A fertőzések alakulásának életkor és terület szerinti eloszlásáról, vagy például a kórházi kapacitásokról egyáltalán nem tudunk semmit – hívta fel a figyelmet nemrég a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ). A kormány jogszerűen megteheti, hogy eltitkol alapvetően fontos járványügyi adatokat?
Alapvetően fontos járványügyi adatokat nyilvánvalóan nem lehet eltitkolni.
Nem ez történik?
Bonyolult kérdés, hogy mikor, milyen következményekkel járhat egy adat publikálása. Olaszországban tavasszal, amikor kiderült, hogy melyek a kevésbé fertőzött területek, tömegek indultak útnak. Komoly intézkedéseket kellett hozni, hogy ne hurcolhassák be a vírust. A pandémiának van adatvédelmi vonatkozása is, de elsődlegesen a vírushelyzetet kell kezelni, ami viszont a járványügyi szakemberek feladata. A legfontosabb a közegészségügy, ehhez viszonyítva kell nézni azt, hogy mi van az adatvédelemmel.
Az információk visszatartása nehezíti a vírus elleni egyéni védekezést, amit pedig az operatív törzs – amúgy jogosan – elvár az emberektől. Ezt nem érzi aggályosnak?
Egyes esetekben meg lehet nézni, hogy van-e alkotmányos, a járvány kezelése szempontjából igazolható indoka az adatok visszatartásának, de általánosságban nem osztom a TASZ álláspontját. A jelenlegi tájékoztatási gyakorlattal szerintem nem sérül az információszabadság.
A vírushelyzetre hivatkozva a minisztériumok és állami szervek már 90 napig is elhúzhatják, hogy válaszoljanak a közérdekű adatigénylésekre. Urbán Ágnes médiakutatót idézve: nehezen elképzelhető, hogy létezik olyan járványügyi téma, amelynek megválaszolása ráérne három hónap múlva. Rendben van ez így?
A 90 nap emlegetése csúsztatás, hiszen 45 napos határidőről van szó, ami 45 nappal meghosszabbítható. Ezzel a lehetőséggel csak azok a szervek élhetnek, amelyek a „frontvonalban” dolgoznak, és az adatigénylés teljesítése hátráltatná elsődleges feladatuk elvégzését, a járvány elleni védekezést. Esetről esetre kell mérlegelni, hogy milyen intézményhez milyen adatigénylést nyújtottak be. Ha van konkrét panasz, akkor azt természetesen kivizsgáljuk. Eddig csupán egy ilyen beadvány érkezett hozzánk, amit nem találtunk megalapozottnak.
Megjegyzem: ha jön is válasz, abban gyakran nincs semmi köszönet.
Elég öreg vagyok már, adatvédelmi biztosi működésem jelentős része a szocialisták kormányzásának időszakára esett. Akkor is felmerült a probléma, hogy egyes minisztériumok csak a baloldali sajtónak voltak hajlandók nyilatkozni, a jobboldalinak nem. Semmi új nincs a nap alatt. Mindkét politikai oldal nagyon pártolja az információszabadságot, amikor ellenzékben van, és igyekszik szűkíteni azt, amikor kormányra kerül. Ezt nem tartom jó dolognak, az a helyes, ha a közérdekű információk mindig és minél szélesebb körben eljutnak az állampolgárokhoz.
Az Európai Adatvédelmi Testület állásfoglalása hangsúlyozta, hogy a személyes adatok védelmét még rendkívüli körülmények között, járvány idején is fenn kell tartani. A magyar kormány eddigi intézkedései megfeleltek ennek a követelményeknek?
Azt gondolom, hogy igen. Álláspontom szerint sem tavasszal, sem a második hullám időszakában nem volt olyan kormányzati rendelkezés, amely adatvédelmi értelemben ne lenne alkotmányos, vagy sértené a GDPR-t, az Európai Unió általános adatvédelmi rendeletét.
A kormány arra buzdít, hogy minél többen regisztráljanak oltásra. Csakhogy az online oldalon adatkezelőként feltűnik a Rogán Antal által vezetett Miniszterelnöki Kabinetiroda. Lát garanciát arra, hogy a személyes adatainkat nem fogják pártpolitikai célokra felhasználni?
Az online regisztrációnál két cél van. Az egyik az oltásra való bejelentkezés, a másik az, hogy – amennyiben valaki folyamatos kapcsolattartást szeretne a kormányzattal – megadhassa az elérhetőségeit. Ehhez azonban az adott rubrikára rákattintva külön hozzá kell járulnia. Az első esetben a Miniszterelnöki Kabinetiroda titkosítva kezeli az adatokat, nem fér hozzájuk, nem is látja azokat. A második esetben a kabinetirodához csak a konzultációt igénylők neve és kapcsolattartási adatai kerülnek. A kettő között nincs átjárás. A konstrukciót mi is véleményeztük, nem találtuk aggályosnak. Megnyugtathatom, hogy sem Rogán Antal, sem más illetéktelenek nem nézegethetik senkinek az egészségügyi adatait – ha burkoltan erre vonatkozott volna a kérdése.
Nem feltétlenül csak erre, hanem például adatbázis építésére.
Ezt is csak legálisan, a meghatározott célra, az említett második esetben – az állampolgárok hozzájárulásával – lehet megtenni.
Vezethetnek-e nyilvántartást a munkahelyeken akár a fertőzöttekről, akár azokról, akik igényeltek és kaptak védőoltást? Kötelezővé tehetik-e az oltást, ha az állam nem teszi azzá?
Bár nekünk is voltak a témába vágó állásfoglalásaink, megint csak azt tudom mondani, hogy ezek elsősorban a járványügyi szakemberekre tartozó kérdések.
Oltási igazoláshoz kötné a kormány bizonyos szolgáltatások igénybevételét. Ehhez milyen feltételeknek kell teljesülnie?
Már tartottunk egy gyors egyeztetést a Belügyminisztériummal arról, hogy van-e elvi kifogásunk az oltási igazolvány ellen. Elvi kifogásunk nincs. Valószínűleg születnek majd máshol is tagállami jogszabályok, de nekem meggyőződésem, hogy igazából nincs nemzeti megoldás. Nemzetközi, uniós szintű szabályok elfogadására lenne szükség. Az nem lehet, hogy az egyik országban előnyt élveznek az oltási igazolvánnyal rendelkezők, a másik országban pedig nem. Mi van akkor, ha az egyik légitársaság enged repülni, mert nem kér oltási igazolványt, a másik légitársaság viszont nem hoz haza, mert ragaszkodik az oltási igazolványhoz? Az egész járványra érvényes, hogy országhatárokon átnyúló közegészségügyi problémáról van szó, ezért össze kell hangolni a lépéseket.
Más téma: a dróntörvény szigorítása lehetetlenné teszi, hogy leleplező felvételek készüljenek a közpénzek milliárdjaiból gazdagodó „vállalkozók” luxusingatlanjairól. Holott korábban ön is jogszerűnek minősítette, hogy magánszférát nem sértő drónfelvételeket tegyen közzé a sajtó.
Adatvédelmi aspektusból az elszámoltathatóság elve a fontos. Ahhoz, hogy sérelem esetén jogorvoslatot kérhessünk, tudnunk kell, ki reptette a drónt. Ezért van szükség regisztrációra. Mi nem a tiltás oldalán voltunk, azt mondtuk, hogy szabályozni kell. Az, hogy a jogalkotó a tiltást választotta, megint másik kérdés. A konkrét ügyekben majd ki fog alakulni valamilyen bírósági gyakorlat.
Abban megállapodhatunk, hogy a drónszigorítás nem a sajtószabadság kiteljesedését szolgálta?
Ennek megítélése nem az én kompetenciám. Adatvédelmi megközelítésből annyit mondhatok, hogy a drónok reptetését a magánszféra szempontjából kifejezetten veszélyesnek tartom.
Javasolta, hogy jöjjön létre egy magyar hatóság, amely ellenőrzési jogot gyakorolna a közösségi média fölött. Ebben az ügyben van valamilyen fejlemény?
Legyen világos, hogy miről beszéltem. Abból indultam ki, hogy a közösségi oldalak működtetése felvet súlyos adatvédelmi kérdéseket. A Facebook egy amerikai cég, amelynek európai központja Írországban van. A magyarországi felhasználó panaszát nem mi, hanem az írországi adatvédelmi hatóság fogja elbírálni. Nekünk nincs mozgásterünk. Ha ön valamelyik bejegyzésében a kormányt szidja, a Facebook pedig egy ismeretlen algoritmus alapján törli a bejegyzését vagy akár az egész oldalát, milyen alapon teszi. A magyar törvények szerint önt – néhány büntetőjogi esetet leszámítva – megilleti a véleménynyilvánítás szabadsága.
A vélemény adatnak minősül?
Hát, hogyne. És mit csinál a Facebook? Korlátozza a véleménynyilvánításhoz fűződő jogát. A választás eredményét is befolyásolhatja az, hogy milyen véleményeket engednek megjelenni. Tehát egy amerikai üzleti cég, amely tulajdonképpen monopolhelyzetben van, akadályozza egy szuverén állam alkotmányos jogának az érvényesülését, beavatkozik egy független ország alkotmányos jogainak a rendszerébe. A felvetésem annyi volt, hogy ilyen panaszos ügyekben egy magyar hatóság kezébe kellene adni a döntést.
Hogyan képzeli?
Éppen az a kérdés, hogy a Facebookot milyen módon lehet bevonni a magyar joghatóság alá. Nincs információm arról, hogy a kormányban dolgoznak-e valamilyen koncepción. A lengyelek súlyos pénzbírságokkal próbálkoznak, várjuk meg, mire mennek vele. Bármennyire is kiforgatják a szavaimat, csak arra hívtam fel a figyelmet: nonszensz, hogy egy független államban nem tud érvényesülni az adott ország gyakorlata, mert egy amerikai cég ezt nem hagyja. Ugyanígy gondolnám, ha orosz vagy kínai cég nem hagyná. Teljesen mindegy. Ez magyar ügy.
