Előfizetés

Otthon neveli a leopárdkölyköket a gyöngyösi állatkert gondozója

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2021.01.03. 20:19
Leopárdkölyök az afrikai vadonban.
Fotó: Mint Images / © Mint Images/Mint Images
A koronavírus az állatkertek működését is átalakította.
Otthonában nevel két leopárdkölyköt a gyöngyösi állatkert egyik gondozója. Napi 24 órás szolgálatot biztosít, mivel a kölyköket 2-3 óránként etetni kell. A járvány miatt az állatkert sem működik, így kerültek a kis leopárdok a gondozó családjához -  számol be róla az ATV híradója. Az összeállítás szerint a három hónapos leopárd kölykök méretük miatt már nem sokáig lehetnek a családi házban, ahová egyébként a járvány miatti kényszerzárlat következtében kerültek a kis állatok, de a játékuk egyre komolyabb sérülésekkel járhat. Ők ugyanis ugyanúgy játszanak, mint a vadon nevelkedő társaik.
"Már korukból adódóan egész vehemensen játszanak, és kisebb-nagyobb sérüléseket most már tudnak okozni, de amikor csak tehetjük, akkor kint vannak közöttünk. Illetve a többi állattal a lakásban a kutyával, a cicákkal, egész jól elvannak."

-mondta el Erdősné Molnár Bernadett, állatgondozó.

Komoly megkötések is vannak. Mivel nem szeretik a változatosságot, csak egy gazdát fogadnak el, vele szeretnek a legjobban játszani. Az állatkert munkatársai abban bíznak, hogy nemsokára kinyithat az állatpark és akkor bárki megnézheti majd a kis kedvenceket. Most már egyre többet szeretnének a ketrecükön kívül lenni, de azért ez a lakásban nem kis figyelmet igényel, ugyanis igazi leopárdként igyekeznek mindig minél magasabbra mászni.

Pirotechnikai eszközök ölhettek meg több száz madarat Rómában

MTI-Népszava
Publikálás dátuma
2021.01.03. 10:58
Tűzijáték a Szent Péter-bazilika felett.
Fotó: TIZIANA FABI / AFP or licensors
Nem csak a kutyák látják kárát a szilveszteri durrogtatásnak.
Madarak százai pusztultak el Róma belvárosában szilveszter éjjel, vélhetően a pirotechnikai eszközök miatt.

– írja az MTI.

Az állami hírügynökség szerint a Termini főpályaudvar körüli utcákban péntek reggel készült felvételeken madarak, főleg seregélyek tetemének sokasága látható szerte az aszfalton. A tömeges madárhalál okát nem tudni biztosan, de az International Organization for the Protection of Animals (OIPA) szerint a petárdák és tüzijátok által okozott szokatlanul erős hanghatásba pusztulhatott bele sok, a fákban gazdag környéken fészkelő vagy éjszakázó madár. „Lehet, hogy a félelembe haltak bele. Lehet, hogy az ijedten felrebbent madarak elveszítették tájékozódási képességüket, egymásnak ütköztek vagy ablaknak, villanyvezetéknek repültek neki. De ne felejtsük el azt sem, hogy szívrohamban is meghalhatnak az állatok” – mondta Loredana Diglio, az állatvédő szervezet szóvivője. 
Az aktivista megjegyezte, hogy a pirotechnikai eszközök minden évben ijedtséget vagy sérülést okoznak mind a vadon élő, mind az otthon tartott állatoknak.

A szokatlan méretű madárhalál, amelyet az OIPA „mészárlásnak” nevezett, annak ellenére következett be, hogy az olasz fővárosban betiltották a magán tüzijátékot és este 10 után kijárási tilalom van érvényben a koronavírus-járvány miatt. A nemzetközi állatvédő szervezet újfent követelte a petárdák és tűzijátékok árusításának betiltását és az e cikkeket gyártó üzemek átalakítását más termékek előállítására. Massimo Comparotto, az OIPA elnöke szerint a petárdázást betiltó polgármesteri rendeletek semmit sem érnek, mert nem tartatják be azokat.

A kór neve: ember

Hargitai Miklós
Publikálás dátuma
2021.01.02. 09:00
NÉPTELEN SZILVESZTER - Kijárási tilalom, kihalt fővárosi utcák, néma maradt a Blaha Lujza téri aluljáró is: így búcsúzott 2020
Fotó: Huszár Dávid / Népszava
Magyar tudósé a század eddigi legfontosabb munkája: megértjük belőle, mit rontott el az ember, és hogyan hozhatná helyre.
Nagynak látszó fába vágta a fejszéjét egy magyar kutató, az eredmény ugyanakkor az évszázad minden bizonnyal egyik legfontosabb könyve lett: Horváth Balázs megírta a világ történetét, de nem az ember, hanem a földi élet, vagy ha úgy ismerősebb, a fenntarthatóság szempontjából. Munkája nyomán egy olyan alternatív történelemkönyv született, amely az ősrobbanástól napjainkig követi a sztorit, de egyrészt a lehető legnagyobb mértékben különbözik attól, amit eddig történelemnek gondoltunk, másrészt a tudományos ismeretterjesztés legjobb magyar és nemzetközi hagyományait követve, a beavatás és a bevonás eszközeivel segít újraértelmezni, átélhetővé tenni és a saját mindennapjainkhoz kapcsolni az olyan (unalomig ismételt, de igazán soha meg nem értett) fogalmakat, mint a túlnépesedés, a klímaváltozás, vagy a fajok kihalása. A közel 500 oldalas mű, A beteg bolygó végére érve az olvasó nem csupán megérti – sőt, a saját szavaival el is tudja majd magyarázni -, hogy mekkora bajban van a Föld, hanem arra is rájön, hogy mit rontott el az ember (általában az emberiség, illetve személyesen ő maga), és min tud még esetleg változtatni annak érdekében, hogy túlélhesse a saját maga által okozott krízist.  
„Ha egy űrből érkező pártatlan élőlény megvizsgálná az utóbbi tízezer évben véghezvitt tetteinket, fajunknak valószínűleg nem a sapiens nevet adná. Sokkal inkább illenek ránk a fejlődés alacsony szintjén álló, a primitív és a csekély intelligenciájú jelzők” – vázolja föl a kötet történelem- és emberszemléletét a Széchenyi István Egyetemen oktató Horváth Balázs. A szerző célja ugyanakkor nem az ember trónfosztása, hanem annak tudatosítása, hogy „a teremtés koronája” valójában egy szinte végtelen elemből álló élő rendszer egyetlen alkatrésze, amely hosszú távon életképtelen a többi rendszeralkotó elem nélkül, mégis tízezer éve az energiái nagy részét arra fordítja, hogy a környezetében a változatos (diverz) élővilágot „gyér, instabil és bioszféra-szinten valószínűleg működésképtelen monokultúrákká változtassa”. Az életünket és a civilizációnkat fenyegető legnagyobb, legközvetlenebb veszély nem valami bolygóközi katasztrófa, hanem a környező élővilág változatosságának csökkenése, ami az ezredfordulóra ijesztően felgyorsult: minden 1000 eltűnő fajból 999 az ember miatt szűnt meg létezni - vagyis az ezerszeresére növeltük a kihalás tempóját a természeteshez képest –, de még ebben a században elérhetjük a tízezerszeres szintet is. Amit pedig ma elrontunk, az szinte helyrehozhatatlannak tűnik: egyrészt egyetlen fejlett ország sem tudta megállítani a biodiverzitás csökkenését (azaz úgy tűnik, mintha a „fejlettség” egyenlő lenne a saját életfeltételeink gyorsuló rombolásával), másrészt a bioszférának, vagyis a bolygó élővilágának a korrekciós képessége évmilliók alatt tud helyreállítani olyan változásokat, amelyeket mi néhány évtized alatt okozunk. A sorban a következő veszélyforrás az életre, pontosabban a szaporodásra vonatkozó nézeteink megváltoztatására való képtelenségünk. Még mindig szilárdan tartja magát az a nézet, hogy a Föld népessége bátran növelhető, a gondot csupán a „túlfogyasztó” elit („a gazdagok” felső 10 százaléka) okozza, ez azonban már rég nem igaz: ha az életünkhöz szükséges javak előállításának területigényét (az ökológiai lábnyomunkat) összevetjük a ténylegesen a rendelkezésünkre álló területtel, kiderül, hogy néhány elszigetelt, gyűjtögető-vadászó életmódú népet leszámítva a Földön senki nem él fenntarthatóan, még a saját élelmiszerüket kétkezi munkájukkal megtermelő amishok, vagy a legszegényebb magyar falvak lakói sem. Vagyis ahhoz, hogy a világ 8 milliárdos népessége fenntartható legyen, nem „egy kicsit” kellene változtatni az életmódunkon, hanem több száz, vagy több ezer évnyit visszalépni a civilizációban. Ez a paradoxon pedig feloldhatatlan, ha a döntéshozók, az egyházak továbbra is azt hangoztatják, hogy a nagy népszaporulat jelenti a fennmaradás zálogát. Ha ismernék és tisztelnék a valóságot, arról kellene beszélniük, hogy az egyedülálló ember is értékes, a gyermekvállalásnál pedig a felelős döntés nem egyenlő a minél nagyobb gyerekszámmal, mert már rég az unokáink meg a dédunokáink életlehetőségeinek rovására gyarapodunk. Egy másik tabuval is le kellene számolnunk a túlélésért: a könyv azt is levezeti, hogy az ökológiai lábnyom olyan szorosan összefügg a GDP-vel, hogy tulajdonképpen ugyanazt mutatják (olyannyira, hogy ha az egyiket ismerjük, fölösleges utánanézni a másiknak, mert kölcsönösen kiszámolhatóak egymásból), emiatt pedig a GDP tartós növelése lehetetlen a környezetpusztítás fokozása nélkül – amiből egyenesen következik, hogy holnaptól (de inkább mától) a jólétünket nem mérhetjük GDP-ben, ha magunknak és az utánunk jövőknek tényleg jót akarunk.
Mire idáig eljut a szerző, még mindig csupán a bevezetőnél tartunk, de az olvasó már érzi: alapvető dolgokat fog átértékelni magában, mire a kötet végére ér. Megkérdőjeleződik maga a fejlődés is: A beteg bolygó felépítése azt a logikát követi, hogy bizonyos mérhető, tudományosan leírható mutatók - munkaidő, alvás, erőszak, élettartam, alultápláltság, egészség, egyenlőtlenség, szabadság, munkanélküliség, erkölcsös viselkedés, közösségi élet, szexualitás, depresszió és boldogság – alapján összehasonlítja az első társadalmak és a mai ember életét, megvizsgálva, valóban az objektíve jobb életért tesszük-e kockára a bolygó és az emberiség jövőjét. Az időperspektíva a lehető legszélesebb: „Ha meg akarunk érteni a világból bármit, először is tudnunk kell, hogyan jött létre” – írja a szerző, és a mondandóját számokkal, statisztikákkal, más tudósok publikációjával következetesen alátámasztva könyörtelenül végig is visz bennünket a világ történetén, folyamatosan szembesítve azzal, hogy nem csak a GDP-ről vagy a népszaporulatról alkotott hiedelmeink voltak megalapozatlanok. Mellesleg pedig megérteti azt is, milyen sok tényező különleges együttállása kellett a földi élet kialakulásához; mennyire egyedi bolygón élünk (és mennyivel egyszerűbb lenne még ma is megőrizni élhető állapotban, ahelyett, hogy valami élhetetlen helyet megpróbálunk sokkal nagyobb áldozatok árán minimálisan élhetővé tenni). A kirajzolódó kép, a tabudöntések sora sem büszkévé, sem optimistává nem teszi az embert, de a valóság megismerésének talán nem is ez a célja. A gazdag és jól rendszerezett, előismereteket nem igénylő információ úgy húzza át az olvasót a vastag köteten, mint egy lokomotív. Ráadásul az utazás ott még nem ér véget: A beteg bolygó egy három részes sorozat első eleme, de a második, az Erkölcs és civilizáció, illetve a harmadik, a boldogság történetét elemző A fenntarthatóság pszichológiája is elérhető már.