Kásler szerint száz év múlva majd úgy fogalmaznak, hogy új jövő nyílt a magyar egészségügy előtt

Évértékelő interjút adott az emberi erőforrások minisztere.

Száz év múlva úgy fognak fogalmazni, hogy a magyar egészségügy előtt új jövő, új perspektíva nyílt ki – mondta Kásler Miklós az Életközelben legújabb adásában.

„Történelmi győzelem” és „korszakalkotó” eredmény

Az Emmi közleménye szerint a miniszter elmondta: a tárca vezetőjeként nehéz esztendőnek élte meg az idei évet. Szerinte a kormány indulásakor nagyon szép célokat fogalmazott meg, melyek közül egyetlen egyet sem tettek félre, és számos eredmény született. Erre példának Orbán Viktor miniszterelnök „brüsszeli győzelmét” említette, melyet a rendkívül nehéz helyzet ellenére is „történelmi győzelemnek” nevezett.

Kásler Miklós azt mondta, a kormány évtizedes adósságokat pótol, utalva itt az egészségügy 70 éves elmaradására. Ide sorolta az új egészségügyi törvény megszületését, amivel kapcsolatban elmondása szerint „száz év múlva úgy fognak fogalmazni, hogy a magyar egészségügy előtt új jövő, új perspektíva nyílt ki”. Úgy véli, a Nemzeti Kulturális Tanács létrejöttével a kormány megfogalmazta az esélyegyenlőséget, a nagy nemzeti intézmények körüli hálózatok megerősítésével pedig egy új szemlélet meghonosítására törekedtek.

A Magyar Nemzeti Alaptanterv létrehozását pedig „korszakalkotó” eredménynek nevezte, ide sorolva a Magyarságkutató Intézet létrejöttét is. Azt mondta, a magyar sportélet a járvány után is biztosított, hiszen „a sport identitásunk része”.

„Ez egy jogi és etikai kérdés”

A járványok emberekre gyakorolt hatásáról elmondta: a nagy pestisjárvány átalakította az emberi szemléletmódot, a járvány morális kérdéseket vetett fel, befolyással volt az egyházra, az iskolákra, a tanításra, a szolidaritásra. Leszögezte: a világjárványoknak mindig következményei voltak, és most is következményei lesznek. Az embereknek egy része viszont megpróbálja elvontabb módon megítélni a járvány kitörését, és számot vet életmódjával, életszemléletével, szokásaival. Erkölcsi kérdésként a járványügyi szabályok betartását említette, hogy ki mennyire tartja be a maszkviselést, hiszen a maszk hordása köztudottan a járvány terjedésének egyik alapkérdése.

Az emberek fegyelmezettségét rapszodikusnak nevezve kifejtette: a járvány első fázisában a lakosság fegyelmezetten viselkedett, majd a hazai kedvező adatok fényében lazult a szabálykövetés.

Az emberek nem tartották veszélyesnek a járványt az alacsony halálozás miatt. Most viszont, amikor a járvány az egész világban tombol, amikor nem lehet az országot izolálni, ilyenkor látjuk ennek a következményét – jelentette ki.

Sajnálatosnak nevezte, hogy még mindig vannak vírustagadók, akik még mindig a gondolkodás szabadságára, a vélemény szabadságára hivatkoznak. Szerinte ideológiai kérdés, hogy az ember szabadsága meddig terjed ki: „az én megközelítésemben addig terjed, amíg a többi ember szabadságát, ne adj Isten az egészségét vagy az életét veszélyezteti. Ez egy jogi és etikai kérdés” – szögezte le.

„Ne testileg öleljük meg egymást, hanem lelkileg”

A hit erejéről elmondta: a járvány alatt az emberek egy része egészen biztosan Istenhez fordulva keres válaszokat. A hit, a remény és a szeretet nyilvánvalóan nagyon sok ember viselkedését befolyásolja. A hit és a betegség kapcsolatáról elmondta: halálos betegséggel foglalkozott negyven évig, és ha nagyon röviden kellene összefoglalnia a tapasztalatait, akkor így értékelné: Isten nélkül lehet élni, de meghalni nagyon nehéz.

Karácsony közeledtével, a szentestére vonatkozó szabályok kihirdetésével kapcsolatban leszögezte: a szeretet megszületését ünnepeljük, ami nem függ össze az ajándékokkal. A szeretet önzetlen, „az idei karácsony alkalmával ne testileg öleljük meg egymást, hanem lelkileg” – hangsúlyozta.