„Sikerült leszorítanunk, ha még nem is semlegesíteni, de most már földharc van (…) levittük a birkózószőnyegre” – ezekkel a szavakkal hirdetett legalább részgyőzelmet a járvány elleni harcban Orbán Viktor. Ha főállásban nem miniszterelnök lenne, hanem sportkommentátor vagy haditudósító (a szóhasználat alapján mindenki eldöntheti, melyik szívének a kedvesebb), vélhetően másképp rakja össze a mondatot. Például így: a koronavírus egy dupla Nelsonnal (magyar nevén: kettős járom – hisz mégiscsak a mi kórokozónkról van szó!) a földre vitte az országot, amely görcsös vonaglással igyekezett szabadulni kíméletlen szorításából. Ezt földharcnak nevezni bornírtság, hisz ha a kormányfői mondás legalább súrolná a valóságot, akkor az 1956-os forradalom hőseinek nem kellett volna életüket adni a szabadságért, mindössze felemelt mutatóujjuk heves előre-hátra mozgatásával és sűrű nonozással meghátrálásra késztethették volna a szovjet tankokat. A történet vége ismert.
Nem úgy a járvány kimenetele. A kormányzati kommunikáció most azt harangozza: tavasszal ideérhet a második hullám, hacsak nincs elegendő vakcina – és beoltott ember. Márpedig a hatalom csak akkor fest sötét víziót, ha valamiről tudja: elkerülni nem lehet, legfeljebb tompítani. Az új csapáshoz persze semmi köze, az hogy, hogy nem az EU hibája. (Megjegyzendő: a járvány idején a kabinet kiváló felelősséglepattintóvá képezte magát, december közepén a miniszterelnök deklarálta, hogy a kormánynak semmi köze a fertőzés- és halálszámok alakulásához. És mintha ezt az elvet követné a hatalom a gazdaság esetében is, pénzszórás van, mentőprogram nincs.)
Az európai közösség ugyanis a kormányzat interpretációjában csigatempóban rendelt vakcinát, és így a gyorsabb országok elhappolták az oltóanyag nagy részét. Arról már nem szól a kormányzati rémmese, hogy az EU ugyan gyorsított procedúrával, de mégis alapos vizsgálat után engedte be a vakcinát, míg a „csípőből reagáló” államok mellőzték a „gyógyszer-bürokráciát”, és azonnal oltani kezdtek. Az uniós normák szerint ezt megtehették, úgynevezett veszélyhelyzeti eljárással – a magyar kormányt pedig mi sem gátolta abban, hogy így cselekedjen.
A veszélyhelyzeti jogrendet a közérdekű adatok titkolására, a sajtó megregulázására, közpénznyelő alapítványok kitömésére és számos hasonlóan járványlankasztó intézkedés foganatosítására használó kormány azonban nem élt a lehetőséggel, nem pörgette fel a vakcinabeszerzést. Hogy a kabinet az orbáni földharcban miért nem akarta megragadni a vírus üstökét és odacsapdosni a földhöz, arról csak találgatni lehet. Az azonban biztos, hogy ha az Orbán-rezsim nem az EU-n keresztül rendel, akkor az összes felelősség és a kártérítési igény a kabinetet terhelte volna (elég annyit mondani: orosz vakcina). És hát egyszerűbb az unió biztos takarásából pocskondiázni az európai közösséget. Maradva a földharcos hasonlatoknál: a fű rejtekében lapulni mindaddig, amíg el nem múlik a baj.
Azért igazságtalan lenne eltagadni, hogy van az a helyzet, amikor a föld és a harc (vagy legyen küzdelem) szó valóban lefedi, amit a hatalom tesz. Miután a kormány a járvány elleni védekezés jegyében kiszárította a helyhatóságok kasszáit, és padlóra küldte őket, most komótosan rugdossa a földön fekvő önkormányzatokat – legalábbis, ha ellenzékiek. Így esett, hogy a korántsem a nyelvi leleményessége és vicces mondatai okán ismert főpolgármester-helyettes deklarálni kényszerült, hogy Budapest lényegében csődbe megy novemberre. A mondás vélhetően gonoszkás félmosolyra húzza számos kormánypárti prominens száját, kár, hogy ebben az örömben a kétmilliós Budapest nem tud osztozni.
Igaz, a rebellis fővárosi lakosságot csak akkor szokta szeretni a hatalom, ha elrettentő példaként használhatja. Amíg az első hullámban, illetve a második vírusmenet elején Budapestet a járvány főhadiszállásaként lehetett bemutatni, a kormányzati kommunikáció a napi vírusjelentésekben előszeretettel domborította, hogy hány fertőzött, kórházban kezelt beteg, illetve elhunyt fővárosi. Ám amikor az arányokból egyértelművé vált, hogy a kórokozó vidéken arat, ráadásul a budapesti fertőzötteknek jobbak a túlélési esélyei, mint a vidéki betegeké, akkor a fővárosi összehasonlítás rögvest kihullott a napi statisztikából. Mert ilyen a harc Orbán földjén.
