Éves előrejelzésében a legnagyobb német lap azt írja: majd kiderül, mennyire tudja a többség megfékezni az alapjogokon átgázoló magyar és lengyel kormányt, tehát hogy elég lesz-e hozzá a támogatások visszafogása. Lengyelországban ugyanis a hatalom a politika befolyása alá helyezi a bírákat, Magyarországon pedig már nincs szabad sajtó. Mindkét ország vonakodik menekülteket befogadni, ugyanakkor beleavatkozik a tudományba, a művészetekbe és a médiába. Márpedig az ellentétes az EU alapelveivel. Az alapszerződések értelmében azonban egyik államot sem lehet egyszerűen kihajítani, ezért próbálkozik most Brüsszel a jogállami mechanizmussal.
Az unió soros elnökségét ellátó Portugália külügyminisztere úgy véli, nagyon oda kell figyelni a jogállamra, mert e tekintetben nem csupán Magyarország és Lengyelország okoz nehézségeket. Bizonyos erők kétségbe vonják a közös értékeket Portugáliában, Franciaországban, Spanyolországban, Németországban, Hollandiában és másutt is, ráadásul egyre nagyobb a befolyásuk.
A lisszaboni kormány már csak ezért is szociális csúcsértekezletet kíván tartani májusban, mert bizonyítani akarja, hogy az EU nem csupán az egységes piacot jelenti, hanem liberális demokrácia, amely szociálisan igen erős. Ez egyben a legjobb ellenszer a populizmus ellen – fűzte hozzá Santos Silva.
De országa egyik legfőbb feladatának azt tekinti a következő fél évben, hogy megadja a kellő lendületet a vírus elleni oltásoknak, mert egyre több a bírálat, mivel csak nagyon lassan halad a folyamat. A cél az, hogy mindenki kapja meg az ellenszert, mégpedig ingyen. De azt is meg kell értetni az emberekkel, hogy még jó ideig nem dobhatják el a maszkot és érvényben marad jó pár más korlátozó intézkedés is.
Aggódik Madeleine Albright, mert azt látja, hogy mozgolódik a szélsőjobb Magyarországon, Lengyelországban, valamint Németországban is. A Clinton-kormányzat külügyminisztere szerint meg kell érteni a mozgatórugókat. A lapnak adott interjúban pont ezért idézte Mussolinit, aki egykor azt taglalta: ha egyenként tépjük ki a tyúk tollait, akkor az sokáig nem tűnik fel senkinek. És – tette hozzá a cseh származású politikus – sok helyütt most pontosan ezt csinálják. Pedig így kezdődtek a 2. világháború borzalmai is.
Albright, akinek két tucat rokona maradt a lágerekben, úgy látja, hogy egyes országokban már ismét közelebb kerültek a fasizmushoz, noha az nem ideológia, hanem eszköz a hatalom megszerzésére. Azzal kezdődik, hogy a vezér egy csoport élére áll, éspedig a vetélytársa rovására, akit bűnbaknak nyilvánít. A jogot a maga érdekeinek megfelelően alakítja át, a sajtóról pedig kihirdeti, hogy az a nép ellensége. Továbbá elutasít minden nézetet, ami ellentmond az ő véleményének. Ám ezt meg kell akadályozni – mutatott rá a politikus.
Arról is beszélt, hogy Európának kettős teendője van a migráció megfékezésére: egyrészt segítenie kell azoknak az országoknak, ahonnan elindulnak ezek az emberek. Másrészt pedig meg kell szerveznie a Földközi-tengeren bajba jutó emberek kimentését. Amerikában ebből a szempontból Trump távozásával már jobb a helyzet. Úgy érzékeltette a dolgot, hogy Biden sikere óta újra mosolyog a Szabadság-szobor, amelyet ő maga is menekültként látott meg 1948-ban.
Kínára rátérve arra figyelmeztetett, hogy Peking sokkal veszélyesebb, mint Oroszország, noha Putyin profi módon űzi a maga álságos játékát. A kínaiak azonban a Selyemút-stratégia segítségével benyomulnak egy sor országba, már egy sor érdekeltséget vettek Európában, és ily módon új függőségi viszonyokat építenek ki. Igyekeznek megosztani a Nyugatot, ennek megakadályozására az Egyesült Államoknak és az EU-nak szorosan együtt kell működnie. Már csak azért is, hogy egyetlen kormány se sétáljon bele a kínai adósságcsapdába.
Ám nem könnyű megtalálni a megfelelő politikát Pekinggel szemben, hiszen az egyszerre ellenség, kereskedelmi vetélytárs, valamint partner, utóbbi pl. az éghajlatvédelem, a járvány és a nukleáris fegyverek elterjedésének meggátlása ügyében.
A szerkesztőségi állásfoglalás lát némi okot a derűlátásra a 2021-ben, köszönhetően a Brexitnek, Bidennek , illetve több fontos folyamatnak. Pedig a tavalyi év sokak számára örökre egyenlő marad a kínnal, lásd a járványt, a bezárkózást, az aggodalmat és sok esetben a szerettek elvesztését. De a felszín alatt olyan mozgások tapasztalhatóak, amelyek alapján bizakodóak lehetünk.
Megkezdődött az vakcinák kiszállítása, így bizakodhatunk, hogy a társadalom, a család és a gazdaság visszatérhet a normális viszonyokhoz. A legfőbb feladat itt az, hogy ne csupán a gazdag országok jussanak hozzá a vakcinához. Trump bukása megnyitja a lehetőséget, hogy újra a régi legyen a nemzetközi diplomácia. A világkereskedelem ügyében azonban valószínűleg megmaradnak a washingtoni fenntartások.
De az új Egyesült Államok már konstruktívan lép fel és nem akarja lebontani a szabályokra épülő nemzetközi rendet. A koronavírusra adott európai válasz szintén az együttműködés jelentőségét tanúsítja, noha tavasszal még a nacionalista ösztönök kerekedtek felül. A gazdasági újjáépítési program ugyancsak azt mutatja, hogy az EU képes megújulni. Mint ahogy kritikus tömeg sorakozik fel az éghajlatváltozás megfékezése mögé.
Biden feladata cseppet sem egyszerű, hiszen rengeteg fronton kell egyszerre helytállnia, ráadásul a gazdaságot feldúlta a ragály és a kimerült társadalom aligha kész további áldozatokra. De ha az elmúlt év alapján van alap az optimizmusra, akkor az mindenek előtt, annak köszönhető, hogy kiderült: a világ képes alkalmazkodni az új körülményekhez.
Az unió tavaly elkerülte a káoszt és új utakat talált, azaz meglepően rugalmasnak bizonyult. Ennek okát Fabian Zuleeg, az Európai Politikai Központ nevű független elemző cég vezetője abban látja, hogy az EU szállítja a tagoknak azokat az előnyöket, amelyekről azok nem kívánnak lemondani.
Pedig a feladatok hatalmasak voltak: a Brexit, a koronajárvány, a költségvetési vita. De a végén minden jóra fordult. Így sikerült tető alá hozni a mentőcsomagot, amelynek révén a tagországok kikeveredhetnek a 2. világháború időszak legsúlyosabb gazdasági válságából. Azon felül létrejött a megállapodás a britekkel és megkezdték az ellenanyag szétosztását a ragály feltartóztatására, ezért bizakodhat a szövetség 450 millió lakosa.
A döntő az volt, hogy a kormányok összefogtak a szükséges védőfelszerelések, illetve az oltások beszerzésére, így nagyjából egy időben kezdődhetett meg a vakcinák beadása. De emellett megoldották, hogy most először kölcsönt vesz fel az unió, amihez előbb a takarékos négyek ellenállását kellett legyűrni, majd jött a magyar és a lengyel vétófenyegetés, mivel a két ország nem akarta, hogy a jogállami normák tiszteletben tartásától függjön a brüsszeli támogatás.
A vezércikk arra figyelmeztet az EU és Kína kereskedelmi megállapodása kapcsán, hogy a nyugati demokráciák ne hagyják kijátszani magukat Peking által, hanem fogjanak össze. Ugyanakkor megállapítja, hogy Európa megalkudott, aminek a fő oka az volt, hogy Merkel támogatta a szerződést, mivel az kedvező feltételeket szavatol a német autógyáraknak. Függetlenül attól, hogy a kínai elnök továbbra is erővel akar véget vetni az elégedetlenségnek Hong Kongban, és Hszincsiang tartományban kényszermunkára kötelezi a muzulmán ujgurokat.
Az egyezmény nagy dobás kínai szemszögből, egyben bizonyítja, hogy tartós károkat okozott a Trump-féle „Amerika mindenekelőtt”. Hiszen bármit is mondott Pekingről, az elnök is megállapodott azzal. Persze egyetlen nyugati országnak sem tiszta a lelkiismerete, amikor a Kínához fűződő gazdasági kapcsolatokról van szó, mert az önértek fontosabb, mint néhány elv, de az ország akkora, hogy nem lehet nem üzletelni vele.
Ám a Nyugatnak gondosabban kell megszabnia az együttműködés feltételeit, mert látnivaló, hogy Hszi elnök nem tervez lényeges változást sem az emberi jogokban, sem a merkantilista gazdasági gyakorlatban, sem pedig a Tajvannal szembeni katonai fenyegetőzésben. Vagyis az USA és az európai szövetségesek csak akkor lehetnek sikeresek, ha összefognak. Biden már tett erre javaslatot, és van esélye, hogy be is jön neki, jóllehet Trump politikája lehetővé tette Kína számára, hogy éket verjen a nyugati országok közé.
Szerbia simán túllépett az amerikai figyelmeztetésen, hogy ne kerüljön még inkább függő helyzetbe az orosz energiahordozók szállításától: a Vajdaságban Vucsics elnök jelenlétében felavatták a Török áramlat 400 kilométeres nemzeti szakaszának ideiglenes végállomását. Az államfő az ünnepségen azt fejtegette, hogy a gázvezeték révén az ország sokkal gazdagabb lett. Egyben megerősítette, hogy a csőrendszert tovább építik Magyarország és Bosznia felé, de lehet, hogy más államokba is.
A jelentés megjegyzi, hogy Szerbia idáig magyar területen keresztül kapott orosz földgázt, de mivel Moszkva ki akarja kerülni Ukrajnát, más, alternatív útvonalakat keres. Ilyen a Török áramlat, de az Északi áramlat 2 is, amely Németországba vezet majd. Ám Amerika egy ponton szankciókkal fenyegette meg azokat a cégeket, amelyek közreműködtek a déli opció megvalósításában. Moszkva ugyanis részben a gáz segítségével gyakorol nyomást több, kevésbé fejlett országra, így Szerbiára.
A horvátországi Krk szigetén megkezdte működését a cseppfolyósított földgáz átszivattyúzására szolgáló állomás. Az első rakomány, csaknem 150 ezer köbméter gáz, az Egyesült Államokból érkezett és holnap fejtik át. A létesítmény évi 2,6 milliárd köbméternyi energiahordozót képes fogadni és a kapacitását már három évre előre lekötötték. A horvátok ily módon új beszerzési úthoz jutottak, mivel idáig javarészt az orosz gáztól függtek, bár van hazai kitermelés is. A tervek szerint az átfejtőn keresztül kap földgázt Magyarország is, bár az amerikai energiahordozó drágább, mint az orosz.
A demokrácia fő ellenségei továbbra is a régi csirkefogók: Hszi, Putyin, Orbán, Erdogan, Kaczynski, akik már jóval a járvány előtt totalitárius fojtófogást alkalmaztak saját népük ellen. A fertőzés azonban kapóra jött a demokrácia gyilkosainak. Nekik nincs szükségük hivatalos adatokra, hogy elrendeljék a kijárási, illetve tüntetési tilalmat. A zsarnokság gyökerei Kínában és Oroszországban évszázadosak, a jogállam bedarálására Magyarországon és Lengyelországban 10 éve zajlik.
Így látja a helyzetet Josef Joffe, a német Die Zeit, társkiadója, egyben a Stanford Egyetem oktatója. Ám arra is felhívja a figyelmet, hogy a különleges körülmények közepette nagyon ügyelni kell az államra, mert az hajlamos túlterpeszkedni a demokratikus játékszabályokon. Az új szörny a szemünk előtt nő egyre hatalmasabbra csak nem vesszük észre. Függetlenül a járványtól. A válság már évtizedek óta megy a háttérben, egyre szűkül a polgárok autonómiája.
A pozitív olvasat az, hogy az immunrendszer még működik, mert Trump mindent bedobott, hogy a Covid-19 során megnyerje magának a választókat, valamint felszámolja a hatalmi ágak elválasztását és vezérelvű államot alakítson ki. De 19 nap múlva ő már a múltat jelenti. Az viszont rossz hír, hogy a liberális állam elleni fenyegetés nem lánctalpakon érkezik. Hanem puha léptekkel, az állami gondoskodás formájában.
Azt igyekszik beadni a köznek, hogy a rettenetes ellenség feltartóztatására a polgároknak a kormányra kell áttestálniuk a felelősséget. Így veszi szép lassan gyámság alá társadalmat. Ebben a paternalizmusban a látszólagos önzetlenség a legszebb. Mármint hogy értünk tesz mindent, nem saját magáért.
Csakhogy közben a német állam már a GDP 54 %-át osztja el újra. Ez persze részben kényszerűség, hiszen egy csomó közfeladatot kell ellátnia. Iskolákat, utakat, bíróságokat kell építeni, ám egyre nagyobb az apparátus. Segítenie kell az emberek közti viszályok rendezésében, de ily módon is csak a befolyása nő. Ily módon pedig tovább erősödik a politikai monopóliuma. Ezalatt pedig tömi a saját, illetve az általa támogatott csoportok zsebét.
FAZ
Bosznia az utóbbi években a menekültválság élő példája lett, ami részben összefügg azzal, hogy egész Európában megváltozott a hangulat a migránsokkal szemben. A kommentár emlékeztet arra, hogy Magyarország már évekkel ezelőtt lezárta déli határát, Horvátország pedig módszeresen visszaküldi boszniai területre az elfogott illegális határátlépőket. Ez a gyakorlat azért lehetséges, mert az EU eltűri, hogy egyes kormányok megsértsék a hatályos nemzetközi jogot. Görögország, Horvátország és Bulgária olyan eszközökkel védi az unió külső határait, amelyek összeegyeztethetetlenek a szervezet által vállalt emberi jogi kötelezettségekkel. Ám ez csak keveseket zavar.
Hogy százezrek özönlöttek Európába 4-5 éve, minden ellenőrzés nélkül, az alapvetően módosította a közhangulatot. A Törökországgal kötött egyezmény immár csak írott malaszt. Pedig éppen az lehetett volna a bizonyíték, hogy nem kell ütköznie a határellenőrzésnek és az emberségnek. Ehelyett jogvédő szervezetek megbélyegezték, a kormányok pedig nem törődtek vele, hiszen egyre csökkent az érkezők száma. Ennek egyik következményeként továbbítanak most rettenetes fényképeket a Boszniában lévő menekültek helyzetéről.
