„Sokat nem tudnak segíteni” – Utcán, orvos nélkül

Gyakorlatilag megteltek a kaposvári és az egri hajléktalanszállók, az utcán rekedtek azonban gyakran nem is mennének a szociális intézményekbe. Egészségügyis már hónapok óta nem látta őket.

– Nekem már úgyis mindegy – legyintett Béla, miután gondos válogatás után kivett három csikket az utcai szemetesből, s azonmód rágyújtott az egyikre. – Bárhol elkaphatom a vírust, akár tőle is, mert esténként együtt telepszünk le – intett József felé. – De a kukakaján is rajta lehet, vagy a szálló előtt, amikor az ételre várunk.

Maszkja ugyan van mindkettejüknek, de – fedél nélküli társaikhoz hasonlóan – egyéb védőeszközük, pláne fertőtlenítőjük már nincsen. Noha a szakemberek szerint az idősek, valamint a krónikus betegségben szenvedők mellett a hajléktalanok a legveszélyeztetettebbek a járvány szempontjából, orvos nem látta őket a második hullám kitörése óta.

– Jönnek a szociálisok, de sokat nem tudnak segíteni – vette át a szót József. – A teajárat évekkel ezelőtt megszűnt, pedig az jó volt, hiszen kaptunk ételcsomagot, forró teát, hoztak takarót. Ha valakinek kellett, meleg ruhát is kérhetett. Most mindent a szállóban kell intézni, de oda meg nem lehet csak úgy bemenni.

– Meg kijönni sem – szólt közbe Béla, egyúttal megindokolva, miért is nem a hajléktalanszállón próbálják átvészelni a telet és a járványt. – Csak azt engedik ki napközben, aki melóba vagy dokihoz megy. Csak úgy, az utcára nem lehet kijönni. Bent viszont össze van zárva egy csomó ember, akik még magukkal sem jönnek ki, nemhogy másokkal. Be akartak vinni minket is, de eszem ágában sincs: bent nemcsak a vírust, de bármi mást is elkaphatok: vannak tetvesek, poloska, meg mindenféle betegség. Akkor már inkább a börtön: ingyen bevisznek, ellátnak, meleg van és enni is adnak. Most már az a különbség sincs meg, hogy a szállóról bármikor ki lehet jönni – mondta Béla.

A somogyi megyeszékhelyen a Vöröskereszt látja el a hajléktalanok gondozását, s üzemelteti a hajléktalanszállót. A nappali melegedő száz, az éjjeli menedékhely 71 férőhelyes, az átmeneti szállón tíz rászorulót tudnak elhelyezni. Kaposváron ennél jóval többen fedél nélküliek, a többség maga eszkábálta sátrakban, kunyhókban, elhagyatott épületekben, pincékben húzza meg magát, a szociális gondozók pedig állandóan frissített vacoktérképen jelölik, kit, merre lehet megtalálni.

– A kijárási tilalom sokakat behozott a szállóra – mondta Nagy Bernadett Beáta, az intézmény vezetője –, emiatt az éjjeli menedék kihasználtsága jelenleg 115-120 százalékos. A nappali létszám 65-70 körül mozog, aki pedig csak éjszakára akar bejönni, este hat után teheti meg. Persze vannak, akiket sehogyan sem tudnak behozni a kollégák, nekik a meleg ruhán kívül izolációs fóliát adtunk a hideg ellen – fogalmazott.

Az intézményvezető hozzátette, a szállón be tudják tartani a járványügyi előírásokat. A legnehezebb a 1,5-2 méteres távolság megkövetelése, ehhez például a nappali melegedőben csökkentették a székek számát. Naponta kétszer mérik a lakók testhőmérsékletét, kötelező a maszk, a kézfertőtlenítés, az étkeztetést több csoportban bonyolítják, a korábbiakkal ellentétben pedig a lakók már délután egytől használhatják a szobákat – ezeknek köszönhető, hogy tudomásuk szerint még nem akadt vírusfertőzött a hajléktalanok között.