Dunaferr-ügy: 40 ezer ember sorsa a tét

Élhetetlenné válik Dunaújváros és környéke, ha összeomlik a Dunaferr. A csődveszélybe került cég okán született már összeesküvés-elmélet.

– Éjjel fölébredek, és csak járkálok a házban, nem tudok újra elaludni, nappal feszült vagyok.

A szavaihoz csak keresztnevét adó, 45 eztendős Sándor ekképp beszél arról, hogy milyen hatással van rá a Dunaferr csődközeli helyzete. Sándor nem depressziós típus, a magas, vállas, mosolygós férfi negyedszázada dolgozik a dunaújvárosi cég kohójánál, és feleségével két általános iskolás gyereket nevel. Családi házban élnek, anyagi gondjaik sosem voltak, Sándor 450 ezer forintot keres, ebből és párja szerényebb béréből telik mindenre, ám ha bezár a gyár, akkor elúszik ez a biztonság.

Több tucatnyi, a Dunaferrben dolgozó újvárosival és környékbelivel beszéltünk, s szinte valamennyien bevallották, hogy megviseli őket cégük kilátástalan sorsa.

– Tegnap bocsánatot kértem a lányomtól, mert előző napon csúnyán kiabáltam vele – mondta a meleghengerműben dolgozó Ferenc. – Ideges vagyok, mert nem tudom, mi lesz holnap. Húsz éve vagyok a hengerműben, sosem gondolkodtam azon, hogy hol lehetne másutt dolgozni. Ha a gyár bezár, el kell mennem innen, de nem akarom itt hagyni a családomat.

Hasonló szorongásról vallottak többen is. Ki arról, hogy nézi a filmet a tévében, s utána rájön, hogy egy szóra se emlékszik, ki meg arról, hogy a covid miatt hónapok óta nem találkozik a szüleivel, csak telefonon beszélnek naponta, és már retteg anyja sírós kérdéseitől, meg apja dühöngésétől, mert az öreg a cégtől ment nyugdíjba, és mindig azt üvölti, hogy szétlopnak mindent, és halálukat kívánja! Bár mindenki bemutatkozott, a teljes nevét senki se adta a cikkhez (volt, aki a keresztnevét se), merthogy abból baj lehet.

A Dunaferr-ről megfogalmazott vélemények miatt indokolt az anonim óvatosság, hisz december 11-én a cégnél érdekképviseletet ellátó vasasszakszervezet négy vezető tisztségviselőjének felmondtak. Molnár László, a Dunaferr Vasas Szakszervezet 61 esztendős elnöke szerint ők nem szolgáltak rá erre a lépésre. A Dunai Vasműben 1954 óta csapolnak vasat, s az ország legnagyobb kohászati komplexumában már a rendszerváltás előtt is volt hangja az érdekképviseletnek. Ez megmaradt azután is, hogy 2004-ben ukrán befektető vette meg az akkor már Dunaferr néven termelő nagyüzemet. A 2008-as válság megviselte a kohászatot, s a cég megújítására sokat fordító, és emiatt eladósodó ukrán tulajdonos bevont a Dunaferr Zrt.-be egy orosz befektetői csoportot. Később az orosz partner többségi tulajdonossá vált. A cégvezetés és a szakszervezet mindeközben vívta a harcát, és sikerült elérni, hogy a dolgozók bére az inflációs rátánál 1-2 százalékkal jobban emelkedjen, s így meghaladják a jövedelmek a hazai ipari átlagot.

A bérvita 2013-ban sztrájkhoz vezetett, és volt, amikor a dolgozók Oroszország budapesti nagykövetsége előtt tüntettek. Végül mindig mindkét fél számára vállalható kompromisszum született. A 4500 embert foglalkoztató vasmű alkalmazottainak fele a vasasnál tag, a cég másik érdekképviseleténél, a Dunaferr Ifjúsági Szervezetnél a dolgozók negyede fizet tagdíjat, vagyis erős az alkalmazotti képviselet.

2020 jól indult, volt olyan üzemrész, ahol a termelés felfutott a szokásos szint 120-140 százalékára. Az idei bértárgyaláson a cég májustól 3,4 százalékos, júliustól pedig újabb 6,8 százalékos fizetésemelést garantált, emellett idén is vállalták, hogy nyár közepén kifizetik az egyhavi bérnek megfelelő tradicionális „szabadságos” bért. Nyár elejére csökkent a termelés a dunaújvárosi üzemben, amit a vezetés a coviddal magyarázott. Senki se értette, miért ez a hivatkozás, hisz tavasszal a járvány miatt nem voltak tömeges megbetegedések, és a kohászati vállalkozások továbbra is jó áron értékesítették a termékeiket világszerte. Augusztusban a cégvezetés – arra hivatkozva, hogy a szakszervezet nem konstruktív – felmondta a dolgozók kollektív szerződését, ugyanakkor új szerződést ígértek, amiről a tárgyalások azóta se kezdődtek el. A termelés eközben megint mérséklődött, néha a kapacitás felére. Októberben a cégvezetés közölte, hogy a 10-ei fizetésnapon maximum 200 ezer forintot utalnak, a bér többi részét 20-a után kapják meg a dolgozók. Aztán a múlt héten kirúgták a szakszervezeti tisztségviselőket, és megtiltották, hogy belépjenek a gyárba, és képviselőjük részt vegyen a részvénytársaság felügyelő bizottságának ülésén.

A vasműben a hangulat nyomasztó. Ennek oka, hogy immár a cégvezetés nem titkolja, bajban van a Dunaferr és tőkeerős partner bevonása nélkül nem bírja tovább. Ám a hozzáértők szerint elképzelhetetlen, hogy a cég részvényeit a jelenlegi állapotában megvegye valaki. A Dunaferr tulajdonosi szerkezete ugyanis megfejthetetlenül bonyolult, tudtam meg Molnár Lászlótól: adóparadicsomokban bejegyzett offshore cégek egész sora áll a háttérben. A cégháló fölött a legnagyobb orosz bankok egyike az úr, és ez a többségi tulajdonos hónapokkal ezelőtt visszahívta zrt. öttagú igazgatóságából három képviselőjét, így a grémium működésképtelen. A bajt fokozza, hogy a negyedik tag – egy örmény vállalkozó – börtönben ül, az ötödik meg, az ukrán kisebbségi tulajdonos, a Taruta-csoport, akivel az orosz többségi tulajdonos – úgy tűnik – nem akar együttműködni. A céget irányító általános vezérigazgató-helyettes, az orosz Evgeny Tankhilevic a napokban azt nyilatkozta, hogy az ukránok rontják a cég hitelképességét. Tankhilevic lát rá reményt, hogy valaki tőkét hoz a cégbe, az ukrán kisebbségi tulajdonos viszont nem tartja legitim vezetőnek az oroszt.

Igazgatóság nélkül a zrt. tulajdonképpen törvénytelenül működik, a cégek felett felügyeletet gyakorló magyar hatóságok eddig ezt eltűrték, amiképp azt is, hogy a Dunaferrnek még mindig hiányzik a májusban esedékessé vált pénzügyi mérlege. A fenti káosz lényegi elemeivel a Dunaferr dolgozói tisztában vannak, tapasztalják, hogy az üzem mindenütt félgőzzel megy. Molnár László így összegzi a bizonytalanságba sodródók számát:

– A vasműnél és az onnan kiszervezett cégeknél összesen hatezren dolgoznak, de ha ideszámítjuk a cég beszállítóit is, és azokat a vállalkozásokat, amelyek a vasmű dolgozói nélkül elesnének bevételeik javától, akkor 15 ezer munkahely függ a Dunaferrtől. A családtagokkal együtt mindez 40-50 ezer embert érint. Ha a vasmű bezár, 40 ezer lelkes Dunaújváros lesz a második Ózd. És ellehetetlenül még 20-30 közeli település, ahonnan naponta Újvárosba ingáznak az emberek dolgozni.

Egy férfi, aki 40 éve dolgozik a cégnél, és délután fél kettőkor a vasmű kapuja felé siet arra a kérdésre, hogy mire számít, csak ennyit felel:

– A legrosszabbra.

– Mi a válságterve? – faggatom tovább.

Nem felel, hanem teátrális kézmozdulattal azt mutatja fotósunknak és nekem, hogy felköti magát. Majd ennyit mond:

– 58 éves vagyok. Kinek kellek már én? Ha bezár a vasmű, nem lesz itt munkahely. Hová menjek? Minden ideköt.

A két gyermeket nevelő Gábor 15 éve a kokszolóban dolgozik.

– Ha vége az üzemnek, valószínűleg elköltözünk Miskolcra, a rokonokhoz. Panellakásunk van, ha mindenki menekül innen, az is eladhatatlan lesz. A kollégáim közül sokan munkát keresnek és interjúkra járnak. De a közelben szinte semmi.

Imre 43 esztendős és eddig 22 évet húzott le hegesztőként a cégnél:

– Ez még mindig jó szakma, és eldöntöttem, hogy Pestre ingázok majd. De rossz belegondolni, hogy minden nap fél négykor keljek és este hatkor holtfáradtan érjek haza a családhoz.

A 33 éves Zoltánt még csak két éve vették fel a meleghengerműhöz, a fiatalos sportkupéval munkába járó férfi jól érzi itt magát:

– A kollégák közül sokan 20-30 éve itt vannak, az apjuk meg a nagyapjuk is itt szolgált. Talán ettől jó a kollektíva. Korábban a gumigyárban húztam le hét évet, s ott a csapat nem ilyen. Talán mert sok a külföldi, az ukrán meg a mongol, nincs összetartás. Na és a pénz is jobb nálunk, a gumigyárnál 250-et kaptam, itt százzal többet. Nincs tervem, hogy mi lesz, ha vége lesz.

Jánosnak sincs válságterve, a 35 éve karbantartóknál dolgozó villanyszerelő azt mondja, nem maga miatt aggódik, ő már kihúzza valahogy nyugdíjig, viszont nem ért valamit:

– A mi kormányunk olyan keményen harcol a fél világgal, akkor miért nem emelnek szót azért, hogy a vasmű törvénytelenül működik? Hogy lehet, hogy nincs igazgatóság, meg nincs mérleg! A kormány az oroszokkal bratyizik, miért nem hatnak oda, hogy rend legyen? Ennek oka lehet…

Mellesleg van magyarázat, ami városszerte terjed, s eszerint nem a rossz gazdálkodás és hitelek viszik bajba a céget. Egy 42 éves építész a városról elnevezett áruház parkolójában így elmélkedett:

– A kormány a vasműre küldhetné a hatóságokat. De nem teszik. Nem akarják bedönteni. Le van ez zsírozva az oroszokkal. A kormány hagyja, hogy tönkre menjen a vasmű, hogy a tulaj kiszedjen belőle mindent, aztán majd népgazdaságilag fontos céggé nyilvánítják, megmentik és odaadják egy, a kormányhoz közel álló csoportnak. Meg akarják leckéztetni a dunaújvárosiakat, mert itt az ellenzék győzött három választáson is. Bebizonyítják, hogy a várost vezető ellenzék tehetetlen, de ők bezzeg megmentik a gyárat és a várost. Közben meg övék lesz az üzem. Mert ez nagy érték, évi 400 milliárd bevétel, több tízmilliárd nyereség. Ez lesz, meglátja!

Az általam kérdezettek fele ismeri ezt a konteót és tapasztalatai alapján hisz is benne. Amikor megjegyeztem, hogy állami támogatást az üzem nem kaphat, az unió tiltja ezt, Ferenc, a vasműnél dolgozó mérnök csak legyintett:

– Kijátsszák. Létrehoznak alvállalkozásokat a kohászatra és a hengerműre, a Dunaferr egy holding lesz és az alvállalkozó cégek kapnak tízmilliárdokat munkahely-teremtésre.

Sok újvárosi abban is biztos, hogy Mészáros Lőrinc lesz az új gazdája a vasműnek. Megosztottam ezt Molnár Lászlóval, aki nevetett, és azt mondta, ismeri ezt az összeesküvés-elméletet, de eddig nem látja jelét ennek a tervnek.