2021, a kalandvágyók éve

Időnként beszól valaki a múltból. A filozófus Sören Kierkegaard a XIX. századból azt üzeni: „A jövő közelebb van a jelenhez, mint a múlt.” 2020 a Covid éve volt, 2021 is az lesz. Nem tehetünk egyebet, mint hogy a Covid árnyékából leskelődünk: mennyit bír el a gazdaság, mennyit bírunk el mi a hétköznapi szabadságunk korlátai között, abban a rózsaszín reményben, hogy a Covid csak egyszeri vakvágánya volt a civilizációnak, mi pedig mielőbb vissza tudunk zötyögni a fővágányra. Reményünk hiú: 2020 pocsék év volt, 2021 pocsék év lesz, és csak hajszálnyival jobb 2022-nél. Nem csak a járvány miatt.

Összeszedte húsz legolvasottabb cikkét a Politico, a világ egyik legismertebb politikai híroldala. A koronavírus vezet, a top 20 közül 15-tel. A maradék öt közül pedig egy Magyarországról szólt: a Freedom House demokráciariportjának szemléje a hatodik lett. "Magyarország átcsúszott a félig szilárd demokráciák közül a hibrid rezsimek közé, tartanak ugyan választásokat, de törékenyek a demokratikus intézmények, és alapvető kihívások elé állítják a politikai és polgári szabadságjogokat". A Soros-bérencek!

Ez a hibrid rendszer a járvány első szakaszán erőteljes mozdulatokkal és a felhatalmazási törvény leplében, alapos GDP-visszaeséssel, de átlépett. Aztán – saját "nemzeti konzultációjának" csapdájába esve – a nyáron kiengedett, így várta a második hullámot, amely letarolja az országot. A hatalom képtelen volt szabadulni a reklámkormányzásból, „talpig fegyverben” - a valóságban sarkantyúban, pajzs nélkül - próbálja túlélni a járvány újabb, heves támadását. Világos, nem tudja kezelni sem a vírust, sem a gazdasági romokat. Nem tud kormányozni, teljesen tehetetlen, amikor nem a saját démonaival, Sorossal és a menekültekkel, Brüsszellel, a honi nemzetáruló ellenzékkel, hanem valóságos ellenféllel kell szembeszállnia.

Pedig a kezében volt minden: évtizedekre bebetonozhatta volna magát, ha nyáron a lerohasztott egészségügybe nyom hatalmas pénzt a jó barátok zsebe helyett, most pedig nem az utolsó lélegzetet szorítaná ki a morálisan is helytálló ágazatból. A hatalom nyakán valóságos kötél lett a Covid, e hurkot feszíti a 2022-es választás. A közvélemény-kutatásokban az ellenzék hajszálnyival már megelőzte a kormánypártokat. Mindenki gondolataiban a hatalom bukásának lehetősége bujkál. Béljóslás ez, bár a kormányfő máris karmol és harap, hogy a hatalmat el el ne veszítse. Túlbiztosítja magát, rést sem hagyna a véletlennek.

Bár az ellenzék megerősödése egyelőre csak lehetőség, de a kormányfőt és hatalmi körét félelem gyötri. Már mentik, amit menthetőnek gondolnak a politikai, és főként a gazdasági hatalomból. De a hatalom átmentését még megbízhatónak gondolt szereplőkre bízni is kockázatos. A kenyerét és létét féltő középosztályt könnyen forgatja a politikai széljárás, a közjogi feltételeket pedig egy ellenzéki hatalom is úgy alakítja majd, ahogyan neki tetszik, a jogállam restaurálásának érve kétségkívül helytálló lesz. Egy jogászállam - példa rá a Fidesz - nem lehet tanácstalan.

Ha az ellenzék 2021-ben nem tudja meggyőzni a választók többségét, hogy a Fidesz kormányzása kimerült, a kormányfő megkopott, sőt unalmas lett, ha nem tud beszélni egy élhető, színes, szabad Magyarországról, akkor a NER, akár az EU-n kívül, akár páriaként az Unióban annyira megszilárdul, hogy békés eszközökkel lebontani többé nem lehet. Forradalomra pedig nem számíthat senki, azt nem lehet csak úgy csinálni, mert azt puccsnak nevezik. A magyar pedig évszázadonként, ha egyszer száll szembe nyíltan a hatalommal, ízületeiben a túlélést, a passzív ellenállást preferálja. Annak sincs jele, hogy a IV. Köztársaságot geopolitikai mozgás, akarat, szándék kényszerítené ki. A 2022-es - pláne kétharmados - ellenzéki győzelem a köztársaságpártiakban reményként, a kormányfő fejében veszedelemként él.

Ezért szinte elviselhetetlen év jön. Az is csapás lenne a hatalomra, ha parlamenti kétharmadától megfosztanák, ha a parlamentarizmus, ami ellen tíz éve küzd, kötné meg a kezét. Sok rossz éve volt már a nemzetnek, de ez a következő mozgalmas is lesz a kalandvágyból itthon maradottaknak.