Karikamizéria

Emlékeznek még a tévéképernyő sarkaiban megjelenő kék háromszögre és piros karikára? Sok-sok évvel ezelőtt így indultak el a magyar csatornákon a korhatár jelzések.

Ma már differenciált rendszer van, körök sokasága figyelmezteti a gyermeke mentális egészségét óvni kívánó szülőt. Igaz, a korábbi szigorral ellentétben manapság már simán belefér a Bruce Willis-féle Die Hard első részének napközbeni vetítése, pedig abban sokszor válogatás nélkül lövik le premier plánban a szereplőket. Ehhez már elég a „12 év alatt szülői felügyelet mellett ajánlott” karika. („Kisfiam, ne nézz oda, most meghalnak a terroristák.”) Ugyanezt a besorolást kapta a TV2 gyerekcsatornáján futó Nils Holgersson-rajzfilmsorozat, amelynek esetében felmerül a kérdés: vajon kiknek szól, ha nem a lurkóknak? Aligha okoz szellemi károsodást mondjuk az, amikor a törpévé varázsolt főhős az életét kockáztatva berohan az erdőtűzbe, majd megmenti a lángok között maradt kölyökpelét. Ellenkezőleg: az összes epizód sokat tanít többek között az önzetlen segítségről és a más fontos értékről.

Ha ez a tüneményes alkotás ugyanazt a korhatárkarikát érdemli, mint egy gyilkolós, hard akciófilm, akkor érdemes elgondolkodni az egész szisztéma jogosságán. De leginkább ideje kidobni a fenébe, tokkal-vonóval. Főleg annak fényében, hogy eközben zavartalanul mérgez a Való Világ nevű szennyműsor. Noha a besorolása legalább megfelelőnek tűnik, de nincs az a korhatár, amely fölött ajánlható lenne az a szellemiség, ami ott uralkodik.

Ehhez persze kellene egy tökös médiahatóság, amely a Klubrádió ellehetetlenítése helyett teszi a dolgát: valóban megvédi a kiskorúakat. Azért, hogy nekik már esélyük se lehessen belefutni ebbe a deviáns viselkedést példaképpé emelő, a közmorált a suttyóság legpenetránsabb bugyraiba leszállító produkcióba.