Kirgizisztán: Jurtassic Park

„A kirgizek nagyon szépek, ferde a szemük, fekete a hajuk, valami eredendően egészséges erő, szabadság árad belőlük.”

(Mészáros Márta: Kisvilma)

A piros kirgiz zászló közepén egy sárga tunduk látható. A tunduk a jurta teteje, a kirgiz nép összetartozásának és egységének a szimbóluma. A tunduk körüli negyven sugarú Nap azt a negyven kirk - jelentése: negyven - giz törzset szimbolizálja, akiket a hagyomány szerint Manasz, a legendás hős egyesített, és i.sz. 840-ben legyőzték az ujgurokat. Ez volt a Jenyiszeji Kirgiz Kaganátus, aminek a neve is jelzi, a kirgizek kezdetben Jenyiszej folyó mellett éltek, és az első beszámolók szerint sok volt közöttük a kék szemű, fehér bőrű, és vörös hajú.

Az évszázadok során Kirgizisztán területén több birodalom is uralkodott, többek között Kína. Az itt élő muszlim dunganokat Kínában hujoknak hívják, és Kínában található egy Kizilszu Kirgiz Autonóm Prefektúra is. A XIX. században Kurmandzsan Datka (datka: bölcs vezér; 1811–1907), akit az oroszok az „Alaj cárnőjének” hívtak, belátta, a népe vesztét okozná a további harc, ezért elismerte a cár fennhatóságát. Pedig a férje halála után, 10 ezer harcos várta a parancsát, és a kokandi kán, valamint a buharai emír is egyenrangú félként kezelte. A róla készült egyetlen fényképet az a Carl Gustaf Emil von Mannerheim (1867-1951) készítette, aki később Finnország államfője lett (1944-1946).

1916 - a kirgizek exodusának, az Urkunnak az éve. Az I. világháborúban II. Miklós cár elrendelte a muszlimok besorozását, az emberektől pedig elvették az élelmiszer- és takarmány tartalékokat. A nép lázadására a cári csapatok fegyverrel válaszoltak. De nem mindenki a harcokban halt meg, sokan a Kínába menekülés során a Tien-san (Mennyei Hegység) ösvényein fagytak meg. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a szovjet ideológia hamar népszerű lett Közép-Ázsiában. A vörös hadsereg egyik parancsnoka, Mihail Vasziljevics Frunze (1885–1925) Biskekben született, tiszteletére a várost 1926-1991 között Frunzénak is hívták. Egy katonai akadémiát is elneveztek róla, ahol nem csak magyarok tanultak, hanem többek között egy egyiptomi pilóta is, akit Hoszni Mubaraknak neveztek. Az Interhelpot (eszperantó: Nemzetközi Segítség) Zsolnán alapították (1923) cseh, szlovák és magyar kommunista munkások és parasztok, azzal a céllal, hogy Kirgizisztánba költözve segítenek az elmaradott ország modernizálásban. Szüleivel gyerekként érkezett a Kirgiz SZSZK-ba Alexander Dubček (1921–1992) (cseh)szlovák politikus, Mészáros Márta rendező, akinek az édesapja szobrászművész volt, de Budapest korábbi főpolgármesterének, Demszky Gábornak is dolgoztak ott a rokonai.

A II. világháborúban már a kirgizek is szovjetek voltak. A leghíresebb kirgiz katonák Ivan Panfilov (1893-1941) hadosztályában szolgáltak, a legendás 28 gárdista 1941-ben Moszkvát védve több mint ötven német tankot győzött le. Panfilov-emlékművekkel mindenütt találkoztam Közép-Ázsiában (2014), és Kirgizisztánban járva még otthonosabban éreztem magam, amikor igazi „magyar” tejfölt, túrós palacsintát, lángost és tejberizst ettem. A mai Kirgizisztán már az iszlám világhoz tartozik, a kirgizek muszlimok, de nem fanatikusak. Szinte minden üzletben lehet kapni alkoholt, a legtöbb nő nem visel kendőt, vagy ha igen, akkor is csak olyat, ami csak a hajat takarja el. A kirgiz iszlám világi, ezért az ördögűzés helyett, az elnökűzés jellemző rá, ennek viszont már tradíciója van.

Nehéz az elnökségtől búcsút venni

Biskek főterén áll a magyarul is olvasható világhírű kirgiz írónak, Csingiz Ajtmatovnak (1928-2008), és a már említett Manasznak a szobra. Ez utóbbi helyén korábban a Szabadság-emlékmű állt, de az ország függetlenségének 20. évfordulóján, 2011-ben eltávolították az Erkindiket, ami egy gömbön álló, szárnyas nőt ábrázolt, kezében a tundukkal, ami a Föld szimbóluma is. A helyiek nem szerették az alkotást, mert a szárnyas nő arca nagyon emlékeztetett őket a Tulipános forradalomban (2005) megbuktatott korábbi elnök, Aszkar Akajev (1991-2005) feleségére, ráadásul a tunduk elhelyezése mindig a férfiak feladata.

A fizikus végzettségű Aszkar Akajev karrierje a szovjet érában kezdődött, a független Kirgizisztán első elnökéhez mindenki sok reményt fűzött. Többször is újraválasztották (1991, 1995, 2000) de amikor 2003-ban módosították az alkotmányt, hogy negyedszerre is államfő lehessen, ez már sokaknak nem tetszett. Akajev családi "kurultáj"-nak vélte a parlamentet, s a 2005-ös választások után, amelyen a gyerekei is sikeresen szerepeltek, az emberek az utcára mentek. Az elnök pedig lemondott.

Hasonló sorsra jutott az utódja, Kurmanbek Bakijev (2005-10) is, a Tulipános forradalom egyik vezéregyénisége, 2002 óta az ellenék vezetője. Bakijev alkotmányos reformokat ígért, az államfő hatalmának csökkentésével, de bakizott. 2006-ban volt az első rendszerellenes tüntetés, majd jött 2010, amikor a testvére által vezetett Nemzeti Gárda a tömegbe lőtt. Később a rendszer elleni tüntetések a déli országrészben etnikai – kirgiz és üzbég – összecsapásokká fajultak.

Kirgizisztán összlakosságának (6 574 229) 15 százaléka, így legnagyobb kisebbsége az üzbég. A legtöbbjük délen él, például Özgön város lakosainak 90 százaléka üzbég. A szovjet érában Moszkva biztosítani tudta a két etnikum közötti békét, de a helyzet a 80-as évek végére megváltozott. Az első jelentős összecsapás 1990-ben volt Osban, akkor 300-an haltak meg. A függetlenség kikiáltása után az üzbégek a politika helyett a kereskedelemmel kezdtek el foglalkozni. Kirgizisztán mindennapjaikat sokban befolyásolja a szomszédos Üzbegisztán is, onnan viszont az iszlám szélsőségesek jelentik a legnagyobb veszélyt. 1999-ben üzbég terroristák betörtek Kirgizisztánba és elfoglaltak egy várost, akciójukat a kormányerők csak az oroszok segítségével tudták leverni.

A 2010-es etnikai zavargások azután kezdődtek, hogy befolyásos üzbég vezetők a támogatásukról biztosították az Osban született Olga Otunbajeva által vezetett átmeneti kormányt (2010-11). Az ország déli részén található 2500 éves Os, Kirgizisztán második legnagyobb városa, a selyemút egyik fontos állomása. A vár-Os leghíresebb látnivalója a Szulejmán (Salamon)-hegy, ahol a hagyomány szerint a bibliai Salamon király is járt, és állítólag Mohamed próféta azt mondta, hogy minden muszlimnak el kell ide jönnie. A hegy tetején álló mecsetet az üzbég nemzeti hős, Timur Lenk (megh. 1405) kései leszármazottja, Bábur (1483-1530) építtette, majd a katonáival továbbmenve Indiában megalapította a Mogul Birodalmat, ami 1857-ig állt fenn.

Itt született Kurmandzsan Datka is, az ő és a férje emlékét múzeum őrzi a városban. A filozófus végzettségű Olga Otunbajeva már a 2005-ös választásokon is indult volna egyéni választókerületben, de a hatalom ezt nem engedte, mert ugyanott indult az elnök lánya. Olga Otunbajevának fontos szerepe volt a Tulipános forradalomban és Almazbek Atambajev (2011-17) hatalomra kerülésében. Mindenesetre a 2011-ben megválasztott Atambajev a hivatali ciklusának lejárta után hozta a papírformát és önként távozott. Az utódja, Szooronbaj Dzseenbekov (2017-20) szintén Aszkar Akajev idejében kezdte a politikai pályafutását, jól ismerte a politika mozgatórugóit.

Idén az októberi választások után az emberek ismét az utcára mentek, mert érdekes módon az államfőhöz közel álló pártok kerültek be a parlamentbe. A tüntetések hatására az elnök lemondott, és a nép a börtönből kiszabadította a korábbi államfőt Almazbek Atambajevet, és Szadir Dzsaparovot, aki jelenleg a decemberi választásokig a miniszterelnöki poszt birtokosa. Dzsaparov szakmai önéletrajzából az is tudható, hogy amikor korrupcióval vádolták meg, és bíróság elé akarták állítani, akkor külföldre menekült, de előtte még a társaival elraboltak egy kormányzót. Miután 2017-ben visszatért, letartóztatták. A volt államfő, Almazbek Atambajev sem akart könnyen a börtönbe menni, a hívei és az állam fegyveresi között tűzpárbaj alakult ki, végül Almazbek megadta magát.

Akajev a lemondása után Moszkvába menekült, Bakijev pedig Fehéroroszországba. Kérdés, hogy mikor és ki lesz - ha lesz - a következő kirgiz politikus, aki „Nyugatra” disszidál. Viszont „csak” Nyizsnyij Novgorodig (lásd még: Gorkij) jutott el Rákosi Mátyás, aki a feleségével a Biskek melletti (60 km) Tokmokban élt száműzetésben (1962-1966). Tokmokból amúgy taxival könnyen el lehet jutni Balaszagünbe, az első iszlám vallású török dinasztia, a Karahánidák (999-1211) fővárosába, és meg lehet nézni az emlékeit is.