először nem kell biztosra venni Orbán újraválasztását.
A kompromisszum olyan, mint a szumó: nem akkor nyersz, ha legyőzöd az ellenfeled, hanem ha kitaszítod a ringből. Alighanem csak évtizedek múltán dől el, hogy volt-e értelme a megállapodásnak. De a liberális politika lényege nem az, hogy nem hajlandó egyezségre, hanem hogy képes megkülönböztetni egymástól a jó, illetve rothadt kompromisszumot.
A kommentár arra figyelmeztet, hogy a mostani zűrzavaros világban az EU tekintélye attól függ, tiszteletben tartja-e saját értékeit. Eddig nagy csodálatot vívott ki azzal, hogy kiállt az emberi jogokért és a demokráciáért, miközben a nemzetközi közösség a járvánnyal küszködik és bedobta a gyeplőt a lovak közé. Ám fontos volna, hogy az unió saját háza táján is érvényesítse az elveket.
A jogállami vita ügyében elért kompromisszum, amely véget vetett a magyar-lengyel blokádnak, tökéletesen tükrözi a kettős játékot. Az elfuserált megállapodás joggal veti fel a képmutatás vádját, amire Moszkva, Ankara és Peking bizonyosan le fog csapni. Egyben teret nyit a demokrácia európai ellenfelei számára a további jogsértésekhez.
Egyre nagyobb a szakadék egyrészt a nyitott és befogadó Európát hirdető haladó tábor, illetve a populisták között. Utóbbiak a fehér faj és a kereszténység megmentőjének tüntetik fel magukat és a vita igen veszélyes. A megosztottság megfojtja az európai szellemet, árt az EU hitelének és homályossá teszi a jövőt.
Ám a civil társadalom, az átlagember ezt nem hagyja annyiba, mert ők nem ilyen Európát akarnak. Lásd az abortusztilalom elleni lengyel tüntetéseket, a tengeri menekülteknek nyújtott segítséget. Rendezni kell a káros vitát az alapértékek ügyében, ez közös felelősség. Nem lehet várni, hogy egyetlen kormány, intézmény vagy vezető majd megoldja a kérdést.
Francis Fukuyama úgy ítéli meg, hogy a demokrácia a búcsúzó évben némiképp pozíciót vesztett a tekintélyuralmi kormányokkal szemben, de van remény arra, hogy megfordulnak a dolgok. A világhírű politológus szerint az eltelt 10 évben jött fel az autokrácia, ugyanakkor megrendült a jogállam és ez olyan visszaesést robbanthat ki, mint amilyen a nagy világgazdasági válság volt. Ráadásul Kína és Oroszország megerősítette geopolitikai befolyását és agresszívan támogatja a demokráciaellenes erőket a nemzetközi porondon.
Emellett Peking pozíciói nagyot javultak a járvány folytán. Moszkva pedig folytatja a demokráciák destabilizálását. Továbbá erősen támogatja a belorusz diktátort. A legalattomosabb fenyegetés azonban a bejáratott demokráciákon belül tapasztalható, mivel törvényesen megválasztott kormányok igyekeznek aláásni az alkotmányos rendet. A Covid-19 tökéletes lehetőséget nyújtott számukra, hogy kiterjesszék uralmukat. Lásd, amikor Orbán rendkívüli felhatalmazást kapott.
De egy sor országban azonban fellázadtak az önkény ellen, így Ukrajnában, Örményországban és Fehéroroszországban. Az USÁ-ban, miután Trump győzelme lökést adott más populistáknak, az elnök is arra használta fel jogkörét, hogy meggyengítse a fékeket és ellensúlyokat. A legveszélyesebb támadás az a részéről, hogy nem fogadja el vereségét. Négyéves ténykedése nagy csapás volt a demokráciák számára szerte a világban. Ám az amerikai jogállam ellenállt és a szavazók nem kértek abból, hogy a politikus még négy évig maradjon.
A demokrácia helyzete jövőre sem lesz egyszerű, mert a visszaesés folytatódik és az emberek dühöngenek a korlátozások miatt. Félnek, bizonytalanok és ez nem éppen a politikai stabilitás receptje. Viszont most is kedvező változásokat hozhat, ahogy az már több korábbi válság során is történt, mert kiderült, hogy rosszak a vezetők, és hogy le kell őket váltani. Az urnáknál és az utcákon is nagy az ellenállás a hatalmukkal visszaélő, illetve korrupt politikusokkal szemben.
A román Alkotmánybíróság helyt adott az államfő beadványának és elutasította, hogy a kormány betiltsa a gendertanulmányok oktatását. A törvénymódosítás ellenzői attól tartottak, hogy az ország e tekintetben ugyanolyan illiberális úton halad, mint Magyarország. Ám Johannis elnök úgy vélte, hogy a lépés több pontosan is ütközik az alkotmánnyal, beleértve a polgárok törvény előtti egyenlőségét, valamint jogát a képzésre. Több hazai és külföldi egyetem már előzőleg sürgette, hogy töröljék el a tilalmat, mert az a többi közt sérti a felsőoktatás autonómiáját. A kezdeményezéshez csatlakozott csaknem 900 tanár és kutató.
Az Európai Bíróság ma várhatóan újabb döntést hoz a magyar menedékpolitikáról: ezúttal elsősorban a visszatoloncolások ügyében marasztalja el az Orbán-kormányt, mivel a kiutasítási határozatokat nem ügyenként hozzák meg és az érintettek sokszor nem kapnak felvilágosítást a jogorvoslati lehetőségekről. A pert a Bizottság kezdeményezte, több ok miatt is, de azok egy része időközben már megoldódott. Pl. bezárták az EUB által jogsértőnek minősített tranzitövezeteket. De azon az áron, hogy a kérelmezőknek a határ helyett vagy a kijevi, vagy a belgrádi konzulátuson kell beadniuk keresetüket. Erre válaszul Brüsszel újabb szerződésszegési eljárást indított.
