A kormány illetékesei rezzenéstelen arccal nézték a Dunaferr szakszervezeti vezetőinek kirúgását, pedig igencsak felelnek azért, hogy ez a helyzet előállhatott. A munka törvénykönyvében (Mt.) a szakszervezetek jogosítványaira és az érdekképviseleti vezetők védelmére vonatkozó előírásokat ugyanis alaposan átszabták 2011-ben, a következményeket pedig kézzel foghatóan mutatja a Dunaferr példája.
Elsősorban persze nem a szakszervezeti tisztségviselők kirúgásán van a hangsúly, hanem a dolgozók védelmén, hiszen a törvényi garanciák hiánya még kiszolgáltatottabbá teszi a kétkezi munkást. A kormány tehát kétszeresen is felelős: a dolgozók jogait csorbító szabályozás született, és a kialakult helyzetben sem sietnek az érintettek segítségére. Az meg egyenesen gyenge érv, hogy egy magáncég belügyeibe nem kíván beleszólni az Orbán irányította rendszer. Ez azért is ellentmondás, mert az Mt. módosításával átalakították a rendezett munkaügyi kapcsolatok feltételrendszerét, és ennek következményeit a kormánynak kellene viselnie, ha már a jogszabály módosításának kezdeményezésével a felelősséget magára húzta.
Természetesen egy cég csődjét, megszűnését a régi Mt. sem tudta volna megakadályozni, de a munkavállalókkal szembeni tisztességes bánásmódot legalább biztosította volna. A szigorú védettségi feltételek megszűnése pedig odavezetett, hogy a tisztségviselők nem láthatják el a feladataikat, s nem tehetnek eleget legfontosabb kötelességüknek, a munkavállalók védelmének. A korábbi szabályozás szerint a munkavállalók érdekképviselőit e tisztségük betöltésének idejére illette meg a védelem. Az ellentétes érdekek képviselete, a folyamatosan vállalt konfrontáció okán biztosította a törvény a szakszervezeti vezető számára azt is, hogy tisztségének megszűnése után is védett maradhatott egy évig, ezzel garantálva: a munkáltató ne akadályozhassa meg, hogy eredeti munkájához visszatérjen.
A szakszervezeti védelemnek volt még egy igen fontos sajátossága. Az érdekérvényesítő munka garantált biztosítékok mellett működhetett, hiszen a munkajogi védelem minden választott tisztségviselőre vonatkozott. A munkáltató így nem állíthatta félre az útban levő érdekvédőt, hiszen egy jól felépített szakszervezeti testület nem volt kiszolgáltatva neki; ezért nem is állt érdekében, hogy eltávolítsa a munkavállalói érdekképviselet bármely vezetőjét, hiszen ezzel úgysem ért volna el semmit. Egy több tagból álló választott testületet minden emberét mégsem rúghatták ki.
Az Orbán-kormánynak köszönhetően azonban ez is megváltozott, és a szakszervezeti tisztségviselők védelme erősen korlátozottá vált. Egy erős és jól szervezett érdekvédelmi tömörülés alulról építkezve alakítja ki hatékonyan működő szervezetét és választja meg képviselőit. Egy vállalati rendszerben sincs ez másképp, és egy jól működő cégnél is kialakítják a leghatékonyabban működő, egymásra épülő hierarchiát. Az új szabályozás okán azonban a több mint 4000 főt foglalkoztató cégeknél is maximum 5 tisztségviselőt jelölhet meg a szakszervezet védett vezetőként, miközben az egymással szemben álló felek sokkal több szinten konfrontálódnak. Ezért a szakszervezetek is többé-kevésbé a munkáltatói szervezetekhez, vezetői szintekhez illeszkedve alakítják ki – igaz, ma már csak elvileg – a saját struktúrájukat.
Ám gondoljunk csak bele abba, mi történnék, ha például egy 10 ezer fős vállalkozásnál a törvény határozná meg a vezetői létszámot, a felelősségi szinteket. Ilyen jogszabály – egyébként helyesen – nem létezik. A szervezet igényei, a vállalati struktúra határozza meg, hogy mennyi felelős vezetőre van szükség, vagyis egy-egy irányítóra hány beosztott juthat. A szakszervezeteknek is ehhez kell(ene) igazítaniuk a felépítésüket, és ennek törvényi hátteréül szükség lenne a védettség intézményére.
A magyarországi jogszabály azonban a négyezer fő feletti átlagos statisztikai munkavállalói létszámmal rendelkező munkáltatóknál is mindösszesen 5 szakszervezeti tisztségviselőnek nyújt védelmet. A Dunaferr példáját nézve pedig még nekik sem. Annak ellenére, hogy egykori szakszervezeti vezetőként nem emlékszem olyasmire, hogy az érdekképviseletek visszaéltek volna a tisztségviselői védettség 2011 előtti szabályaival.
Sajnos mára kiderült, hogy a védettség szabályainak gyengítésével végképp kiszolgáltatottá tették a dolgozókat. Az elsősorban a munkaadók érdekeit szolgáló új Mt. még annak a néhány főnek a védettségét is legfeljebb formálisan biztosítja, akiket az megilletne. A szakszervezeteket tehát megakadályozzák abban, hogy az érdekképviseletek vezetői úgy képviseljék a dolgozók érdekeit, hogy közben nem féltik a munkahelyüket.
A kormánynak tényleg nem dolga, hogy egy cég belügyeibe beleszóljon, de a szakszervezetek számára újra vissza kellene állítani - sok más jogosítvány mellett - a munkahelyi védettség erős törvényi hátterét is.